|| Chapter 23 : - Mosdó ||

Heyy!!! Láttátok, hogy az oldal átlépte az 1 MILLIÓ oldalmegjelenítést? :O oké, tudom ez nem akkor dolog, mint pl. a feliratkozók, és azt is tudom, hogy egyes emberek egy nap alatt többször felnéznek az oldalra, de akkor is! eddig még egy blognál sem láttam ilyen magasnak ezt a számot ( hogy az az egoista pofám xd) szóóóóval wooow...

Fejemet elhúzom Louis hátától, majd gyorsan megtörlöm a szemeimet és elmosolyodom. - Tudjátok, szerintem mi tényleg tesók vagyunk - kezdek bele és erre mind a négy  rám néz. Wow, mikor is volt olyan pontosan, hogy így figyeltek rám? Hm, szerintem soha. - És tudjátok miért? - válaszadás képpen fejcsóválásokat kapok. - Mert mind az öten tiszta idióták vagyunk. A vérünkben van. - kuncogok fel.
Miért ilyen nehéz kimondani azt, hogy tesók vagyunk? Miért örülnék inkább annak, ha az ellenkezője lenne? Oli, ne nézd már Liamet miközben ilyenen gondolkozol. Rohadtul nem érezhetsz így iránta. Ez olyan mintha egész életedben titkon vonzódtál volna a bátyádhoz. Na, nem. Ez nem lehet. De miért ne lehetne? Jézusom azt sem tudom, hogy igazából milyen szerelmesnek lenni. Lehet, hogy most is az vagyok csak nem tudom beismerni magamnak.
- Akár tesók vagyunk, akár nem úgy döntöttem, hogy mindannyiótokat elhívlak bulizni és jól bebaszunk - csapja össze a kezét vigyorogva Louis és Harryvel boldogan lepacsiznak. Niall szemei is csillogni kezdenek. Liam pedig sunyi vigyorral rám néz. Ajaj ez az a nézés, mikor kanos. Csak egy szavába kerül én pedig rögtön ledobom a ruháimat. Mi van? Ezt én gondoltam? Az lesz, hogy most szépen elmegyünk bulizni, seggrészegre iszom magam és messziről elkerülöm Liamet és esélyt sem fogok adni magamnak, hogy rá gondoljak. Nem, nem történhet meg még egyszer az ami a múlt éjjel. Testvérek vagyunk - akár mennyire is az ellenkezőjét állítom. Lehet, hogy csak magamnak akarom bemesélni a lelkiismeretem miatt. Inkább elhitetem azt, hogy valójában nem is vagyunk testvérek csak azért, hogy közben nyugodtan fantáziálhassak Liamről. És már megint Liam. Miért kell az összes gondolatomnak Liamről szólnia?
- Ez mind szép és jó, dehogy jutunk ki innen? - Niallnek igaza van. A kollégiumot este hét után nem lehet elhagyni. Amikor a fiúk szórakoztak akkor valamelyik hallgató szobáján voltak ahol csendben iszogattak. De most gondolom nem ilyen bulira gondoltak. - Mellesleg autónk sincs. - baszki, ennyire nehéz itt elmenni szórakozni? Kezdem vissza sírni apát. Se autó, se kimenő.
- De hát mi Scottok vagyunk ! - szólal meg hirtelen Harry. Utálom ezt a nevet. - Nekünk nincs lehetetlen. - van benne valami. Eddig mindent elértünk amit akartunk. És itt még csak gyilkolnunk sem kell. Ravasz mosoly kúszik az arcunkra és összenézünk.
- Eléggé jó viszonyban vagyok a portás nyanyával. Talán vihetnék neki egy kávét amibe véletlenül altatót kevernék - kezdi el simogatni az állát Louis és úgy gondolkodik tovább hangosan. - Ha elaludna simán ki tudnánk osonni és senkinek még csak fel sem tűnne. - na ezért vagyunk mi Scottok. Ezt a hallgatók közül ki merné megcsinálni? Senki, ugyanis félnének attól, hogy kibasszák őket az elit iskolából. De minket nem érdekel. Én örülnék neki ha végre elhúzhatnék innen. - Viszont akkor is itt van még az autó.
Akaratom ellenére is eszembe jut az mikor Carly arról kezdett el dicsekedni, hogy James ajándékba kapott az elnöktől egy Ferrarit. Ne kérdezzétek, hogy miért kapott csak úgy egy méregdrága autót az elnöktől. Talán azért mert James volt az egyetlen aki nagyon közeli viszonyban volt a lánnyal. Az elnök gondolom pedig hosszú távra tervezi a kapcsolatukat.
- Hát James Ferrarija a parkolóban áll, és mivel úgyis Ő Liam ikertesója szerintem nem haragudna meg érte ha kölcsön vennénk az éjszakára - jegyzem meg csendesen.
- Te most azt akarod, hogy lopjak el egy autót a tesómtól? - vonja fel a szemöldökét kérdően Liam, de a szája sarkában ott virít az a sunyi mosoly. - Most komolyan ilyen rosszfiúnak nézek ki, aki csak úgy el tud lopni egy autót? - kéri ki magának. Én nem nézem ki belőle. Én tudom, hogy mennyire imád autókat feltörni majd elvinni egy körre.
- Úgy tűnik minden probléma megoldódott - nevetek fel a fiúk pedig libasorban megindulnak. Én is utánuk indulnék, de Liam elkapja a karom és vissza húz.
- Ma este, ismétlést kérek. - suttogja a fülembe és flegmán magamra hagy. Esetleg nekem nem lehet beleszólásom? Most komolyan ennyire látszik rajtam, hogy totál kivagyok rá éhezve? Miért nem megyek utána és mondom meg neki, hogy felejtse el ugyanis én nem vagyok egy olyan lány. Épp ez az képtelen vagyok azt mondani neki, hogy nem. A gond az, hogy nagyon is akarom. Sőt annak örülnék ha már most csak az övé lehetnék.

