|| Chapter 18 : - Békén hagyás ||

Heyy!!! Hát kellene figyelmeztetnem titeket valamiről ami ebben a fejezetben lesz, de nem merek szólni semmit mert a végén még nem olvasnátok el aztán a fejezetet XD szóval inkább kussban maradok, viszont a sorok között lesz egy jelenet, amiről hát először írtam itt :D tuti meglepődtök majd, vagyis remélem :3 véleményeket kérek ááááám ;D 

Oli

Egy bulinak arról kellene szólnia, hogy az ember önfeledten tudjon szórakozni. Nem pedig arról, hogy percenként a telefonja kijelzőjét bámulja, miközben körülötte mindenki eszeveszetetten partizik. Én is azt szeretném csinálni. Bulizni úgy, hogy közben a telefonom nem zavar be. Azonban ez lehetetlen feladatnak bizonyul, ugyanis a mobilom nem bír csillapodni és akár mikor a kijelzőre pillantok a bátyám nevével találom szembe magam.
Liam határozottan túllépte azt a bizonyos határt. Az első üzenete után még mosolyogtam. Gondoltam biztos csak meg akar győződni róla, hogy jól szórakozom. Én naiv azt hittem hogyha vissza írok neki, abba hagyja és békén hagy. Tévednem kellett, ugyanis újból visszaírt. Talán azt kellett volna tennem, hogy a második üzenete után nem írok vissza. De ehhez nem volt bátorságom. Nem is bátorságom, inkább szívem. Hisz Liam annyira óvó természet. Azt meg nem akartam, hogy miattam legyen idegbajos. Így megint csak vissza írtam miközben elszakadtam Carlytól és úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg Őt. Szórakozzon helyettem, ha már engem nem engednek.
Kerestem egy kevésbé nyüzsgő helyet és onnan válaszolgattam a bátyámnak unottan, miközben a szívem hasadt meg, hogy én hagyom magam manipulálni. Liam nem direkt kezdett el baszogatni. Kitervelte előre csak azért, mert nem akart elengedni. Mindenáron tönkre akarta baszni az estémet. És jó úton haladt!
- Mit csinálsz itt? - Carly egy ügyes mozdulattal bele ül az ölembe mire én kissé értetlenül pislogok rá. Mikor kezeivel átkarolja a nyakamat rájövök, hogy túl önfeledten bulizott. Az első pár pohárnál még mellette voltam, de utána nem tudom, hogy mennyit ihatott még. Nos ahogy kinéz, nem ellenkezett és sorba hörpintette a kedvenc italait, az apja testőreivel mit sem törődve. Igen, Carly mindig úgy bulizok, hogy közben testőrök vigyáznak a biztonságára. Testőrök ide vagy oda, az elnök lánya ma segg részegen megy haza.
Válaszadás képpen csak a térdemen pihenő mobilomra bököm amin pont akkor villan ki ismét Liam neve. Fájdalmasan felnyögök és a mögöttem lévő falba kezdem el verni a fejem reménytelenül. Miért kell ezt csinálni velem? Nekem is már annyira részegnek kellene lennem mint Carlynak. - Mitől vagy mérges? - kérdezősködik Carly. Az orra alá nyomom a mobilom amin Liam új üzenete szerepel amiben épp arról akar tudni, hogy mit is csinálok pontosan.
- Kikészít. - jegyzem meg és azon töprengek, hogy mit válaszoljak. Úgy szeretném az agyát húzni. Még jobban idegesíteni. De kezd elveszni a türelmem. Bárcsak békén hagyna végre.  - Agyamra megy ezzel a viselkedésével. Direkt nem enged bulizni! Előre kitervelte, hogy hogyan rontsa el az estémet.
- Kevés Ő ahhoz, hogy elrontsa az esténket - kacsint rám vigyorogva a lány majd nagy nehezen kimászik az ölemből és ördögien elmosolyodik. - Műsort akar? Hát megkapja! Majd mindjárt megláthassa a saját szemével, hogy mennyire jól szórakozol az Ő engedélye nélkül. - asszem kezdek félni. Még sosem láttam Carlyt ennyire bezsongva.
- Fogalmam sincs, hogy mit forgatsz a buksidban, de benne vagyok. - nevetek fel jóízűen és az épp felénk közeledő pincér tálcájáról lekapok egy üvegeket aminek tartalmát rögtön magamba döntöm. A vodka ízétől rögtön libabőrös leszek az arcom pedig égni kezd. Hogy ennyhítsem a hatást még egy pohárkát magamba löttyintek, és minél mérgesebb kezdek lenni Liamre. Nem adom meg neki azt az örömet, hogy elszúrja az életemet. Eddig sem érdekelte, hogy mit csinálok, akkor most mi változott? Meg akar nyugodni, hogy jól e vagyok? Mindjárt leszek én jól, csak közben felejtsem el a hülye fejét.
A tálcán lévő pohárka tartalma fogyni kezd. Én pedig minél jobban lazulok el. A mosoly levakarhatatlan lesz az arcomon, végül már ott tartok, hogy az összes kezemben kerülő pohárból iszok. A pokol pedig elszabadul.
Soha nem voltam az a nagy bulizó fajta. Álltalában mikor a srácokkal elmentünk valahová szórakozni, mindig én voltam az aki a pult mellett ült egy bárszéken és ott iszogattam magamban, közben pedig irigykedve bámultam a többi lányt akik boldogan táncoltak más srácokkal.
Ma én egy voltam azon táncoló lányok közül. Pult közelébe még csak nem is jutottam, ugyanis úgy vonzottam a fiúkat mint a mágnes. És még csak nem is éreztem magam kellemetlenül a sok vadidegen pasi társaságában. Nem, élveztem! Sőt akartam, hogy még több fiú legyeskedjen körülöttem. Végre nem voltam láthatatlan.
A fiúk jöttek és mentek. Aki helyes volt annak megengedem, hogy megcsókoljon. Józanul tuti, hogy nem mertem volna megtenni, de most nem foglalkoztam vele. Louis dzsekijének nyoma veszett, úgy ahogy az alig takaró felsőmnek is. Erre mindre akkor jöttem rá, mikor az egyik fiú felnyomott egy vékony rúdhoz és könyörgött, hogy ott táncoljak vele. Természetesen nem ellenkeztem.
Mindeközben Carly pedig birtokba vette a telefonomat és minden pillanatot megörökített és gondoskodott róla, hogy Liam az összes fotót megkapja.
- Szerintem infarktust kapott. - adja vissza Carly a telefonomat miközben én lemászom a rúdról és próbálom elhessegetni a közelemből az ismeretlen srácot. Helyesnek helyes, de nem szeretem mikor valaki tapiz amikor mással beszélek.
- Ennyi elég is volt. - válaszolom és megfordulok majd tenyeremmel próbálom elnyomni a srácot. - A végén még képes lesz és ide jön. - tudom, hogy Liam képes lenne rá. Már csak nem ilyen hülye.
- Ha ezt megteszi akkor bebizonyosodik az állításom vagyis az, hogy bejössz neki - lehet a sok alkohol beszél belőlem, vagy pedig a fáradság, de torkomszakadtából felröhögök, majd Carly nyakába borulok. - Kár, ugyanis Te már az enyém vagy! - egyik kezét az ajkamra teszi és hatalmas csillogó tekintetével bámul a szemeim közé. Nem tudom, hogy mit forgat még a fejében, de nincs erőm már vele foglalkozni. Egyszerűen csak haza akarok menni és egy jót aludni.
Mégis mikor megérzem puha ajkait a számon, úgy érzem, hogy totál kijózanodtam. Az egész dolog csak pár másodpercig tart, de nekem pont elég ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy a Carlyval való smacizást jobban élveztem mint az ismeretlen srácokét akikkel ma hozott össze a Sors. Lehet, hogy csak az alkohol miatt gondolkodom így. Azért tetszik a helyzet. Más lehetőség nincs.
Lihegek mikor elhúzódik tőlem és rám kacsint. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszett.
- Ez mi volt? - kérdezem és próbálom túrharsogni a zenét és rájövök, hogy egyik kezem még mindig a derekán van.
- Hmm, nem tudom. - vonja meg a vállát mosolyogva és megnyálazza az ajkát. - De jó volt, ugye? - nem válaszolok. Csak szótlanul bámulom miközben akaratomon kívül is az apám jut az eszembe. Még jó, hogy erről senki nem fog tudni. Apa kinyírna ha megtudná, hogy eltértem a tervtől. Honnan kellett volna erre számítanom. Fő a nyugalom! Ez mind csak azért történt meg mert részegek vagyunk.
- Haza akarok menni. - jelentem ki.
- Miért? Hisz még nincs vége a bulinak. - elkapja a csuklójaimat és meghúz maga felé.
- Részegek vagyunk Carly! És én már nem is akarok bulizni. Elég volt. - magyarázom és kiszabadítom a kezeimet a fogásából. Arra számítok, hogy leáll veszekedni velem, de nem teszi. Tekintetemmel elkezdem keresni Louis dzsekijét, de sajnálatos módon nem találom meg. Viszont a tapizós srácot igen.
- Hova készülsz Ribancom? - próbál magához húzni, de én ellököm majd kitérek előle.
- Anyád a ribanc! - válaszolok vissza bunkón és még a középső ujjamat is felmutatom, majd ezt követően vetem bele magam a táncoló tömegbe. Kissé megnyugodok mikor a helyet végre magam után tudom és egy jót szippantok a késő esti levegőből. Szerencsére Carly végig mögöttem sétál és nem szól semmit. Csendben gyalogolunk a járdán, egészen addig még így vendéget nem kapunk.
- Nem szeretem a rohanós lotyókat Ribanc. - és azzal erőteljesen egy fához nyomva találom magam, miközben egy részeg fiú a melleimet fogdossa és kényszerít arra, hogy visszacsókoljam. Ilyen helyzetekre nem vagyok felkészülve.

Liam 

- Azon tűnődtem, hogy esetleg nem- e lenne kedvetek elmenni valahova bulizni. - Harry, Niall és Louis a konyhában ülnek miközben valami ételhez hasonlító valamit próbálnak összehozni, de sajnos eddig nem sok sikerrel. A szakácskönyvektől kezdve, a laptopon keresztül a mobiltelefonig, minden főzéssel kapcsolatos infó után kutatnak, de az előttük heverő burgonya és csirke még mindig nyersen pihen az asztal közepén. Ez van mikor Oli lelép otthonról, - éhen halunk. 