Louis sikeresen elintézte a portás nénit. Nem tudom, hogy honnan vette az altatót, de az biztos, hogy nagyon hatásos volt. A néni még meg is köszönte miután egyszerre megitta az egész kávét. Mi a tanulság? Ezek után soha nem fogadok el semmit Louistól. Ez a srác félelmetes.
Utána pedig következett James Ferrarija. Niall, Harry és Louis a környéken sétált és figyelték a gyanús dolgokat, míg Liam az ajtó zárját próbálta feltörni ami úgy tűnt, hogy kicseszik vele. Éppenhogy csak hozzá ért az autóhoz azon rögtön megszólalt a riasztó. A srác pedig bepánikolt majd gondolkodás nélkül vett fel egy kavicsot és dobta az anyós felöli ablakra és zúzta szét és hajolt be, hogy tudja elhallgattatni a riasztót.
- Nem úgy volt, hogy karcolás nélkül hozzuk vissza az autót? - kérdezte Louis mikor beült a volán mögé. De úgy volt. Viszont most már egy pici karcolással kapja vissza - vagy nem kapja vissza. Ahogyan a fiúkat ismerem tuti, hogy elkövetnek valamit ezzel a szerencsétlen járgánnyal.
- Ne kérdezősködj csak indítsd be - válaszolt vissza Liam idegesen. Úgy látszik kezdi elfelejteni, hogy hogyan is kell autót lopni.
- Még soha nem kellett Ferrarit beindítanom kulcs nélkül. - mondja Louis és kidugott nyelvel szerel valamit a volán alatt.
- Vesszetek csak össze! Jó úton haladtok, hogy felhívjátok magatokra a figyelmet. - szólalok meg morogva Harry ölében. Ez a autó olyan kibaszott kicsi, hogy alig lehet elférni benne. Louis vissza akarna szólni, de szerencséjére a motor felbődül Ő pedig rögtön a gázra tapos és elindul. Igazából fogalma sincs, hogy hova is megy. Egyikőnk sem ismeri Washingtont így nem tudjuk, hogy melyik az igazán jó szórakozó hely.
Végül egy eléggé jól kivilágított helyre esik a választásunk. Az épület fényei az egész utcát megvilágítják és csak úgy özönlenek oda be a vendégek. Ha a fiúk nem lennének egy menő banda tagjai tuti, hogy nem engednék be őket. De mivel Ők a One Direction nevezetű banda tagjai, így a biztonsági őr csak rájuk vigyorog, kezet fog velük és utat enged - a többi kint álldogálló ember pedig hangot ad felháborodásuknak, de valahogy senki nem foglalkozik a nemtetszésükkel.
A klubban minden megvan amit egy pénzes alak csak kívánhat. Dögös, félmeztelen táncoló csajok, dübörgő menő zene, koktélok, kényelmes fotelek, világítás. Minden ami a fiúkat lázba hozza. A négy fiúnak nem kell sok és máris bele vetik magukat az éjszakába. Louis kezében kezdetnek egy sörös üveg virít miközben bőszen el kezd flörtölni az egyik táncoló lánnyal, majd eltűnnek. Harryt rögtön három lány lepi le akikkel táncolni kezd. Niall a pultos lányt célozta ki magának, Liammel együtt. Csak én üldögéltem az egyik kis csendes zugban, miközben azon agyaltam, hogy mihez is kezdjek magammal. Soha nem voltam az a fajta aki elrontja a testvérei estjét. Pont azért nem is nagyon jártam a fiúkkal bulizni. Valahogy mindig magamra maradtam, miközben Ők jót buliztak aztán én voltam az aki a részeg seggüket haza fuvaroztam. Őszintén már bele untam. Ha fél óra múlva sem fog semmi izgi történni akkor leléptem innen.
- I live for you, I long for you, Olivia. - Liam egy határozott mozdulattal ül bele a mellettem lévő fotelbe miközben mind két kezében két koktélos pohár pihen. Furcsa, hogy az egyiket sem loccsantotta magára ahogy bele ült a kanapéba.
- Mégis mi volt ez a belépő? - kérdezem és magamhoz húzom az egyik koktélos poharat. A pohárban lévő löttynek zöldes sárga színe van és akár mennyire is akarok belőle inni, nem merek. Kitudja, hogy Liam mit hozott nekem.
- Ez volt a dal refrénje amit neked írtam - meséli vigyoroga. Nehogy elpirulj! Hagyd figyelmen kívül, hogy a bátyád írt neked egy dalt. Bassza meg, Liam írt nekem egy dalt. Csak nekem! - Tudod mikor arra kényszerítettél, hogy Carlynak írjak. Nos én akkor valami oknál fogva neked írtam. - bele iszik a koktéljába, majd tovább folytatja. - Mikor akarsz megint kihasználni? - kérdezi felvillanyozva.
- Kihasználni?
- Te mondtad, hogy csak kihasználtál. Azt kell, hogy mondja, hogy jó vagy kihasználásban. Élvezném ha életem végig csak kihasználnál. - hányszor mondta azt, hogy kihasználni? És tudjátok, hogy mi a legrosszabb? Hogy még csak be sincs rúgva. Mikor leissza magát akkor menni sem bír, nemhogy beszélni. Nem, amiket most itt elhadart azt mind komolyan gondolta.
- Nem fogok dugni veled egy klubban! - mondom felháborodva. Még ha fáj is ezt mondanom. Nyilvános helyen vagyunk. Akár mennyire is le szeretném Őt itt helyben teperni, cikinek tartom.
- Nem arra kértelek, hogy itt rögtön ess nekem. Elvonulhatnánk - hajol közelebb és a fülem mögé tűri a hajam. Csak nehogy megpusziljon, mert akkor végem. - Mondjuk a lány mosdóba?
- Miért pont oda?
- Az ilyen helyek a csajok csak nagy ritkán járnak pisilni, szóval nem kell majd attól tartanunk, hogy ránk nyitnak - kacsint rám és pimaszul megcsípi az arcom majd a kezét nyújtsa. Fogalmam sincs, hogy miért csúsztattam kezem a kezébe és engedtem, hogy maga után húzzon egészen a női mosdókig. Úgy látszik, hogy igaza volt mikor azt mondta, hogy senki nem jár ide, mivel a helységben még csak a zene sem hallatszódott. Mintha egy másik helyen lennénk és nem egy klub mosdójában.
Az ajtó éppenhogy csak becsukódott mögöttünk, Liam kezei máris a derekamon voltak és erőszakosan kezdett el nyomni egészen az ablakig. Ott egy határzott mozdulattal felkapott és az ablakpárkányra ültetett és letámadta az ajkaimat. Semmi szégyen érzet, semmi gondolat arról, hogy épp a testvérével csinálja már megint mindezt. És ami a legszörnyűbb, én megint nem tudtam parancsolni magam. Hagytam, hogy ujjaival a combomat simogatta belülről minél feljebb haladva a szoknyámig.
- Az van, hogy most meg kell, hogy vizsgáljalak - ujjai már a bugyimnál cikáznak és ingerelnek. Jó úton halad az felé, hogy bengedjem, de akkor hirtelen tudatosul bennem, hogy hol is vagyunk. Nem fogom megengedni, hogy egy nyilvános helyen hozzám nyúljon ott lent! Azért van eszem. Persze engem levetkőztet, aztán véletlenül benyit valaki és meglát, miközben Ő meg totál fel van öltözve.
- Nem! - nyomom össze erőteljesen a lábam, a kezeit pedig vissza nyomom a teste mellé. Értetlenül néz rám.
- Mit nem? - kérdezi értetlenül és kissé mérgesen. Hű, úgy tűnik valaki nem jól viseli az elutasítást.
- Nem fogsz kinyalni egy nyilvános helyen. - mondom bunkón és felhúzom az orrom, mire hallom ahogy felhorkant, erre villámló tekintettel meredek rá.
- Ti lányok annyira szégyenlősek vagytok - kezdi el simogatni a combom.
Az adrenalin pár másodperc alatt elárasztja a testem. Ó nem kellett volna engem szégyenlősnek mondania. Én szégyenlős? Kíváncsi lennék, hogy Ő hogyan érezné magát ha itt és most csak úgy leszopnám. Mert Ő aztán tuti nem lenne szégyenlős. Á, dehogy.
- Igazából arra gondoltam, hogy mi lenne akkor ha most én okoznék örömet neked, cserébe azért amit értem tettél a múltkor? - mire feleszmélne leugrom az ablakpárkányról és kicsit sem kedvesen fordítok a helyzeten, vagyis most Ő van sarokba szorítva. Megszeppenve áll és hatalmas szemekkel bámulja ahogy egyszerűen kikapcsolom az övét, kigombolom a nadrágján lévő gombot és lehúzom a cipzárját, majd másodpercek alatt lehúzom a nadrágját egészen a térdéig. Tenyeremet a férfiasságához nyomom és lassan simogatni kezdem, miközben másik szabad kezemmel a nyakát lepem be puszikkal. Csak sóhajtozik, de érezm, hogy remeg. - Mi az Li, csak nem kényelmetlenül érzed magad? - csókolom meg enyhén a szája sarkát és bele markolok a merevedő végtagjába. - Hiszen Te pasi vagy! Nem lehetsz szégyenlős az miatt mert egy nyilvános helyen akarnak leszopni. - és nem csak akarják, hanem fogják is. Elhúzódom az arcától és letérdelek. Fejem pont a derekáig ér. Elvigyorodom ujjaimat pedig az alsógatyájába nyomom majd lehúzom róla. Igazából még soha nem csináltam ilyet. Sőt mindig is gusztustalan dolognak tartottam, de úgy érzem, hogy ma vele kivételt tehetek. Nem hiszem azt, hogy más fiúval képes lennék ezt megcsinálni. Azonban Liammel valahogy olyan normális dolog tűnik - még ha én is érzem magam kellemetlenül helyette. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy mit élveznek ebbe a lányok - oké a fiúknak biztos öröm, ugyanis nyelvem éppenhogy csak hozzá ért a hegyéhez, Liam máris felnyögött, de úgy, hogy én pirultam el helyette. Ráadásul még arra is ügyelnem kellett nehogy véletlenül erőssebben szívjam meg - mint ahogy az később kiderült, Liam inkább azt élvezte ha erőssebben szívtam meg. Minél gyorsabban csináltam, Ő annál jobban szorította a hajamat - esküszöm ha így folytatja időnap előtt kopasz leszek. Azt sem tudtam, hogy mikor van nála a végpont. Ráadásul minden srácnak ekkora? Vagy csak nekem ér le majdnem a torkomig. Jézusom mi ez az íz? Na, nem! Tuti, hogy nem fogom lenyelni a gecijét! Miért nem tud szólni, hogy elsül?
- Oli! - nyög fel szenvedélyesen, mire én tolatni kezdenék ha nem fogná még mindig a hajam. A cikis helyzet csak ez után jön. Ugyanis mikor elélvezne az ajtó nyitódik és pár kis picsa néz farkasszemet egy jelenettel. Egy olyan jelenettel mikor én elhúzódom Liam farkától és szinte kiokádom a gecijét, miközben Ő emelt dákóval tiszteleg. - Hali! - köszön Liam a csapat kislánynak, akik a sokk hatása ellenére megfordulnak és kimennek a helységből. Méghogy senki nem jár ide.
- Bele élveztél a számba! - köpöm ki a nyált és undorodva elkezdem törölgetni a nyelvem. Mi van ha örök életemben érezni fogom ezt az ízt? Te jó ég!
- Légy büszke magadra. Tudod nem sok lány tudja elérni nálam az efféle orgazmust - segít felállni a földről és öleli meg a nyakam, hogy tudjon puszit adni a homlokomra.
- Életem végéig fogom érezni az ízedet a számba - hisztizem, mire Ő felkap a lábaim pedig automatikusan kulcsolódnak a dereka köré. A mosdó felé sétál velem és leültet oda, miközben vigyorogva felhúzza a pólómat és egyszeresmind megpuszilja a hasamat. A hasamat amiben hirtelen furcsa dolgok kelnek életre. Mi az isten, valami repdes a gyomromba. Te jó ég, tuti beteg leszek Liam spermájától! Én kinyírom. Mégis ahogy puszilgassa a hasamat és levakarhatatlan mosoly kúszik az arcomra. - Ne, hagyd abba! Légyszí. - kérem, de eszembe sincs eltolni magamtól. Tenyeremet az arcára teszem és úgy kényszerítem arra, hogy felegyenesedjen, és mikor ez megtörténik addig húzom közelebb magamhoz míg a szánk össze nem ér. Kiéhezve csókolom, gondolkodás nélkül. Megint nem foglalkozom mással csak vele.
Hallom ahogy a mosdó ajtaja ismét kinyílik, de mind ketten nagyon el vagyunk foglalva a csókolózással így hidegen hagy bennünket.
- Khm. - köszörüli meg valaki erősen a torkát. Valaki akinek túl ismerős a hangja...

|| Chapter 22 : - Mi a fene? ||

Heyyy!! Gondoltam szólok, hogy a történetből már csak két rész van hátra :| Tudom, az elkövetkező részek kicsik kuszák lesznek majd, de hát ez az egész történet eléggé érdekes lett :DD 