- Elmondanád nekem, hogy éhes hassal hogyan lehet szórakozni? - kérdezi szemrehányóan Niall és felhúzza a pólóját, hogy tudja a korgó hasát megmaszírozni, hátha az majd segít. 

- Ha eljössz, akkor megállok veled kajálni, és annyit rendelhetsz amennyit csak akarsz, ugyanis én állom a számlát. - kacsintok felé és dögösen rá is mosolygok. Niallnek több sem kell, rögtön feláll és máris indulásra készen áll. Tudtam, hogy könnyű dolgom lesz vele. Niallt könnyen meg lehet szerezni. 

Átkarolom a vállát és a másik két sráccal nem is foglalkozom, úgy indulok meg az öcsémmel. - Gyanús vagy nekem Leeyum! - szólal meg a semmiből Louis, és megtorpanok. Baszki, azt hittem, hogy szó nélkül hagy. És mielőtt bármit tudnék tennék a hátsó zsebemből kihúzza a telefonomat, majd elszörnyed. - Könyörgöm mond azt, hogy nem akarsz Oli után menni. - emeli a plafon felé a fejét reménytelenül. Kissé elszégyenlem magam, de persze ennek nem adok hangot.

- Én aztán soha. - vágom rá, Louis pedig felhúzza az egyik szemöldökét és úgy várja a válaszomat. Nem hiába, Ő a legidősebb testvér. Neki még nekem is szót kell fogadnom akár mennyire nem is tetszik. - Most őszintén, kinéznéd belőlem, hogy a testvérem után megyek csak azért, hogy megbizonyosodjam róla, hogy jól- e van? 

- Ki! - a válasz három szájból érkezik. Ennyi, elvéreztem. A tesóim túl jól ismernek. Az én véreim! 

Ezt már felesleges tagadni. Rájöttek a tervemre. És akkor mivan? Igen, Oli után akarok menni. Sőt nem csak akarok hanem fogok is. A húgom részeg, és egy kurvához hasonlító öltözetben van egy csomó részeg faszi között. Ezt nem hagyhatom annyiban. 

- Levette magáról a dzsekidet, sőt szerintem el is veszítette. - piszkálom meg az orrom és úgy teszek mint aki nem akar árulkodó lenni, de Louist valahogy nem hatja meg az, hogy Oli elveszítette az egyik kedvenc Adidasos felsőjét. - Úgy tudom, hogy szeretted azt a dzsekit.

- Liam, Oli nem gyerek! Nem szólhatsz bele az életébe. Tudja, hogy mi a jó neki. - Louis mikor lett ilyen Oli párti? - Hagyd békén Őt, oké?! - ajj, ez szemétség. 

- De részeg, és félmeztelen úgy ahogy a többi csaj is miközben mindenki taperolja Őket - legszívesebben a hajamba tépnék tehetetlenségembe, sőt majdnem meg is teszem, csak az állít meg mikor Harry elkezd köhögni.

- Igaza van Liamnek. Segítenünk kell azoknak a részeg, meztelen csajoknak akik mindenkinek oda akarják adni magukat. - bólogat hevesen Harry és szorosan mellém áll. Igazából a rossz lényegre tapintott, de kezdetnek ez is jó.

Louis gondolkozik. Sőt szinte már hallani lehet ahogy kattog az agya. 

- Legyen -adja meg magát, de mikor észre veszi, hogy nagyon elvigyorodom felemeli a kezét, hogy még beszélni akar. - De csak távolról fogjuk figyelni. Megnézzük, hogy minden rendben van e vele, utána pedig lelépünk. - magyarázza. - Oké? - néz végig rajtunk. Cserébe, válaszadás képpen pedig kap egy csomó heves fejbólogatást.

Az okostelefonoknak hála, a buli helyszínét könnyen megtaláljuk. Éppenhogy csak kiszállunk az autóból, máris vad zene dübörgés üti meg a fülünket. Jó helyen járunk, már csak az a nagy kérdés, hogy hol van Oli. Csak találjam meg, rögtön jön is velünk haza. Azt pedig nagyon gyorsan elfelejtheti, hogy a közeljövőben el lesz engedve egyedül valahová. 
- Lehet, hogy csak éhség miatt káprázik a szemem, de szerintem Olit pont most készülnek megdugni a járda kellős közepén. - Niall jó pár lépéssel áll előttünk, de mikor ez a mondat elhagyja a száját mindenki mellette terem és oda nézünk ahová mutat. Sötét van, és az út rendesen nincs is megvilágítva. Viszont tényleg állnak ott valakik és az egyikük veszélyesen hasonlít Olira. 
- A nővéremet a szemem láttára fogják megkefélni! - kiállt fel Harry, mire Louis kicsit sem kedvesen vágja nyakon. Szóval akkor nem csak nekem tűnik annak aminek. Ezt én komolyan végig akarom nézni? Egyáltalán ki az a pasi? És miért tűnik úgy, mitha Oli inkább menekülne? Mik ezek a kiálltások? 
- Fiúk én nem akarok vészmadár lenni, de szerintem csak a pasi akarna hozzá érni Olihoz. - Louis nyel egy nagyot és szerintem mind a négyünknek ugyan azon jár az esze.
- Louis mi van azzal a parancsoddal, hogy csak messziről figyelhetem Olit? Mármint most megengeded, hogy közbe lépjek és pofán basszam azt a gecit aki bántani akarja a tesónkat? - minél idegesebb leszek. Nem érdekel, hogy mit fog mondani Lou. A húgomat megakarják erőszakolni, szóval senki ne várja el tőlem, hogy szó nélkül végig nézzem.
- Nem csak megengedem, hanem én is segítek. - veregeti meg a hátam és úgy indulunk meg a páros felé mint négy bika. Komolyan már csak a füst hiányzik az orrunkból.
Mikor kellő közelségbe érünk megköszörülöm a torkom. De a pasinak le sem esik, hogy társasága akadt. Erőteljesen nyomja Olit a falhoz aki tehetetlenül tűri, hogy az alak a nyakát szorítsa és a melleit csókolgassa.
Erőteljesen megköszörülöm a torkom és megszólalok. - Megtennéd, hogy békén hagyod a húgomat? 
- Nem. - a srác még csak hátra sem néz. Jobban el van foglalva azzal, hogy tudja kikapcsolni a nadrágja övét.
- Sajnálom, de attól tartok, hogy akkor nekem kell lerántanom róla Téged. - hangom még mindig nyugodt, pedig belülről ordítok. Látom Oli könnyes arcát, ami idegesít. Úgy tudtam, hogy ez lesz. Egyáltalán hol van Carly? Ó, őt biztos elhozták a testőrei Olit pedig itt hagyta a szarban.
- Fogd be te fasz! Nem látod, hogy nem érek rá? - hirtelen fordul meg, kezében pedig egy apró kés virít. Niallnek még idejében sikerül elrántani a kés éle elől. Ennél most komolyan kés van? Mindkét kezemet feltartom és úgy próbálom megnyugtatni, amit ki is használ ugyanis kifújja a levőt, majd vissza fordul a remegő Oli felé.
- Komolyan állj le! - Harryt még soha nem láttam ennyire komolyanak. Először azt hiszem, hogy a pasi hallgat rá mivel nem csinál semmit. De elhamarkodottan gondolkoztam, ugyanis alig pár másodperc múlva olyan hirtelen fordul meg, hogy Harrynek esélye sincs védekezni, és egy szempillantás alatt a földön köt ki vérző szájjal. Ezt követően pedig a pokol elszabadul. Rávetem magam a srácra és ott ütöm ahol csak tudom, de Ő erősebbnek bizonyul Tőlem. Miután hason rúg elterülök Harry mellett, és azt látom ahogy egy hatalmas bakancs az arcomba akar lépni, de valami megakadályozza. Jobban mondva Oli ugrott rá a srác hátára és úgy próbálta elhúzni tőlem amit én ki is használtam mivel gyorsan felálltam. Louis a pasit próbálta lefogni Niall segítségével, én pedig Oli segítségére mentem, de aztán valami történt. Olit lehúztam a srác hátáról aki ezt kihasználva megfordult a kezében tartott késével együtt, amit egyenesen a húgom hasába szúrt.
Az idő pedig megállt.
Mindenki azt nézte ahogy Oli szemei megakadnak, majd kővé dermed majd lassacskán a karjaim közé esik, miközben a hasában még mindig ott virít a kés körülötte hatalmas vértócsával.
A földre rogyok Olival a karjaim között és éppeszűen gondolkodni sem tudok. Hallom ahogy Harry azt ordibálja, hogy orvost kell hívni. Látom ahogy Louis teljesen kifordulva önmagából halálra veri a srácot. 
- Ne engedd, hogy lecsukja a szemeit Liam! - ordít rám Niall a füle mellett a telefonját tartva. 
- Oli - paskolom meg az arcát. Szemeit résnyire vannak nyitva, de nyitva vannak. - Kérlek, maradj magadnál. Ne csukd le a szemeidet, ugyanis ha ezt megteszed akkor elveszítünk. - szorítom meg a kezét. Gyengéden, de vissza fogja. Remegek, és akaratom ellenére is elsírom magam. - Képzeld, írtam egy dalt. És érdekes mód a Te neved adta az ihletet. Így Oliviának neveztem el. Ha most magadnál maradsz, akkor elénekelem neked. - halványan elmosolyodik én pedig csendben énekelni kezdek egy valamit amit ebben a percben találtam ki, de hiába.
A szemeit lehunyja a hasán lévő vértócsa pedig minél nagyobb lesz...

|| Chapter 17 : - Óvó tesó ||

Hellóóó!!! A fejezet eleje olyan ( nagyon) sablon :} Viszont a közepét és a végét rettentően imádtam írni :D 