- Mi olyan sürgős, ami miatt nem hagysz minket nyugodtan aludni? - törli meg a szemeit Niall, de arra már nem hajlandó, hogy a hátsóját kiemelje az ágyból. Délután egy óra van. Oké, én elhiszem, hogy tegnap éjjel nagyon jól szórakoztak, de most akkor is muszáj felébrednie. Ha szerencsénk van James még mindig az udvaron van és az összes fiúnak meg tudom mutatni Liam hasonmását. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az Ő véleményük. - Esküszöm Oli holnaptól kedzve mindig csak veled fogok lenni, de könyörgöm ma hagyj békén - és azzal erőteljesen vissza húzza magára a takarót amin én egészen idáig ültem és természetesen ennek a cselekedetének hála egy szép mozdulattal lefejelek az ágyáról. De most nem foglalkozom vele, ugyanis nincs idő a jajgatásomra. Ahogy felállok úgy vissza is ülök az ágyra közvetlen mellé.
- Muszáj felébredned Niall! - tenyereimet a hátára teszem majd elkezdem rázogatni. Cserébe csak morgást kapok. Tudom, hogy fent van. Na mindegy, addig hagyom aludni amíg Harryt felébresztem. Lemászom Niall ágyáról, majd teszek egy hatalmas fordulatot és egyenesen ráugrom Harold alvó testére. Rögtön felriad álmából, majd úgy néz körbe a helységbe majd rám mintha valami katasztrófa történt volna. Túl mélyen aludhatott, ugyanis még a szemei is vörösek, a haja pedig a szokottabbnál jóval kócosabb. Kezeit az ágyra teszi majd úgy támassza meg megát ülő helyzetbe. Ásítozik és csukódnak a szemei.
- Harold! - köszöntöm vidáman kezeimmel pedig megfogom a vállát nehogy újra vissza essen aludni. A fiú úgy néz rám mintha életében most látott volna először. Mi a szart csináltak ezek egész éjjel amitől ennyire kikészültek? Na jó, igazából nem is akarom tudni. - Ugye nem akarsz vissza aludni?
- Jelenleg azt sem tudom, hogy hol vagyok - morogja és megint ásít. Úgy érzem, hogy feleslegesen jártatom a számat. Fejét a plafon felé emeli és lehunyja a szemeit. Képes lennék Őt felpofozni! - Cicákkal álmodtam - meséli és elvigyorodik. Ez most komoly? Harrynél a cicák egyet jelentenek a csajokkal. És most arra készül, hogy elmeséli az álmát. Jaj csak ezt ne. - Örökbefogadtam egy nagyon szőrös, dagi, mérges pofájú, szürke kiscicát és Oliviának neveztem el. - várjunk csak lehetséges, hogy most konkrétan tényleg egy macskáról beszél és nem valami lányról? Harry imádja a macskákat is, de eddig soha nem engedtük meg neki, hogy legyen neki, ugyanis tuti, hogy nem tudná gondját viselni. Szerintem a macska ordítva rohanna vissza a menhelyre Harrytől.
- Nem eleget cicáztál tegnap éjjel? - szólal meg Niall a takarója alól. Mondtam, hogy fent van.
- Én most nem csajokra gondolok. - nyitja ki zöld szemeit a fürtös majd mérgesen bámul Niall ágya felé. - Nekem kell egy cica! - csap rá a takarójára idegesen.
Hazudni nagyon csúnya dolog, pláne egy ilyen naiv srácnak mint Harry. De úgy érzem, hogy most muszáj megtennem a jó cél érdekében. - Megkapod.
- Hogy mi? - kerekedik el a pupillái.
- Megkapod a macskát ha...- kezdek bele, de befejezni nem tudom ugyanis rám veti magát és elkezd ölelgetni meg piszilgatni ott ahol csak tud.
- Köszönöm, köszönöm - szajkózza, és nyomja ki belőlem a levegőt. - Te vagy a legjobb testvér a világon! Esküszöm többé soha nem fogom ellopni a bugyijaidat meg a melltartóidat amiket mindig oda adok a szexpartnerjeimnek akikről állandóan letépem a sajátjukat, így tőled veszem kölcsön.
- Mi a fasz Harold - nyomom kezem a mellkasára és villámló tekintettel meredek öcsémre. Ezt komolyan megcsinálta? És én miért nem vettem ezt eddig észre? Jézusom. - Hogy tudtad ezt eltitkolni előlem? - kérdezem felháborodva.
- A csajok mindig olyan rendesek voltak, hogy vissza adták - azon vagyok, hogy felpofozzam. Ez vissza rakta a helyükre azokat a holmikat amiket mások viseltek. Én pedig gyanakvás nélkül felvettem. Fúj, ez gusztustalan. - De nyugi, kimostam őket és úgy tettem vissza a helyükre.
- Oh, milyen rendes vagy - vágtam be egy grimaszt. Asszem, hogy ezek után magam mosom ki a ruháimat, hogy a fiúknak még csak esélyük se legyen hozzájuk érni.
- De ugye azért még kapok cicát? - vágta be a kiskutya pofát és még a száját is lebigyesztette. A lányok ölni tudnak ezért a nézéséért.
- Kapsz, de - emelem fel a mutatóujjam mikor meglátom, hogy megint közelíteni akar felém, vagyis meg akar ölelni. Ezek után biztos, hogy nem fog engem ölelgetni. - De először mutatnom kell nektek valamit, szóval verj életet Niallbe és mond meg, hogy hol van Louis. - parancsolom mire Harold olyan gyorsan ugrik ki az ágyból mintha valami megcsípte volna a seggét. Tudtam, hogy Harryt könnyű megvenni. Sőt talán azt a macskát is megkapja. Megérdemli. Akkor lehet megjön végre az esze mivel rájön, hogy törődnie kell valamivel és felelősséget vállalnia.
- Kelj fel te kis huncut Ír Manó. Segítenünk kell eme csódás leányzónak - Ír Manó? Miért szólította Harry így Niallt? A szőkeség nem ír, soha nem is volt az, hiszen amerikában született.
- Ír Manó? - ismételem meg és várom a magyarázatot. - Ez, hogy jött?
- Tegnap pár csikó, azt hitte, hogy Niall Írországból való, mivel szőke, kék szemű és totál ír akcentusa van. - na baszki. Először feltűnik James aki tiszta Liam hasonlása. Ma pedig jön Niall akit elnéztek írnek. Valljuk be őszintén, Niallnek tényleg furcsa a kiejtése, de mindig azzal nyugtatta magát, hogy a görbe fogai majd a fogszabályzója okozta a beszédhibáját. De így bele gondolva lehet ennek más oka is. Mint az, hogy lehet Niall igazából nem is Scott. Már ha Niall tényleg nem Scott, akkor Liam ezer százalékra James ikertestvére.
Rakéta módjára ugrom ki az ágyból és indulok meg Niall felé. Ideges vagyok, sőt úgy érzem az agyam mindjárt felmondja a szolgálatot. - Kurvára kelj ki abból a kibaszott ágyból Niall, ugyanis úgy néz ki, hogy az elméleteid kezdenek igaziak lenni. - Niallnek több sem kell. Ahogy meghallja, hogy az elméletei kezdenek beigazolódni, kiszáll az ágyból és falfehéren néz rám. Sokszor magyarázta azt, hogy lehetséges az, hogy mi igazóból nem is vagyunk testvérek, de soha senki nem foglalkozott vele, Ő pedig egy idő után abba hagyta. Bizonyítéka nem volt rá, mindig csak azt mondta, hogy egyikőnk sem emlékezik az anyánkra. Azt hittük, hogy ez normális, de így bele gondolva már kezdek kételkedni.
- Mit tudsz Oli, amit én nem tudok? - vonja fel az egyik szemöldökét gyanakodva.
- Keressük meg Louist és Liamet, és mindent tudni fogsz. - biztosítottam. Alsó ajkába harapott és bólintott. Mind két fiút karon ragadtam majd elkezdtem húzni őket Louisék szobája felé. Szerencsénkre mind két fiú a szobába volt és csodák csodájára egyikük sem aludt. Liam haragosan pislogott rám, de nem foglalkoztam vele, Louisnak pedig esélyt sem adtam, hogy szóljon valamit.
- Mi ez a csapat tanács? - kérdezi rögtön Louis és néz végig rajtunk.
- Oli mutatni akar valamit, utána pedig kapok tőle egy macskát - meséli Harry és büszkén kihúzza magát, de előtte még átkarolja a vállam, hogy tudjon magához húzni.
- Ki van zárva. - csóválja hevesen a fejét Liam és szikrázó tekintettel bámul rám. - Harry nem kaphat macskát. A végén még állatkínzás miatt becsukatnák. - nem emlékszem, hogy engedélyt kellett volna kérnem Liamtől ha valamit venni vagy csinálni akartam. És ez most sem lesz másképp.
- Megígértem neki. - válaszoltam nyugodtan. Liam bele betegedne ha nem mondhatná az ellenkezőjét. Régen hajolni is szoktam a kijelentésére, de most csak azért sem fogok engedelmeskedni neki.
- Én meg azt mondom, hogy nem. Idősebb vagyok mindkettőtöknél, szóval jogom van parancsolni. Szóval Harold felejtsd el a macskát. - Liam mindig is ilyen idegesítő volt? Szerintem igen csak nekem nem tűnt fel, ugyanis csodáltam.
- De Liiiiaaaaam...- kezd el hisztizni Harry.
- Megkapod azt a kibaszott macskát Harry. - szakítom félbe mielőtt még elkezdene bőgni.
- Nem kapja meg! - vágja rá Liam.
- Megkapja.
- Nem kapja.
- Öhm srácok, bocsi, hogy félbeszakítalak benneteket, de úgy rémlik, hogy Oli valami fontosak akart mutatni - köszörüli meg a torkát Niall. Tekintetemet elfordítom Liamről, majd bólintok Niallnek és intek a fejemmel, hogy kövessenek, de igazából másra nem tudok koncentrálni csak arra, hogy Liam mekkora balfasz én pedig azt akarom, hogy megint basszon meg úgy mint előző este. Baszki, miért érzem ezt még mindig? Utálnom kellene Őt, vagy mi.
Egyenesen kivezetem Őket a kollégium épületéből, majd tekintetem rögtön meg is akad Jamesen. Az egyik fa melletti padon üldögél és bele van merülve egy könyvbe. Úgy látszik az Égiek ma velem vannak, mivel a padtól nem messze van pár hatalmas bokor ami mögött simán el tudunk bújni úgy, hogy még csak észre sem fog minket venni.
- Bokrokat akartál mutatni nekünk? - kérdezi Louis miután mind a négy srác mögöttem van. Én Jamest bámulom, de ezek olyan hülyék, hogy nem esik le nekik, hogy közvetlen előttük üldögél egy srác aki baszottul hasonlít a testvérükre. - Oli, láttunk már bokrokat.
- Egyikőtöknek sem tűnik ismerősnek az a srác aki a padon ülve olvas? - bökök Jamesre, a négy srác pedig egyszerre kezdi el kémlelni a fiút. Titokba Liam reakcióját figyelem. Apróra össze van húzva a szeme és úgy kémleli Jamest. Bárcsak bele látnék a gondolataiba.
- A kurva életbe - csúszik ki hirtelen Niall száján. Leesett neki. - Liam neked titokban van egy kibaszott hasonmásod?! - fordul az említett felé aki csak falfehéren csóválja a fejét.
- Liam téged leklónoztak! - kiáltt fel Harry, mire én megütöm a vállát, hogy fogja be. Ezekkel nem lehet tovább itt maradni mert felhívják magukra a figyelmet.
- Mi a fene folyik itt? - néz rám értetlenül Louis. Tanácstalanul megcsóválom a fejem és már akarom mondani a magyarázatomat mikor Liam csak úgy sarkon fordul és vissza megy az épületbe. Természetesen mindannyiójan követjük egészen a szobájáig. Az ajtó éppenhogy csak becsukódik utánam, Ő rögtön megszólalt. - Az srác nem hasonlít rám!
- Pedig hasonlít. - sóhajtok fel. - Rohadtul hasonlít.
- Ez, hogy lehetséges? - értetlenkedik Louis. - Mármint az ember tud róla ha van egy ikertesója.
- Az emberek azt is tudják, hogy ki az anyjuk - válaszolja csendesen Niall. - Mindenki tudja kivéve mi nem.
- Ráadásul ott van Niall ír akcentusa is. - teszem hozzá csendesen.
- Azt akarjátok most mondani, hogy mi igazából nem is vagyunk testvérek? - tágul ki Liam szeme és néz végig rajtunk. Kimondta azt, amire mindannyiójan gondoltunk. - Ez hülyeség! Tudnánk róla ha nem lennénk tesók.
- Honnan kellene tudnunk Liam? - kérdezi Louis.
- Apából mindenféle mocskosságot kinézek, de azért Ő sem akkora szemét, hogy eltitkolja előlünk azt, hogy örökbefogadott. - Liam kifakadását csend követi. Vajon apa tényleg nem lenne ekkora szemét? Miért érzem úgy, hogy már pedig az lenne? Már csak az a kérdés, hogy mire kellett neki öt gyerek? Miért fogadott minket örökbe? Kik vagyunk valójában mi?
- Én kinézem belőle - mondja alig hallhatóan Harry és erre mindenki rá kapja a fejét. Rég hallottam már Őt így beszélni. Ilyen csendesen. - Most gondoljatok bele, még a vaknak is feltűnik, hogy nekem semmi közöm hozzátok. Én hülye vagyok, és még csak meg sem kell játszanom magam, hogy idiótának tűnjek. - ül le a szőnyegre, és életemben először most sajnáltam Őt meg úgy isten igazából. Mindig is bántott, hogy furán viselkedett, de mindig csak nevettem rajta. Nem hittem volna, hogy ez fáj neki. De Ő ilyen. Az lenne a furcsa ha komoly lenne.
- És mi így imádunk - ülök le mellé a szőnyegre majd hajtom vállára a fejem. - Az átlagos unalmas. Te még a legnagyobb bajban is fel tudod vidítani az embert. - puszilok bele a hajába. - Büszke vagyok, hogy az öcsémnek mondhatlak.
- Szar lenne nélküled az élet - mosolyog rá Louis. - Ugyanis Te nem csak az öcsém vagy, hanem a legjobb haverom is.
- Inkább lennék hülye, mint ír - borzong meg Niall. - Mindig is tudtam, hogy én nem vagyok vérbeli amerikai, de soha nem mondtam ki hangosan.
- Az írek cukik. Egyediek - vonja meg a vállát nyugodtan Liam. - Inkább lennék ír mint valakinek az ikertesója. - sóhajt fel csalódottan és az ablakhoz sétál. - Ti legelább nem tudjátok, hogy kik a szüleitek. Lehet, hogy mindannyióan meghaltak, de az én helyzetem rosszabb mivel ezek szerint van egy ikertestvérem aki a szüleimmel van. A szüleim akik úgy tűnik lemondtak rólam. Nem kellettem neki és tovább adtak. Nyűg lehetettem a hátukon. - hangja elcsuklik és mindenki tátott szájjal bámulja Őt. Liam sír! A nagy Liam Scott sír. Ilyen eddig még soha nem volt, de most megértem. Sőt még én is könnyezni kezdek, úgy ahogy az oldalamon Harry is. Baszki ebbe még így bele sem gondoltam. A mi szüleink lehet nem is élnek, de az övé. Hisz van egy kibaszott ikertestvére. Egy igazi ikre aki ezek szerint a szüleivel él. Szóval Liam nem kellett nekik.
- Te nem vagy nyűg senki hátán Liam - mondja komoran Louis és megveregeti a hátát. - Ha Te nem lennél közöttünk akkor tuti, hogy már rég a dutyiban ülnénk. - hű, szóval Louis elismerte azt amit eddig soha nem volt képes. - Te vagy a banda vezére aki mindig ép eszűen gondolkodik. Most gondolj bele ha nekem kellene irányítanom benneteket? Nem csoda, hogy a szüleim inkább tovább passzoltak. Felelőtlen, meggondoltan, bunkó paraszt vagyok aki mindenki másra irigykedik. Ráadásul még alacsony is vagyok, tuti, hogy a szüleim törpe növésűnek hittek és mivel nem akartak szégyenkezni velem, inkább örökbe adtak.
Liam szó szerint a fiú nyakába ugrik és úgy sírnak csendesen. Alig telik el pár másodperc Niall is csatlakozik hozzájuk, majd Harry felhúz a szőnyegről, hogy mi is csatlakozni tudjunk. Utána öten állunk egy helyben, ölelkezve sírva és szorítjuk egymást úgy mint akik soha nem akarják elengedni egymást. Pedig lehet, hogy ezek csak mind üres dumák voltak. Lehet, hogy nincs is igazunk. Hiszen ezek nem is bizonyítékok...

|| Chapter 21 : - James ||

- Bassza meg! - miután a légzésem újra normálissá válik, az ujjaim hirtelen lefagynak Liam hajába, az elmémet pedig ellepik az elmúlt fél óra jelenetei. Veszekedés, kiabálás, csókolózás, és szex - a bátyámmal! Úr Isten, mit tettünk? Ennek rohadtul nem szabadott volna megtörténnie, hiszen testvérek vagyunk. Ugyan az a vér, ugyan az a család és mi lefeküdtünk! Ami pedig a legszörnyűbb az - az, hogy a szívem mélyén még élveztem is. Akartam, hogy csinálja velem a sok mocskosságot, még akkor is ha tudtam, hogy helytelen amit csinálunk. Ez beteges! Kezeltetni kellene. Nem mondhatom azt, hogy élveztem a bátyámmal a szexet. Mégis mi lesz akkor ha kiderül? Undorodni fognak tőlünk az emberek - vagyis azok akik tudják, hogy testvérek vagyunk. Nem gondolkodhatok azon, hogy mennyire puhák az ajkai, és milyen jó a körmeimet bele mélyeszteni a hátába, vagy végig simítani a kockáin. Nem! Ki kell vernem a fejemből. Ez baszottul nem történhetett meg. Egyáltalán, hogy történt meg? Mégis miért? Kurvára testvérek vagyunk! Akik kurvára lefeküdt egymással. Ez undorító, sőt szánalmas. - Ennek, rohadtul nem szabadott volna megtörténnie. - ujjaimat kihúzom a hajából, majd a meztelen vállára teszem a kezeimet és kicsit sem kedvesen tolom el Őt a nyakamtól. Vagy direkt csinálja, vagy pedig élvezi, de csak morog az orra alatt és erőszakosan próbálja vissza nyomni a fejét a nyakamba, miközben még mindig a derekamat öleli úgy mint aki nem akar elengedni. Szerintem neki még nem esett le, hogy mit is csináltunk. - Louis akár mikor vissza jöhet és megláthat - próbálkozom tovább és kezdem minél kellemetlenebb helyzetbe érezni magam ebben a pózban. A meztelen bátyám a pucér testemet ölelgeti és úgy néz ki mint akinek ezzel nincs semmi problémája. Miért nem tér már észhez? Nem volt elég ennyi megaláztatás? Mégis, hogy nézünk majd ezek után egymás szemébe? Mi van az érzéseimmel? Hogy viselkedjek vele ezek után testvér módján, miközben azon jár az eszem, hogy mennyire jó vele baszni? A saját testvéremmel!
- És akkor mi? - morogja a nyakamba majd azt érzem ahogy megnyalja ott a bőrt. Rögtön libabőrös leszek, az arcom pedig lángba borul. Ez a libabőr ugye azt jelentette, hogy borzongok az érintésétől? Vagyis utálom ezt amit csinál. Nem pedig azért lettem libabőrös mert tetszett ahogy megnyalta a nyakamon a bőrt? Istenem. Szabaduljak már el innen.
- És akkor mi? - ismétlem meg a kérdését ingerülten és próbálom a nyakam elhúzni, hogy térjen már észhez és ne nyalakodjon. - Szerinted az normális, hogy két testvér a szőnyegen fetreng totál meztelenül eléggé félreérthető pózban? - meg akarom tépni a haját, hogy végre ne nyomja már a fejét a nyakamhoz, de erősebb nálam és mostanra már nem a nyelvét vezeti a bőrömhoz hanem a száját és apró puszikat kezd el nyomkodni a fülem köré. Ugye hallotta amit mondtam? Ha hallotta akkor miért viselkedik úgy mint akit nem érdekel az a tény, hogy a húgát csókolgatja? És én mi a faszért lettem már megint libabőrös pont akkor mikor hozzám ért? Miért akarom, hogy ne csak a nyakamat csókolja hanem a számat is, sőt az egész testem? Mi a fene folyik itt? - Liam, Téged kicsit sem zavar, hogy mit csináltunk? - erre a kérdésemre végre békén hagyja a nyakamat és a vállamra dönti a fejét, majd onnan néz fel rám. Mindig ilyen édes szemei voltak? Mint egy édes kiskutya. És mindig ilyen szeretet teljesen nézett rám? Mint aki csodál.
- Ha zavarna is, mit kéne csinálnom ezzel? - ezzel? Mivel ezzel? Szemei csillognak és végre elengedi a derekam, de csak azért, hogy tudja megfogni a kezem. Az ujjaink automatikusan kulcsolódnak össze, én pedig kezdem úgy érezni magam mint valami fog romantikus filmben, ahol a főszereplő srác pont most készül szerelmet vallanni a megdugott lánynak.
- Ezzel? - kérdezek vissza és nem tudom, hogy mit kezdjek a fejemmel - ami akaratomon kívül Liam buksijához préselődik.
- Hát ezzel a dologgal amit veled kapcsolatban érzek - muszáj ennek a srácnak ilyen ködösen beszélnie? Semmit nem értek belőle. Vagyis van egy sejtésem, de remélem, hogy nem igaz. Mármint Liamnek nem lehetnek érzései irántam - vagyis lehetnek érzései, olyan testvéri szerete vagy mi. Felsóhajt. - Furcsa mi? - kuncog és kíváncsian várja a válaszomat.
- Áh, dehogy furcsa - vonom meg a vállam szarkasztikusan mire Ő elemeli egy kicsit a vállamról, és úgy néz rám. Nem ezt a választ várta, tudom. Én az efféle dolgokat nem szoktam ilyen rövid kis megjegyzéssel befejezni. Természetesen most sem állt szándékomban. Azért haraptam félbe a mondatot, ugyanis levegőt kellett vennem, de Liam ezt nem tudja.  - Mégis mi lenne abban a furcsa, hogy két testvér kielégi egymást vagyis...khm csak a báty elégítette ki a kishúgát, de ez nem lényeg, ugyanis mind két fél élvezte a dolgot. Mi ebben olyan furcsa? Tök normális, hogy két testvér közösül, majd az egyik fél kijelenti, hogy még érzéseket is táplál a másik iránt. Szerintem nem furcsa. Minden testvérnél megesik nem igaz? Semmi szégyelni való nincs ebben...ó várj, de mégis! Nem csak szégyelni való hanem még gusztustalan is - ez az a pillanat mikor elegem lesz, és egy határozott mozdulattal ülök fel, aminek következtében Liam a szőnyegre esik. Nem foglalkozom vele. Ülök és felhúzom a térdeimet majd átkarolom, ugyanis rettentő kínosan érzem magam pucéran a testvérem jelenlétében. Rettegek attól, hogy Louis mindjárt benyit és tényleg meglát. De az miatt mégsem érezném magam annyira rosszul, mint a szégyen miatt amit Liam mellett érzek.
- A szex nem gusztustalan, akkor ha mind két fél élvezi - hallom meg mögülem a hangját és fél szemmel látom ahogy az alsónadrágjáért nyúl, hogy tudja magára venni. Hál' Isten, legalább miatta most már nem fogom kényelmetlenül érezni magamat. - És akár mennyire is próbálod az ellenkezőjét állítani, mind ketten tudjuk, hogy rohadtul élvezted. - az utolsó mondatot már a fülembe súgja és végül meg is puszilja. Nem tudom, hogy mikor mászott mögém, de a tudat, hogy megint ennyire közel van hozzám megörjített. Szemeim lecsukódnak és próbálok nem foglalkozni  bizsergéssel. A bizsergés csak az utálat miatt van. Igen megutáltam Liamet. Mégis honnan tudja azt, hogy mit éreztem? Sőt nem csak tudja, hanem biztos benne - a hangje erről árulkodik. - Ezek után nehéz lesz azt állítanod, hogy leszbi vagy. - puszilta meg a szám szélét. Csak most ne vörösödjek el, mert ez a szemétláda akkor csak még jobban fogja érezni magát.
Felállt mögülöm és a maradék ruháját is magára vette, mindeközben pimaszul vigyorgott rám. Ó, rajtam senki nem gúnyolódhat. - Csak kihasználtalak. - a szemei megakadnak és most én vagyok az aki ördögien elmosolyodik. - Kíváncsi voltam, hogy képes vagy e lefeküdni egy pasival, és jelentem átmentél a próbán. - ki akart volna menni a szobából, de mikor meghallotta ezt a kijelentésemet vissza fordult és megindult felém. Nem vigyorgott még csak nem is mosolygott. Komor volt ahogy megállt előttem majd lenézett rám, végül pedig lassan lehajolt. Ahogy figyeltem a mozdulatait, elfeledkeztem arról, hogy még mindig meztelen vagyok.
- Te nem vagy pasi. És tudod miért vagyok ebben most már biztos? - kezeit a térdemre tette, majd elkezdett közelíteni felém. Nem válaszoltam a kérdésére. Nem akartam, hogy ennél közelebb jöjjön hozzám. Hiába nem válaszoltam, Ő helyettem adott választ a saját kérdésére. - Ugyanis életemben nem fogtam még ilyen valódi melleket mint a Tiéid - mire feleszméltem addig a két tenyere már a melleimen volt, ajka pedig a számon. És megint vissza csókoltam. Nem! Ez nem történhet meg. Nem szabad. Elhúzódott és bájosan vigyorgott, mint aki célbe árt, már megint. - Visszacsókoltál. - puszilta meg az orrom hegyét, én pedig szégyenemben csak lehajtottam a fejem. - Szóval mi is van ezzel a szégyen dologgal? - eszemben sem volt válaszolni. Sokkal jobb ötletem támadt. Egyik pillanatban meglendítettem a kezem és lekevertem neki egy pofont, majd felálltam a szőnyegről. Hogy miért csináltam ezt? Gőzöm sincs. Jól esett ugyanis utáltam mikor igaza volt.
- Tudod hiába vagy a testvérem, nem hazudhatok magamnak. Tényleg jó veled dugni. Jó stresszlevezető vagy, szóval ezt ki fogom használni még. - kacsintok rá és magamra vettem a ruháimat, de olyan sebességgel, hogy esélye sem volt felfogni azt amit mondtam neki. Mielőtt megszólalhatott volna addigra én már a szobájában sem volt, sőt még csak a közelében sem.
És ez így folytatótodd az elkövetkező napokban.
Úgy gondoltam, hogy ideje lenne több időt töltenem Niallel és Harryvel - csak velük, ugyanis ha Louis is csatlakozott volna hozzánk, akkor Liam is jött volna vele. Liammel már pedig rohadtul nem akartam találkozni, ugyanis mielőtt magára hagytam volna, beismertem azt, hogy jó vele szexelni. Nem bírnék ezek után rá nézni. Csak az a legnagyobb gond, hogy az agyam nem ezen a véleményen volt. A testem kívánta az érintéseit, és nem egyszer azon kaptam magam, hogy róla fantáziáltam.
Azt hittem ha Carly újra mellettem lesz akkor Liam végre feledésbe merül. Tévednem kellett, ugynis Carly még mindig várt a válaszomra, vagyis arra, hogy szeretnék e vele kapcsolatban lenni. A Liammel való dugás sok mindenre felhívtam a figyelmemet, de legjobban arra, hogy baszottul nem vagyok leszbikus. Már csak az a nagy kérdés, hogy ezt hogyan adjam Carly tudtára úgy, hogy ne bántsam meg.
Ez miatt a sok dolog miatt az agyam kezdett túlterhelt lenni és rászoktam arra, hogy a kollégium körül sétálgattam. Tudtam, hogy efféle dolgot sem a fiúk, sem pedig Carly nem csinál, szóval békén hagytak. Jól megvoltam magamnak egészen a mai napig.
Lényegében miután vége lett a tanításnak én kirohantam a kollégiumból, majd elkezdtem a szokásos hobbimat, vagyis sétálni az udvaron. Friss levegő, semmi hülye gondolat Carlyről, Liam mentes környezet...vagyis csak volt Liam mentes környezet, ugyanis a távolban megpillantottam az alakját. A düh rögtön magába kerített. Ezt nem hiszem el, hogy már itt sem hagy békét nekem. Mit nem fogott fel abból, hogy nem akarok találkozni vele? Úgy látszik itt az ideje, hogy elmagyarázzam neki.
Hajamat hátra dobom, és mint egy felbőszült bika úgy indulok meg a fiú felé. Háttal áll nekem, de nem foglalkozom vele.
- Hé! - bököm meg kicsit sem kedvesen a hátát. - Mit nem fogtál fel abból, hogy nem akarok a közeledben lenni? Szerintem eléggé egyértelmű voltam mikor magadra hagytalak...- belém fagy a szó hirtelen mikor megfordul.
- Parancsolsz? - a hang ugyan az, az arc majdnem - kivéve ennek a lénynek itt nincs borostája, és a haja sem olyan hosszú mint az igazié, mármint ennek itt tisztára le van borotválva a barna haja. De ezeket leszámítva tisztára olyan mintha Liam állna előttem. De ez nem lehet, hisz alig fél órája láttam Liamet és még megvolt a haja meg a borostája is, sőt nem is így volt felöltözve. Ha ez nem Liam, akkor ki? És miért hasonlít ennyire a bátyámra? Talán ez valami vicc? Egy rajongó annyira isteníti a bátyámat, hogy olyanra plasztikáztatta magát? Hallottam már ilyenről, de ez durva. Ki az a hülye aki Liamre akarna hasonlítani? Na jó a bátyám tényleg dögös, és egyben aranyos is, mármint láttátok a szemeit? Na és az orrát? A kockáit? Oli, nem szabad, állj le.
- Öhm, bocsi, elnéztelek valaki másnak - kezdek el dadogni és reménykedem benne, hogy a föld szétnyílik alattam. Istenem, még a tekintete is olyan mintha Liam néze vissza rám. Pedig tudom, hogy ez itt nem a bátyám. Nem, ez itt valami hatalmas félreértés.
- Had találjam ki, hogy kinek - kezd bele én pedig érdeklődve figyelem. - Liam Paynek, igaz? - mosolyodik el. A mosolya, majdnem olyan mint az említetté, de ennek a srácnak nem ráncolódik össze a szeme alja mikor mosolyog úgy mint Liamnek.
- Honnan találtad ki? - lehet, hogy nem csak nekem tűnt fel a hasonlóság a két fiú között?
- Már megszoktam, hogy mindenki azt hiszi, hogy én vagyok Liam Payne. Pedig nem. - mondja határozottan. Hiába a határozottság akkor is hasonlítanak ami furcsa. Vannak emberek akik hasonlítanak egymásra, de azért nem ennyire.
- Félelmetes a hasonlóság. - ismerem el.
- Badarság - rántja meg a vállát. - Amúgy James vagyok. James Pain. - és még a vezeték nevük is hasonlít. Mármint Liam kitalált vezetéknevére és nem a Scottra. Ez a dolog kezd minél furcsább lenni.
- Oli Scott - nyújtom a kezem Ő pedig kedvesen viszonozza.
- A nagy One Direction és Carly Simson barátja - magyarázza kuncogva. Jó, hogy az egyetemen mindenki így ismer. Hát ahogy James már megszokta, hogy mindenki össze keveri Liammel, úgy én meg megszoktam, hogy mindenki csak azért kedves velem, mert egy banda haverja, meg az elnök lányának barátnője vagyok. - Majdnem olyan híres vagy mint én. - egyszerre nevetünk fel, de Ő előbb abba hagyja. - Már csak azt nem értem, hogy egy ilyen bájos lány miért lóg olyannal mint az a Payne srác? - nem értem, hogy mire céloz. - Mint a diákszövetség elnöke jogom van bele nézni a hallgatók anyagaiba és láttam a tiédet is. És hát Te messze jobb vagy mint az a négy éneklő pacsirta. - milyen kár, hogy azok az anyogok mind hamisak rólunk. Az érettségim is hamis. Mégis büszke vagyok magamra James szavai miatt. Én bájos? Mi ütött a pasikba?
- Umm, köszönöm? - mondom zavarodottan és elkezdem a karom simogatni.
- Nincs mit megköszönnöd, ez az igazság - válaszolja. - A helyedben meggondolnám, hogy kivel is lógsz, ugyanis Ők csak visszahúznak téged. - megdermedek és hirtelen már nem is találom annyira aranyosnak ezt a srácot. Tökre úgy beszélt mint ahogy apa szokott.
Te jó ég apa!
Ez a srác förtelmesen hasonlít Liamre. Nem ismerjük az anyukánkat, a gyerekkorunkat. Mi van akkor ha Jamesnek tényleg köze van Liamhez? Mi van akkor ha tényleg ikertestvérek? Ha James is Scott? Vagy Liam, Pain? Semmit nem tudunk a múltunkról, apa pedig semmit nem is mond.
- El tudom dönteni, hogy mi a jó nekem. És biztosíthatlak róla, hogy náluk jobb barátokat nem kívánhatnék magamnak - mondom bunkón. - Ha most megbocsájtasz...- biccentek a fejemmel és kitérem majd sebes léptekkel eindulok vissza a kollégiumba, és miután nem lát már szinte rohanok. Ezt el kell mondanom a srácoknak, sőt meg kell mutatnom nekik. Lehet, hogy Niall egész idáig jó úton járt. Vagyis azon, hogy valami bűzlik körülöttünk...