Oli

- Hunyd le a szemeidet! - utasít Carly és elkezd közelíteni felém egy hegyes kihúzó valamivel. Életemben nem láttam még olyat, nem csoda, hogy rögtön levert a víz mikor megtudtam, hogy azt a micsodát a szememhez akarja nyomni. És akkor mi lesz ha kiszúrja? Oké ez hülyeség, mivel ezek a dolgok azért vannak, hogy szebbé varázsolják az ember szemeit. Komolyan szebbé akarom tenni magam ilyen halálos dolgokkal? Ez beszarás. Attól nem rezelek be ennyire mikor felém tartanak egy puskát, vagy elvágom valaki torkát. Lánnyá válás sokkal rosszabb! Nyugi, én akartam ezt. Mekkora egy marha voltam. Lehet, hogy nem is való ez nekem, - mármint az, hogy kinézetileg végre lányos legyek. De nincs vissza út. Életemben először Liam végre lánynak nézett! Tudjátok, hogy mióta vártam már ezt a pillanatot? Régóta. Ez egy csoda. - Olyan cuki cica szemeket varázsolok neked. - és azzal lágyan elkezdi festeni a szememet. Ahogy megérzem rögtön megugrom egy kicsit és feláll a kezemen a szőr. Hű, szóval ilyen érzés az mikor kifestik a szemedet. - Próbálok nem foglalkozni azzal, hogy remegsz, de megkérdezhetem, hogy mégis mitől? - abba hagyja a szemem festését mire én bátortalanul kinyitom a szemeimet. - Elpirosodtál! - vigyorodik el és megcsípi az arcom. Hogy lehetünk mi ketten barátnők? Még most sem tudom. Carly a tökéletes ellentétem. És mégis jól kijövünk. Én ezt nem értem.
- Gáz ha azt mondom, hogy most vagyok életemeben először kisminkelve? - kezdem el vakargatni a tarkómat kényelmetlenül. Igen, gáz. Lány vagyok, egyértelmű, hogy gáz az, hogy eddig még soha nem voltam kisminkelve. Könyörgöm a mai világban már a tizenkét évesek is rendszeresen sminkelik magukat, én meg huszonkettő leszek, de ma történt meg először, hogy smink van a képemen.
- Elvesztetted a smink szüzességedet. - a smink mimet? Inkább hagyjuk, nem érdekel mivel hülyén hangzik. - Olyan csajt varázsolok belőled, hogy ma az összes fiú utánad fog rohanni, Olivia. - haha jó vicc. Méghogy utánam rohanni? Ráadásul több fiú? Én tényleg bírom Carlyt, de mikor a teljes nevemen szólít legszívesebben pofán vágnám. Nem tudom, hogy mit nem fogott fel abból mikor azt mondtam neki, hogy utálom ha Oliviának hívnak. Rohadtul nem ért ezek szerint a szép szóból. Azonban hiába próbálnám Őt utálni, egyszerűen képtelen vagyok. Van valami Carlyban. Valami jó dolog amit imádok.
- Annyira utálom a teljes nevem. - szisszenek fel, kezeim pedig akaratomon kívül ökölbe szorulnak.
- Mégis Tőlem eltűröd, hogy így szólítsalak. - kuncog fel Carly és egy puszit nyom az arcomra. Nem tudom, hogy a lányoknál mi  a szokás, ezért is próbálok nem foglalkozni azzal, amit csinál. Lehet, hogy a mai világban az a szokás, hogy a csajok ok nélkül puszilgassák egymást. Gőzöm sincs, de nekem furcsa. Talán ettől is kezdett el hevesebben doboni a szívem. Nem nagyon szoktak engem puszilgatni, vagy ölelgetni. Ezért még hozzá kell szoknom az efféle dolgokhoz.
Tizenhat évesen mikor összejöttem egy sráccal, - a kapcsolatunk kemény két napig tartott, ugyanis miután megpróbálta a nyelvét átdugni a torkomba, én ijedtemben pöcsön rúgtam, sírva menekült el Tőlem. Mentségemre legyen szólva akkor csókolóztam először és fogalmam sem volt róla, hogy mit is kellene tennem. Mondjuk a csókolózási technikám azóta sem nagyon változott. Álltalában csak részegen kerülök nagyon a pasik közelébe, és olyankor nem nagyon foglalkozok azzal, hogy hogyan is kell jól csókolózni. A szüzességemet is úgy vesztettem el, hogy részeg voltam a srácnak pedig rögtön nyoma veszetett. Pont itt az ideje, hogy végre összeszedem magam. - Egyébként kész vagy. - mielőtt bármit tudnék szólni egy tükröt nyom az orrom elé amibe én gondolkodás nélkül pillantok bele és kis híján majdnem lefordulok az ágyról, de szerencsére Carly még idejében elkapja a karom és megakadályozza azt, hogy a padlón kössek ki. Azonban a tükröt esze ágában sincs eltenni előlem.- Hogy tetszik?
Hogy, hogyan tetszik? Nincsenek rá szavak. Sokszor elképzeltem már magam sminkben, de ez messze felül múlja az elképzeléseimet.
- Túl egoistának fogok tűnni ha most azt mondom, hogy úgy nézek ki mintha most pottyantam volna le egy menő magazin címlapfotójáról? - a tükörből pontosan olyan lány pislog vissza rám mint azok a csajok akik valamilyen magazinnak pózolnak és millió pasi imádja őket. Ha nem tudnám, hogy én vagyok a tükörben, azt hinném, hogy egy modellel nézek farkasszemet aki épp most indul egy szépség versenyen.
- Várj még meglátod a rucijaidat! - áll fel és egy táskát nyújt felém. - Ne szólj semmit, csak vedd fel. - parancsolja mikor meglátja, hogy a táska tartalmát próbálom meglesni. Felhúz és szó szerint benyom a fürdőszobába.
Izgatottan veszem ki a felsőt amibe bele bújok és tudom, hogy alig takar valamit. Mi abban a menő, hogy szinte az egész mellem kilátszódik. És miért ilyen rövid és feszes? Nem kapok benne rendesen levegőt, ráadásul szinte már a köldököm is kilátszódik. Ez a felső határozottan nem az én stílusom. Az emberiségnek addig a jó míg nem kell az én testemet néznie. Nagyon nem lesz ez így jó.
Amikor a térdig érő zoknit húzom magamra kissé megnyugodok, hogy legalább a lábaim jól takarva lesznek, de mikor a táskából kihúzom az utolsó darabot, amit egy rongyhoz tudnék hasonlítani, szó szerint verejtékezni kezdek. Az apró ruhadarabot hosszasan tanulmányozom, majd rájövök, hogy szoknya akar lenni. Egy szokny ami pont annyit védet, hogy eltakarja a fenekemet, de ha egy picit felágaskodom tökéletes belátást lehet nyerni a hátsó felemre.
Úgy nézek ki mint egy kurva!
És tudjátok, hogy mi a durva? Élvezem! Eddig soha nem mertem felvenni ilyen lenge öltözetet, de most valahogy nem érdekel. Carly tudja a dolgát. Egy csomó barátnője van akiknek pasijuk van, így ezzel a ruhával sincs igazából semmi gond. Csak nekem szokatlan.
Tátott szájjal bámulom magam a tükörbe és szinte elsírom magam a látványtól. Végre csajosan nézek ki. Nem lehet rám azt mondani, hogy pasi vagyok. Az embereknek esélyük sem lesz össztéveszteni engem a fiúkkal. Végre boldog vagyok a bőrömben, és ezt Carlynak köszönhetem. - Tökéletes! - nyitódik a fürdőszöba ajtaja, Carly pedig úgy néz rám mint egy büszke anyuka. Félénken elmosolyodom és felé fordulok.
- Carly - szólítom meg kedvesen és megindulok felé. - Köszönöm. - karolom át a nyakát és ölelem meg őt jó szorsan. Kezeivel a derekamat öleli át és ölel vissza, majd álldogálunk úgy hosszú percekig. Nem zavar, hogy egy csaj ölelgetek és élvezem. Tetszik a helyzet. Tetszik az, hogy ennyire közel tudhatom Őt magamhoz és még csak nem is kell megjátszanom azt, hogy boldog vagyok Vele.
- Ideje indulnunk, ugyanis a buli nem vár meg. - húzódik el tőlem és karol belém, majd úgy indulunk meg ki a helységből. De ahogy az ajtót kinyitom és megfordulok, majdnem elakadok Liamben aki a folyosón ült pont az én szobám mellett. Ahogy meglát a pupillái úgy tágulnak ki, mikor észbe kap mintha egy lassított filmben lenne olyan tempóban áll fel és le sem veszi rólam a szemét. Muszáj neki így megbámulnia? Nem hozott már ma zavarba a viselkedésével? Agyamra megy!
- Rajtad meg mi van? - percek telnek el mire megszólal. Hangjából csak úgy árad a nem tetszés, úgy ahogy a pillantásából is. Most Ő kérdőre vont engem? Kezd elegem lenni belőle.
- Ruha? - kérdezek vissza unottan és megforgatom a szemeimet.
- Te ezt nevezed ruhának? - húzza fel a szemöldökét? - Egy utcasarki lotyón több ruha van mint rajtad. - horkant fel gúnyosan. Ő most azt mondta rám, hogy egy utcasarki kurva vagyok?
- Minek neveztél? - lassan ráncolom össze a homlokomat és ütésre emelem a kezem, de aztán ránézek Carlyra és rájövök, hogy előtte nem verekedhetek csak úgy össze Liammel. Pedig a srác már fel van készülve rám. Szemeit összeszűkíti és az alsó ajkába harap, miközben az ütést várja amit nem kap meg. - Ha nem lenne frissen festve a körmeim, kikaparná a szemeidet. - Liam szemei kipattannak és csodálkozva néz rám. Én is meglepődtem saját magamon. - Vigyázz az útból, mert nem akarok miattad elkésni. - térem ki.
- Hova akarsz Te menni ilyen...khm, lenge öltözetbe? - köszörüli meg a torkát Liam.
- Bulizni - adom meg a választ. - Amúgy meg semmi közöd hozzá. -felelem flegmán.
- Itt rohadjak meg ha elengedlek Téged így egy buliba ahol egy csomó veszély leselkedik rád. - a megnyilvánulása pontosan olyan mintha egy filmben játszaná el az óvó bátyó szerepét. Illik neki a szerep, csak az a gond, hogy ez nem itt egy film. Remélem nem gondolta komolyan, hogy majd megijedek tőle.
- Liam, kár a szóért. Tudod, hogy baszottul nem érdekel az amit most itt leművelsz. - nem is értem, hogy miért próbálkozik. Csak még jobban leírja magát Carly előtt.
- Fiúk! - kiálltja el magát. Most komolyan szól a többieknek? Ráadásul Louis, Harry és Niall meg is jelenik, - mondjuk az utóbbi amin meglátta Carlyt inkább vissza fordult a szobájába, szerencséjére.
- Azannya Oli, pár másodpercre meg sem ismertelek. - vigyordik el Harry és úgy érzem, hogy büszke a látványtól. Végre valaki. - Jól nézel ki, kislány! - kislány? Ezt nem hiszem el!
- Nem, nem néz ki jól - szól közbe durván Liam. - Louis, csinálj valamit! - parancsolja.
- Mégis mit kellene csinálnom? - kérdez vissza értetlenül Louis.
- Mit tudom én! Te vagy a bandában a legidősebb, szóval elméletileg neked kell a legérettebbnek lenned. - Louis és az érettség? Ezt Liam most komolyan gondolta? Egy Louisról beszélünk? Ez a dolog kezd minél viccesebb lenni.
- Engem ebből hagyj ki. - csóválja meg a fejét felemelt kezekkel Louis.
- Szóval nyugodt szívvel engeded el Őt bulizni, egy csomó olyan alak közé akiknek minden második gondolatuk a dugás körül forog. Oké, szarj rá arra, hogy akár meg is erőszakolhatják az öltözéke miatt. - mindig is tudtam, hogy Liam próbál úgy viselkedni mintha Ő lenne a szülőnk, de ez kezd túl menni minden határon. Rémeket lát. Nem tudom, hogy nála milyen egy buli, de garantálom, hogy nem erőszakolnak ott meg mindenkit.
Louis végül besokal, és egy határozott mozdulattal lekapja magáról a fekete adidas dzsekiét és felém nyújsta. Először nem akarom elvenni, de mikor meglátom könyörgő tekintetét úgy döntök, hogy inkább elveszem és gyorsan magamra kapom. A dzseki pont addig ér mint a szoknya.
- A cipzárt is húzd fel ha kérhetem. - mutat a dzseki cipzárjára Liam, képzeletben pedig már fejbe lőttem magam. Mikor ez megtörténik megnyugodva sóhajt fel.
- Most már jobban érzed magad? - a mély dekoltázsomból semmit sem látni, úgy ahogy az egész felszerelésemből sem. Louis dzsekije mindent eltakar amit Liam nem akart szabadon látni rajtam.
- Igazából nem. - csóválja meg a fejét Liam. Fájdalmasan felnyögök, Carly pedig felmorog.
- Most már tényleg fejezd be Liam. Oli nem gyerek. Tud magára vigyázni. - szólal meg mogorván Louis. Először azt hiszem, hogy Liam visszavág és összevesznek, de csodák csodájára nem szól semmit. Szó nélkül tűri, hogy Carly elhúzzon onnan.
- Ünneprontó vagy Payne! - szól oda neki még utoljára nyersen Carly és végleg magára hagyjuk a kisebb csapatot. Ahogy a bejárati ajtó becsukódik utánunk, megkönnyebbülten sóhajtok fel és mosolyodom el. Tetszett ez a kis jelenet. Vagyis az, hogy Liam végre úgy viselkedik velem mint egy óvó báty. - Bejössz neki. - lök meg játékosan Carly én pedig lassítok a lépteimen. Mit mondott? Ugye csak félre hallottam?
- Mégis kinek?
- Hát Liamnek. - válaszolja és mielőtt vissza tudnék szólni addigra már beül az autóba. Ezt most komolyan gondolta? Az oké, hogy úgy tudja, hogy én és Liam barátok vagyunk, de akkor is. Hogy fordulhat meg valakinek olyen a fejében? A bátyámról beszélünk az istenit!