|| Chapter 20 : - Te nem lehetsz ||

Hey! Most nem írok ide semmi különöset, csak annyit, hogy mindenki saját felelősségre olvassa el és ne nézzetek valami idióta, agyatlan libának akinek tetszenek az ilyen dolgok, mert nem tetszenek, de egyszer mindenképp akartam írni valami ilyesmiről, hisz tudhatjátok, hogy én minden lehetetlen és eszetlen dologról képes vagyok írni :))))))) 

Életemben nem éreztem még magam ennyire zavarban mint mostanában. Helyesbítek, életemben nem éreztem magam még ennyire zavarban valamelyik testvérem előtt. Őszintén még saját magamtól is zavarban vagyok.
És ez mind Carly hibája!
Oké, tudom én szoktam azon gondolkodni, hogy valami nincs rendben velem, de soha nem gondoltam arra, hogy talán ezt mind azért érzem mert igazából a csajokhoz vonzódom. Szoktam hülyéskedni azzal, hogy lassan már saját magam sem tudom azt, hogy fiú vagy lány e vagyok, de ezzel nem arra céloztam, hogy titkon leszbikus lennék.
Tényleg az lennék?
Fogalmam sincs. Tény és való, hogy jó volt Carlyval lenni és boldog voltam vele, de vajon ez az az érzés mikor az ember tényleg szerelmes? Mármint könnyebb dolgom lenne, ha lett volna egy hosszabb kapcsolatom valamilyen fiúval.
Álljunk csak meg egy szóra. Voltam fiúval, és az rohadtul nem hasonlított ahhoz az érzéshez amit most Carlynál érzek. Az jó volt, és utána nem éreztem kellemetlenül magam. Ciki vagy nem ciki, de igen is hülyén éreztem magam Carlyval a buli és a kórház után. Ráadásul még az is rátett egy lapáttal, hogy Liam is kerül az elmúlt napokban - vagyis pontosabban egy hete, amióta benyitott a kórházi szobába és meglátott Carlyval.
Gőzöm sincs, hogy mit kezdjek a kialakult helyzettel. Carly az egész melót elszúrta. Mégis, hogy fogom ezt elmondani apának? Mármint azt, hogy hiába kényszeríti Liamet, hogy szerezze meg magának a lányt, ugyanis felesleges hajtania magát mivel az elnök lány soha nem fog érzéseket fűzni a fiú iránt. Carly egyik fiúba sem lesz szerelmes soha! Még csak Niallbe sem, akinek a lány az álmai nője. Szegény Nialler teljesen maga alatt lesz ha megtudja, hogy élete szerelme leszbikus. Na és apa és a remek ötlete? Totál fordítva alakult a helyzet. Carly szerelmes lett, csak történetesen nem Liambe hanem belém.
Mégis, hogy fajulhatott el idáig ez a dolog? Örülnöm kellene, hisz végre lánynak nézek ki, túl vagyok egy igazi bulin ahol egy csomó pasi legyeskedett körülöttem, majdnem megerőszakoltak ami lényegében egész jó mivel nem néztek pasinak, és az egyetlen lány barátom belém szeretett. Ráadásul a bátyám teljesen kifordult önmagából az miatt mert rájött, hogy van egy húga. Ez mind csak velem történhet meg.
Ráadásul Carly állandóan fogdosni próbál és tudom, hogy azt akarja, hogy válaszoljak a kérdésére, vagyis arra, hogy szeretnék e vele kapcsolatban lenni.
Vajon szeretnék?
Állandóan ezen gondolkodom, de van valami ami taszít. Talán az a jelent mikor a kórházban megcsókolt és Liam benyitott, majd rögtön meg is fordult és elkezdett levegőnek nézni. Most kérdezhetitek azt, hogy miért érdekel a bátyám véleménye, hisz az én életemről van szó. Az a nagy helyzet, hogy nem csak Liam érezte kellemetlenül magát a csók miatt, hanem én magam is. Basszus egyszerűen képtelen vagyok elképzelni azt, hogy a világ elé állok azzal, hogy a lányokat szeretem. Carly jó fej és tényleg szerethető, de képtelen lennék a barátnőmnek szólítani és járni vele. Jó buli meg minden smárolni vele, de ennyi. Nem akarok mellette maradni úgy. Azt akarom, hogy maradjunk jó barátnők, miközben én a pasik között keresgélek.
Nem csodálkozok rajta, hogy Liam is fel van háborodva, hisz én is utálom magam ez miatt. Úgy érzem, hogy csak kihasználom Carlyt mivel nem merem a szemébe mondani neki, hogy nálam nem kapja meg ezt amire vágyik. Ő szerelemre vágyik, akivel el tudna menekülni az apja elől. Új életet szeretne egy lánnyal, valahol messze Amerikán és az elnökön kívül. Nem akarja, hogy az apjának kínos legyen, hogy a lánya leszbikus. Carly pedig minden áron meg akarja keresni élete szerelmét akivel leléphet. De ez a lány sajnos nem én vagyok és még csak nem is leszek.
Engem jelenleg jobban érdekel az, hogy Liammel tudjam megbeszélni a dolgokat. Agyamra megy már ezzel a viselkedésével. Amióta rájött, hogy lány vagyok teljesen kifordult önmagából. Nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek vagy sem. Örülnöm kellene neki, mivel végre nem hisz pasinak, de egyben már túl messzire is ment ezzel a viselkedésével.

||

Örültem neki mikor újra elkezdődött az egyetem. Carly végre újra elkezdett a tanulmányaival foglalkozni, nekem pedig végre esélyem volt Liammel beszélgetni. Csak az volt a gond, hogy a srác állandóan túljárt az eszemen. A kollégiumba csak éjjel járt vissza amikor már én aludtam. Napközben pedig nem járt be az óráira. Ő is tudta úgy ahogy én, hogy felesleges már megjátszani magunkat. Az igazság előbb utóbb kiderül vagyis az, hogy a melót elbuktuk. Soha nem fogunk Carly álltal bejutni a Fehér Házba és megszerezni az elnök vagyonát. Már csak az a nagy kérdés, hogy meddig tudjuk ezt a hazugságot húzni apa előtt.
Louis, Niall és Harry pedig semmit nem tud. Ők elvannak maguknak. Beilleszkedtek az egyetemi életbe és az sem tűnik fel nekik, hogy valami nincs rendben. Niall titkon még mindig azért teper, hogy tudja Carlyt randira hívni, de a lány halkan megsúgta nekem mosolyogva, hogy maximum csak barátjaként tudná elképzelni maga mellett a fiút. De kit érdekel ha barátok lennének? A Fehér Házba akkor sem jutna be, ugyanis Carly oda csak a nagyon közeli személyeket viszi el. Engem elvinne, ha azt mondanám neki, hogy tényleg szeretem. Ami rohadtul nem igaz.

Csütörtök este volt mikor úgy döntöttem, hogy véget vetek ennel az állapotnak. Carly a szüleivel vacsorázott mivel az anyukájának születésnapja volt és velük is marad egészen hétfönig. Úgy ahogy Niall, Harry és Louis pedig elmentek szórakozni, mivel a banda gitárosának legénybúcsúja volt és kibéreltek egy helységet, ahonnan holnapig úgysem fognak haza jönni. Mehettem volna, de miután megtudtam, hogy Liam nem megy, eldöntöttem, hogy én sem megyek. Harry szerint Liam a szokásos tevékenységét fogja űzni, vagyis azt, hogy késő éjjelig a városban kószál, majd vissza jön a kollégiumba és elelszik. Na már most ha tényleg ezt fogja csinálni, akkor szépen én megvárom a szobájában. Nem fog tudni elmenekülni, ugyanis gőze sincs róla, hogy én ott leszek mikor vissza tér. Így kénytelen lesz velem beszélni.
Pontosan ezt is tettem miután a fiúk leléptek. Louis nyitva hagyta az ajtót én pedig elfoglaltam a szobát. Lényegében semmit nem csináltam. Telefonoztam és a képeken nevettem amiket Harry küldött a buliról. Aztán pizzát rendeltem miközben betettem egy hülye filmet amit a bátyáim néztek tegnap éjjel. Végül pedig kis híján majdnem elaludtam.
Éjfél is elmúlhatott már mikor kattant a zár, az álmosságom pedig rögtön elmúlt és felemeltem a fejem az éppen bejövő bátyámra.
Liam ahogy meglátott rögtön meg akart fordulni, de én ügyesebb voltam nála. Gyorsan felálltam az ágyról, majd az ajtóhoz rohantam és oda álltam, hogy esélye sem legyen kimenni. Megforgatta a szemeit majd unottan az asztalhoz sétált és leült a székre, de úgy, hogy ne kelljen rám néznie.
Felsóhajtottam. Fájt, hogy ezt csinálja. Eddig még soha nem fordult elő, hogy nem beszélt velem. Jó persze volt már nem is egyszer olyan mikor csúnyán össze vesztünk, de ez most más volt.
- Te kerülsz engem. - léptem az asztal mellé és összekulcsoltam a kezeimet, miközben Ő egy könyvet lapozgatott, de hallottam ahogy gúnyosan felhorkant. Eszem ágában sem volt elmozdulni mellőle, és ezt Ő is nagyon jól tudta.
- Oh tényleg? - még mindig nem nézett fel a könyvből. - Talán azért mert nincs kedvem egy levegőt szívni a kétszínű tesómmal. - fagyosan rám vigyorgott, majd újból elfordította a fejét. Mintha a szívembe valaki egy kést szúrtak volna. Velem ilyen hangnem Ő még soha nem beszélt. Fájt az mikor pasinak hitt, de mindig azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak hülyéskedik. Viszont tudtam, hogy ezt most tényleg komolyan gondolja.
- Kétszínű? - próbáltam kontrolálni a hangom.
Hirtelen felállt a székről csak azért, hogy tudjon rám nézni. Soha nem éreztem még ennyire aprónak magam mellette. - Mióta mész Te is lyukra? Helyesbítek, mikor jöttél rá arra, hogy a vagina jobban bejön mint a farok? - hangja gúnyos volt úgy ahogy az arckifejezése is. Legszívesebben képen töröltem volna. Az Ő szájából hallani ezeket a szavakat, még rosszabb volt mint rá gondolni.
- Nem jön be jobban - csóváltam meg a fejem, mire a szemöldökei a homlokáig csusszantak. - Egyszerűen csak próbálom megismerni magamat. Így gondoltam kipróbálhatok mindent. - mesélem az igazságot.
- Huszonegy év alatt nem sikerült kiismerned magad? - kérdezte, cserébe pedig egy vállrándítást kapott. - Esetleg még valamilyen állattal is kipróbálod, hátha majd az fog bejönni jobban? - közel voltam hozzá, hogy pofon vágjam, de jobban el voltam azzal foglalva, hogy ne sírjam el magam. - Tudod sokkal jobb volt mikor még mindenki pasinak hitt. Addig normális voltál és nem csináltál ekkora hülyeségeket.
- Ne légy már homofób! - arca paprikavörös lett. Ajaj.
- Én homofób? - kérte ki magának idegesen. Féltem, hogy szét fog robbani a feje. - Nincs semmi bajom a melegekkel vagy a leszbikusokkal. Elfogadom mások döntését. - húzta fel az orrát. Ha ennyire elfogadja akkor miért hisztizik az miatt, hogy engem látott Carlyval csókolózni?
- Akkor az én döntésemet miért nem tudod elfogadni? - vágok vissza szinte már kiabálva. Lefagyott és olyan tekintettel nézett rám mint aki mindjárt a torkomnak ugrik.
- Mert Te nem lehetsz leszbikus! - ordított vissza, de úgy, hogy félő volt az, hogy mindjárt megsüketülök. Nem lehetek leszbikus? Miért nem lehetek az? És ha nekem ez jön be? Akkor mit csinálna? Addig ütne még ki nem verné belőlem? Vagy mégis hogyan gondolja ezt?
- Ezt nem Te döntöd el. - dobbantok a lábammal. - Ez az én életem. Azt csinálok amit én akarok.
- Nem!
- De igen, és tudod mit? Elegem van belőled és ebből a viselkedésedből. Le sem szartál addig míg rá nem jöttél, hogy lány vagyok. Liam én teljes szívemből u...- mielőtt be tudtam volna fejezni a mondatot puha ajkakat éreztem meg a számon. Lesokkoltam ahogy a bátyám ajkai lágyan puszilgatták az én számat. Pupilláim kitágultak az ajkaim pedig önálló életre keltek. Visszacsókoltam és még sem rá sem gondoltam arra, hogy ki az akivel épp csókolózom.
Jó volt ahogy kezeit a derekamra nyomta és úgy húzott még közelebb magához miközben átkaroltam a nyakát csak azért, hogy még közelebb tudhassam Őt magamhoz. Élveztem, hogy ennyire közel vagyok hozzá. Élveztem ahogy lágyan csókolt úgy mint aki attól fél, hogy mindjárt elveszít.
Ujjaival a pólóm végével kezdett el játszani. Addig piszkálta míg fel nem nyomta annyira, hogy tenyerét a bőrömhez tudja nyomni.
Nyakát erősebben szorítottam majd elkezdtem lefele húzni annyira még a padlóra nem értünk. Ráült a combjaimra miközben lágyan lenyomott a szőnyegre és elkezdte enyhe puszikkal beborítani a nyakamat, mindeközben én a hátát karmolásztam a körmeimmel, de nem durván, inkább kedvesen. Annyira jó érzés volt simogatni a csupasz hátát! Ennél már csak az volt jobb mikor megpuszilta a fülem alatti vékony pontot, mire én rögtön libabőrös lettem. Felkuncogott majd újra a számat vette célpontba, de közben a jobb kezével a hasamat simogatta. Minél feljebb símogatott, majd elérte a melltartómat. Tenyerét a mellemre nyomta és maszírozni kezdte, amitól belőlem apró sóhajok törtek fel. Nem hezitált sokat. Gyorsan lehúzta rólam a felsőmet, majd kezeit a hátamra nyomta csak azért, hogy tudja kikapcsolni a melltartómat. Mikor ez sikerült feljebb ült  én pedig kikapcsoltam a nadrágja gomját és meghúztam a pólóját, hogy csókolhassam meg újra. Igazából ezt azért tettem mert nem akartam azt, hogy jobban szemügyre tudja venni a meztelen felső testem. Basszus ez az első alkalom mikor egy józan srác meztelenül lát! Még szép, hogy totál kényelmetlenül érzem magam.
Azonban Liam nem elégedett be a számmal, elhúzódott tőlem, majd csókolgatni kezdte a nyakam a vállam a mellkasom, majd elért a melleimhez. Ahogy megéreztem forró nyelvét a bimbóimon az arcom égni kezdett. Hogy eltereljem a figyelmemet ujjaimat a hajába vezettem és lágyan meghúztam. Alsó ajkamba haraptam minden egyes alkalommal mikor erőssebben harapta meg. Csak akkor húzódott el pár másodpercre mikor levette magáról a felsőjét az én szemeim pedig megakadtak a kidolgozott felső testén. Mindig ilyen jó teste volt? Gondolkodás nélkül vezettem ujjaimat a kockáira mosolyogva.
Ujjait a nadrágom gomjához vezette. Nem tartott sok idejébe mire lehúzta rólam a farmerom és a bugyimmal szemezgetett. Ezt ha tudom tuti, hogy nem ilyen bugyit veszek fel! Lejebb mászott annyira, hogy legyen egy szintben a bugyimmal. Hideg ujjait az anyaghoz nyomta és megszabadított tőle. Nem adott időt, hogy megszólaljak. Száját egyenesen oda nyomta. Először csak megpuszilta, hogy szokjam ugyanis neki is feltűnt, hogy mennyire feszítek. Kezeivel a combom belső részét simogatta amivel azt érte el, hogy megnyugodtam és nagyobb helyet csináltam ő pedig ezt követően még közelebb fért hozzám. A pusziból végül csók lett, aztán nyelve már a csiklómat kényeztette. Az érzéstől a csillagos eget láttam és muszáj volt valamiben megkapaszkodnom ami megint csak a haja volt.
- Bassz meg! Nem érdekel semmi más csak bassz meg Liam. - nyögtem fel és a fiú elhúzódott tőlem. Szemeimet csukva tartottam csak azt hallottam ahogy leveti a nadrágját. Nem akartam rá nézni. Azt akartam, hogy tovább csinálja ezt amit elkezdett.
- Nyugi édesem, mindjárt...- nyomult hozzám és rögtön megéreztem a merevedését a hasamnál. Csókolni kezdett és abba sem hagyta még akkor sem mikor férfiasságát belém nyomta. Ha nem fogta volna be a számat akkor felordítottam volna. Szerintem számított rá, hogy ezt készülök tenni, ezért csókolt meg. Hevesen faltam a száját, miközben Ő lassan elkezdett bennem mozogni. Erősebben szorítottam a nyakát.
Az, hogy a saját bátyámmal szexelek először jobb volt mint az a tudat, hogy egy olyan sráccal csinálnám aki csak azért van velem mert jól nézek ki. És örültem neki, hogy most Ő van hegyettem és a nevemet sóhajtotta, mielőtt felkiáltott volna a nevemmel együtt, majd fejét a nyakamba fúrta és halkan megszólalt. - Életem leggjobb dugása. - végigsimítottam hátul a nyakán és megpusziltam a homlokát. Igaza volt én tényleg nem lehetek leszbikus.