Liam 

- Ha nem lenne a testévérem megdugnám, de mivel a testvérem így nem dugom meg, de akkor is muszáj megjegyeznem, hogy nagyon dögös volt. - köszörüli meg a torkát Harry, Louistól cserébe pedig kap egy hatalmas ütést a fején. 

- Ez gusztustalan megjegyzés volt Harold. A nővéredről beszélsz! - torkolom le csípősen. - Egyáltalán, hogy gonolkodhatsz ilyeneket?

- Nem t'om. - vonja meg a vállát tanácstalanul. - Szerencsés lesz ma az a pasi aki megfektetheti. - ismét az arcomba szökik a vér, ahogy meghallom ezt a mondatot és elképzelem ahogy egy seggfej a húgomat kúrogatja. Már pedig ma este tuti, hogy valaki megszerzi Őt magának, reggel pedig magára hagyja, Oli pedig összetörik, én pedig nem leszek mellette, hogy megvédjem. Miért engedtem el Őt egyedül? Meg kellett volna akadályoznom, hogy elmenjen. Én vagyok a világon a legrosszabb testvér.

Idegesen megcsóválom a fejem és vissza megyek a szobámba majd levetem magamat az ágyra és a telefonomat kezdem el forgatni az ujjaim között. Amióta elment percenkét nézem az órát. Öt óra telt el, és azóta semmit nem tudok róla. Lehet, hogy valami baja esett és nem tud segítséget kérni. Mindig beszámol, hogy mit csinál, vagy, hogy mikor találkozunk. De most semmi. Tuti, hogy történt valami.