|| Chapter 19 : - Kórház ||

Heyy!! A múltkori rész szerintem eléggé sok mindenkinek nem tetszett, viszont ebben a fejezetben választ kaptok mindenre ;) 

Mellesleg ma 3 éve, hogy először láttam a fiúkat élőben, koncert közben :OO hogy repül már az idő :s 

komizniiiii

- Olivia Scott, megparancsolom, hogy tartsd nyitva a szemed! Hallod? Ne próbáld lehunyni nekem, mert egyszerűen nem teheted meg. - fogalmam sincs, hogy mi is a pontos célom. Egyszerűen csak nem akarom azt, hogy a húgomnak valami komoly baja legyen. Hol vannak már a mentők? Miért nincs itt valaki aki tudna segíteni Rajta? Nem látják, hogy mindjárt elvérzik? - Könyörgöm Oli, maradj észnél. Légyszíves. - előbb ideges voltam, most pedig újra összetörtem. Utálom mikor hangulatingadozásom van, de a kialakult helyzet ezt hozta ki belőlem. - Oli, mit tehetnék érted? - pár másodpercre nyitja ki a szemét apróra, majd rögtön le is hunja. - Hol a picsában van már az a mentő? - nézek rá kétségbeesetten Niallre.
- Azt mondták, hogy mindjárt itt lesznek. - válaszolja egyhangúan, és újra elkezdi az alsó ajkát harapdálni miközben én meg vissza fordulok Oli felé. Eddig észre sem vettem, hogy milyen kis apró teste van. Annyira törékeny, annyira könnyű, annyira védeni való.
- Oli, Oli, Oli, könyörgöm maradj velem. - szajkózom folyamatosan és rázogatom a testét. Tudom, hogy hallja amit mondok. Hallja csak bosszantani akar és azért nem válaszol. - Mi az Istent, csináljak veled Te lány? - sóhajtok fel kínlódva. Annyi mindent megéltem már, de ilyen helyzetbe még soha nem kerültem sem én, sem pedig a testvéreim. Talán ezért vagyunk mind tehetetlenek.
- Liam szerinted ha kirázod a belét akkor jobb lesz neki? - térdel le Oli másik oldalára Harry, majd mutatóujjával lágyan végig simít a lány hófehér arcán, végül a tekintete megáll a késen ami még mindig kiáll Oli gyomrából. - Amondó vagyok, hogy vegyük ki a kést a hasából, és akkor talán már nem fog annyira vérezni, szóval nem kell attól tartanunk, hogy elvérzik. - először azt hiszem, hogy Harold előző kis mondandóját csak képzeltem. De miután felnézek és meglátom, hogy zöld szemeivel az én engedélyemre vár, rájövök, hogy az egész kis gondolatmenetét komolyan gondolta, vagyis tényleg azon töpreng, hogy kihúzza Oli gyomrából a kést. És tudom, hogy képes lenne rá ha megengedném neki.
- Te hülye vagy? - kérdezem teljesen lesápadva és pofán vágnám az öcsémet, de mivel még mindig a húgomat tartom a karjaim között és eszembe sincs elengedni, így inkább úgy döntök, hogy Harry majd később kapja meg a jussát. A fiú természetesen rögtön elszomorodik és lehajtsa a fejét,  majd a nadrágján lévő lyukkal kezd el játszani, de látom ahogy szótlanul morog az orra alatt.  - Verd ki a fejedből ezt a marhaságot! Nem vagy orvos, így akár meg is ölhetnéd Őt. De persze ha titkon kitanultál orvosnak, akkor megengedem. - forgatom meg a szemeimet reménytelenül.
- Láttam a Dr. House összes részét, szóval tudok ezt - azt. - csillanak fel a szemei ahogy elkezd dicsekedni ezzel az elképesztő dologgal. Hű, látott egy sorozat összes részét, és ez miatt azt hiszi, hogy a való életben tudna segíteni egy majdnem félholt lányon, ráadásul azt akarja, hogy meg is engedjem neki.
- Most úgy teszek mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna. - a hangom alig hallható és tényleg próbálok úgy tenni mintha az öcsém ott sem lenne velem. Miért engem áldott meg a Sors egy ilyen idióta testvérrel mint Harold? Miért lett ilyen visszafejlődött? Bárcsak megjátszaná azt, hogy ilyen hülye, de sajnos Ő tényleg ilyen.
- Persze, mert az aztán már tényleg jobb, hogy könyörögsz meg rázogatod, hogy maradjon ébren, nemhogy épeszűen segítenél rajta, vagyis egyszerűen kihúznád belőle a kést. - forgatja meg a szemeit és ráadás képpen még a kezeit is összekulcsolja a mellkasa előtt mint egy ovis. Jó, hogy nem pukkad szét mérgében. Mindig ilyen mikor valami nincs megengedve neki.
- Bocsi, hogy megzavarom ezt az idill pillanatot, de Louis mindjárt halálra veri azt a Szarházit. - böki meg Niall a vállamat és a távolba mered ahol Lou még mindig a srácot veri aki megakarta erőszakolni a tesónkat.
- Megérdemli. - vonom meg a vállam semlegesen és megint Olira összpontosítok. Normális esetben lefognám Louist, de most nem fogom ezt tenni. Az a faszfej megérdemli, hogy valaki jól ellátja a baját. Kitudja, hogy hány szerencsétlen lány életét tette már tönkre. Ma legalább megkapja méltó büntetését. Sőt örülhet neki ha nem csukatjuk be börtönbe. Nincs kizárva.
- Ha Louis most halálra veri, akkor a zsaruk nem azt fogják nézni, hogy a srác megakart erőszakolni egy lányt és megkéselte, hanem azt, hogy Lou megölt egy embert. - hm, ez is igaz. Nem ér annyit az a szemétláda, hogy Louis börtönbe kerüljön.
- Vigyázz Olira - parancsolok rá Niallra és helyet cserélünk, vagyis most már a Szőkeség ölében pihen a lány feje és símogatja a fejét. Feltűröm a pólóm ujját és úgy indulok meg Louisék felé. A bátyám a srácon ül és úgy veri ott ahol tudja. Ahogy közelebb érek úgy látom, hogy srác orrából és szájából is folyik a vér. Jaj ne. Mélyet sóhajtok és elkapom Lou pólóját majd elkezdem felfelé húzni, de még mindig kapálózik. - Áll le Louis! Túl messzire mentél nem gondolod? - kérdezem és még erősebben húzom a pólóját, ugyanis egy kézzel nem bírom el. Válaszadás képpen csak elkezd morogni. - Nem ér meg annyit ez a pöcs, hogy börtönbe kerülj és a média arról beszéljen, hogy agyonvertél egy embert. Gondolj a bandára. - és nem hazudok. A One Direction rajongójának a többsége tinikből áll, akik felnéznek ránk. Mondjuk azt, hogy példaképek vagyunk a szemeikbe, ezért mindig úgy kell viselkednünk, hogy az jól mutasson. Vicces lenne ha egyszer kiderülne az igazság.
- Igen, Louis gondolj a lúzer bandádra, akikkel egymás farkát szopogatjátok mivel máshoz nem értetek. - a srác először kiköpi a vért a szájából majd úgy vigyorog ránk. Természetesen többre nincs szükségem. Elengedem Louis pólóját és én vagyok az aki a cipőm talpával a srác arcába lépek. Egy reccsenés, és a feje eszméletlenül fordul el jobbra, pont úgy ahogy az orra is eldeformálódik, én pedig királyul érzem magam, hogy ezt csináltam, majd büszkén sétálok vissza Niallék felé, és ugyan ebben az időben érkeznek meg a mentők is.
Őszintén áldom a mentősök eszét, hogy nem kezdtek el kérdezősködni. Egyszerűen csak felfektették Olit egy hordágyra, majd közölték, hogy a legközelebbi kórházba viszik, ahol ellátják a baját, és megesküdtek, hogy életben tartják a lányt.
Természetesen mi rögtön megindultunk a kórházba, de a váróteremen kívül tovább nem mehettünk. Olit egyenesen a sürgősségire vitték, onnan pedig az operációs terembe, majd a folyosó teljesen elhalt. Beszélgethetünk volna, de mind a négyen teljesen ki voltunk merülve. Harry éppenhogy csak leült a feje rögtön oldalra billent - pontosabban Louis vállára - és bevágta a szunyát. Csak akkor ébredt fel mikor egy nővér közölte velünk, hogy megnézhetjük Olit.

Most mondhatnám azt, hogy látszólag nincs semmi baja. Az biztos, hogy jobb színben volt mint pár órája ezelőtt, de engem még mindig zavart az a tudat, hogy nincs magánál.  Furcsa volt Őt ilyen csendben látni. Oli soha nem arról volt híres, hogy csöndben tudott maradni.
- Miért nincs magánál? - fordulok rögtön az orvos felé aki épp az infúziós csöveket ellenőrzi. Harryt nem zavarta, hogy egy kórházban van és nincs egyedül, rögtön leült az ágy sarkában majd szó szerint ülve elaludt.  - Talán van valami komolyabb baja? - lehet, hogy csak én vagyok ilyen naiv, de sajnos ilyen a természetem, aggódok a húgomért és rohadtul nem jön be, hogy nincs magánál.
- Szerencséje volt a leányzónak, ugyanis a késnek pont csak az éle fúródott bele a hasába. Tíz öltéssel megúszta a dolgot. - csak az éle? Ez nem elég? Még az is sok. - Amint kimegy az altatók hatása rögtön magához fog térni, és ha nem lesz semmi baja akkor a holnapi nap folyamán el is hagyhatja a kórházat. - ez a mai orvostudomány. Megkéselnek, összevarnak, utána elküldenek a fenébe. A mai világban már senkit nem érdekel senki és semmi.
Köszönés nélkül megy ki a teremből is csukja ránk az ajtót. Én leülök az ágy egyik oldalára, Niall a másik oldalára, Louis pedig húz az ágyhoz egy széket és úgy nézzük a tesónkat.
- Mit mondunk apának? - szólal meg Louis. Totál ki is ment a fejemből, hogy szó nélkül léptünk le a lakosztályból. Most őszintén kell neki erről tudnia? Olit ígyis állandóan piszkálja, ha megtudná ,hogy mi történt tuti, hogy nem sajnálná, inkább örülne neki, hogy ez történt.
- Ha nem kérdezősködik akkor semmit. Ha meg igen akkor azt mondjuk, hogy visszamentünk az egyetemre tanulni. - Niall már nagyon bele jött a hazudozásba. - Úgysem fog neki feltűnni, hogy nem voltunk otthon az éjjel.
- De mi van ha igen? - Harry és a félelmei. Miért kell ennyire beszarinak lennie?
- Harold, hazudunk! Megvan ez a szó? Hazudás! Oké? - emeli fel a hangját Louis. A göndör nem válaszol, csak sóhajt és csendben bólint. Ezért nem szabad Őt engedni beszélni apával, ugyanis félő, hogy mindent elmond.

A percek csigalassúan telnek. Sorba alszunk el, egészen addig míg az ajtó ki nem vágódik és Carly rakéta módjára suhan be a szobába. Ahogy meglátom úgy kerít hatalmába megint a düh. Carly is Olival volt, neki mégsem lett semmi baja. Úgy ahogy a testőrei most is vele vannak és védik, úgy akkor is megvédték Őt amikor Olit elkezdte baszogatni az a srác.
- Ugye jól van? - néz végig rajtunk Carly miközben megfogja Oli kezét. Senki nem szól semmit.
- Mit érdekel téged? - állok fel és nézek farkasszemet a lánnyal. Nem is értem, hogy apa hogyan gondolhatta azt, hogy Carly majd pont belém lesz szerelmes. Annyira különbözőek vagyunk. Ha akarnám akkor sem tudnám elérni azt, hogy belém szeressen. - Otthagytad Őt a szarban!
- Ez nem így van. - kezdi el csóválni a fejét. A szemöldökeim az egekbe szökkennek és úgy várom a bővebb magyarázatát. - Én segíteni akartam neki, de utána jöttek a testőrök és elhúztak a helyszínről, mivel féltek attól, hogy valamilyen újságírónak a fülébe jut és holnapra az egész média azzal lesz tele, hogy az elnök lánya seggrészegre itta magát és mindenkinek mutogatta magát.
- Szólhattál volna a testőreidnek, hogy segítsenek a barátnődnek - vágok vissza, mire Ő meghökken. - Vagy igazából nem is a barátnőd, csak megjátszod az egészet, hogy az apád szemében jó legyél? - lehajtsa a fejét, mire az én arcomra gúnyos mosoly terül szét. Carly pont annyira mond igazat mint én. Csak kettőnk között annyi a különbség, hogy Oli bedőlt neki és elhitte, hogy Carly tényleg a barátnője akart lenni. Míg én nem tudtam beveteni vele, hogy tetszik nekem. - Az apád miatt lettél jóba Olival igaz? - kérdezem ridegen. Természetesen nem válaszol. - Nekem bevallhatod, ugyanis majdnem egy cipőben járunk.
- Liam...- szisszen fel Louis mérgesen. Nem vagyok hülye tudom, hogy mennyit szabad mondanom. Viszont akkor sem fogok úgy tenni mint akinek kell a csaj. Majdnem megölette a húgomat.
- Tudod Carly, soha nem jöttél be nekem. Soha nem is akartalak elhívni randizni. Az egészet azért csináltam mert rám parancsoltak. Magam önként soha nem álltam volna veled szóba. - magyarázom egy ördögi mosoly kíséretében.
A szobába feszült csend áll be.
- Ezt csak azért mondod mert fáj az a tudat, hogy nem tudsz megszerezni magadnak egy csajt - Oli hangja halk és rekedt, de mikor mindannyióan fölé állunk látjuk, hogy mosolyog.

Oli

- Fiúk eleget rontottátok itt a levegőt. Ideje, hogy kialudjátok magatokat és békén hagyjátok Carlyt. - a beszélgetésből semmit nem hallottam azon kívül, hogy Liam a lány szemébe mondta azt, hogy csak kényszerből flörtölt vele. Szerintem idejében tértem magamhoz. Az estémből szerencsére nem sok midenre emlékszem, hála égnek - vagyis a bulizós pillanatokra még igen, de az utánira nem. És ez így jó. Elég ha a hasamban lévő fájdalmat érzem, rögtön tudom, hogy az a fasz még kapni fog ezért.

A testvéreim szerencsére szó nélkül engedelmeskednek és magamra hagynak Carlyval.

Carlyval akivel alig pár órája smároltam. Ez mégis, hogy történhetett meg? Egyáltalán miért engedtem? Miért nem löktem el, vagy csináltam valamit? Lehet azért nem, mert ez a válasz arra, hogy ki is vagyok valójában? Lehet ezért nem zavart soha sem, hogy fiúnak néztek mert örültem neki, hogy közben a lányok meg megnéztek?
Nem tudom.
Összezavarodtam.
Csak akkor hagyom abba a gondolkodást mikor az ágy lesüpped és Carly ül közvetlen mellettem. Elhúzódnék ha akarnék. De először is nem akarok. Másodszor pedig nem is bírok, mivel gyenge vagyok az altató miatt.
- Liamnek részben igaza volt - nem tudom, hogy mit mondhatott az a balfácán, de az biztos, hogy amint kijutok innen kiherélem. Apa mindannyiónkat megöl ha megtudja, hogy nem akarja elcsavarni Carly fejét. És én ennek miért örülök? - Először tényleg azért voltam kedves veled mert apa állandóan azt szajkózta, hogy az egyetemen mindenkivel jóban kell lennem mivel ez a kötelességem - jó tudni. Sejtettem, hogy csak kényszerből volt jófej velem. Szar érzés. - De aztán közelebbről megismertelek, és utána rájöttem, hogy elegem van, hogy már megint apám kérését teljesítem - oké, most miért beszél ilyenekről? Engem nem érdekel az elnöki élet. 
- Apád miatt jelentkeztél az egyetemre? - kérdezem. Az elnök ilyen diktáror lenne? És én még azt hittem, hogy az én apám elmbeteg. Kérdésemre csak egyhangúan meghúzza a vállát amiből azt a következtetést vonom le, hogy igazam van. - És akkor mi van azzal a dumával, hogy az egyetemen akarod megtalálni az igazit akit mag bemutathatsz a családodnak? - utalok itt a cikkre amit még az apám olvasott fel, mielőtt elmondta volna az akciót.
- Semmi nem volt igaz belőle - válaszolja. - Apám ötlete volt, ugyanis azt hitte, hogy az egyetemen majd megjön az eszem és végre kiveri a fejemből azt, hogy én más vagyok.
- Más? - értetlenkedem. Miben más Ő mint mi? Azon kívül, hogy elnöki csemete? 
Mélyen kifújja a levegőt és elkezdi tördelni a kezeit. - Én...az van, hogy...tudod...nem szeretem a fiúkat. - nyögi ki és elpirul az arca. Hogy Ő leszbikus? Az elnök lány a lányokat szereti? Ez már akkor választ ad arra, hogy miért kosarazta ki a Liamet. Na, de várjunk. Megcsókolt engem...te jó ég. Liam helyett belém szeretett bele? - Mikor az apám ezt megtudta kiakadt és rám parancsolt, hogy muszáj elmennem egy egyetemre ahol kitisztul az eszem. De arra nem számított, hogy lesz egy szobatársam aki nos...- elharapja a mondatot és erősen szorítja meg a kezem miközben mosolyog. - Olivia, hiszel Te a szerelem első látásba?
- Nem tudom. - válaszolom. Örülnék neki ha végre nem fájna már a hasam és fel tudnék kelni. 
- A buliban, mikor megcsókoltak vissza csókoltál. Miért? - kezd közeledni felém.
- Nem tudom. - most ezt fogom szajkózni?
- Én tudom, hogy miért. - jobb kezével végig simít az arcomon mire én automatikusan hunyom le a szemeimet és úgy élvezem az érintését. Jó érzés. - Talán, megpróbálhatnának együtt - suttogja és szája már szinte az ajkaimon van. Megint csak nem húzódom el. Sőt akarom, hogy tegye meg.
És meg is teszi, viszont most már mindenre emlékszem. A melegségre, a libabőrre, a mosolyra, és az elmaradt bizsergésre. A csóknak tetszenie kellene, de nem tetszik. Élvezem, viszont valami hiányzik. De mi? Talán én nem vagyok olyan mint Ő. Én nem tudom az életemet elképzelni egy lánnyal. Mégis ebben a helyzetben bejön.
Egészen addig míg ki nem nyitódik az ajtó, és egy világosbara fej fel nem tűnik a szemem elől, majd hirtelen tűnik is el. Melyik fiú volt ez, aki meglátta, hogy Carlyval csókolózom?
Csak az egyik tesómnak van ilyen színű haja. 
És az nem más mint Liam.