Feloldom a telefont és rögtön elkezdem a nevét keresni, és amint megtalálom már majdnem megnyomom a hívás gombot, mikor egy kis hang megszólal a fejembe. Mi van akkor ha jól szórakozik és ezért nem ad életjelet magáról? Lehet, hogy boldog és le sem szarja, hogy mi van itthon. Teret kell hagynom neki. Van saját élete. De ha bántják? Liam! Fejezd be. 

Akkor is muszáj megtudnom, hogy mit csinál! Írok neki egy üzenetet. Egy üzenettel nem rontok el semmit. 

Üzenet neki : Oli
Mit csinálsz? 
Üzenet elküldve. 

Oké, most komolyan megcsináltam? Mi van akkor ha megutál csak azért mert nem hagyok békét neki? Én is utálom ha megzavarnak mikor valami jót csinálok. De lehet nem is csinál jót. Remélem nem pont most dugja valaki.
A telefonom remegni kezd.

Üzenet Tőle: Oli
Ne akard tudni :P

Ne akarjam tudni? Mégis miféle válasz ez? Na majd én adok neki. Nagyon jó buli lehet, ha közben tud üzeneteket küldözgetni.

Üzenet neki: Oli
De akarom!
Üzenet elküldve.

Chh mit képzel magáról ez a kis lotyó. Igenis be fog mindenről számolni. Örüljön neki, hogy elengedtem.

Üzenet Tőle: Oli
Tényleg?

Jól tudod húzni az agyam drága húgom. Ennél jobban nem tud felidegesíteni?

Üzenet neki: Oli
Gyerünk meséld csak el szépen.
Üzenet elküldve.

Több perc el telik el mikor választ kapok. Választ ami képekből áll. Egy csomó ismeretlen alak bulizik egy barlanghoz hasonlító helyen és mindegyikőjük kezében pia van. Ez a kép még elfogadható. Következő. Oli, egy rúd körül táncol. Louis dzsekije már sehol. Következő. Oli még mindig a rúdon táncol, melltartóban. Következő. Két pasi is csatlakozott hozzá. Következő. Az egyik srác feje Oli mellei között pihen miközben a lány lábai a fiú dereka köré van csavarva és nevet. Következő. Smárolnak. Következő...nem érdekel.

Üzenet neki: Oli
Most azonnal gyere haza! 
Üzenet elküldve.

Nincsenek azok a szavak amikkel most le tudnám írni a hangulatomat. Egyáltalán tudja annak a srácnak a nevét? Mi az, hogy pár órás ismertség után megengedi, hogy a fejét a mellei közé nyomja?

Üzenet Tőle: Oli
Liam, ne viselkedj úgy mintha az apám lennél !!!

Lefagyok. Én nem vagyok az apja. Apa nem is foglalkozik azzal, hogy a lánya mit csinál éppen. Úgy ahogy a többi testvére sem. Én vagyok az egyetlen aki próbálom Őt óvni, de amit látszik Oli nem örül neki. Oké.

Üzenet neki: Oli
Sajnálom. Csak megpróbáltalak védeni.
Üzenet elküldve.

Ha ezt akarja akkor legyen. Nem fogok bele beszélni az életébe.

Üzenet Tőle : Oli
Aranyos vagy :)

Oké, leszarom. Most azonnal megyek és megkeresem. Ez a lány be van rúgva! Józanul soha nem mondaná rám azt, hogy aranyos vagyok. Kész, vége. Ha kell a hajánál fogva húzom haza, de haza jön velem.

|| Chapter 16 : - Engedély ||

Helllóóóó!!! Ne kérdezzétek, hogy mit éreztem mikor ezeket a részeket írtam xD Aki eddig furcsának tartotta a részeket, akkor az ezek után készüljön fel az überextrafurcsa részekre ;D komizniiiii

- Mikor lettek neked olyanjaid? - kezeim szinte már remegnek ahogy az alattam fekvő lány melleire bököm. Olit ennyire vörös arccal még soha nem láttam. Ez is azt tanúsítja, hogy tényleg lány. Ugyanis a csajok szoknak zavarba jönni mikor valaki meglátja Őket melltartóban. Ő van zavarban? Inkább nekem kellene zavarban lennem amiért egész idáig pasinak állítottam be. Mégis felettem a sokk uralkodik. Teljesen leblokkolt az agyam és ha akarnám akkor sem tudnám elfordítani a fejem a melleiről, amik igaziak. Vagyis annak tűnnek.
Komolyra terelve a szót. Hogy a francba nem vettem észre, hogy mellei nőttek? A bátyja vagyok az istenit. Mellette voltam minden fontos pillanatánál. Mikor megtanult beszélni. Mikor kiesett az első foga. Mikor először elesett biciklivel, ami mellesleg az én biciklim volt és széttörte utána pedig elbújt előlem mert attól félt, hogy majd megverem amiért tönkre tette. Amikor pár utcabeli gyerek elverte, és nem mert szólni senkinek ugyanis attól félt, hogy mi kiröhögjük amiért nem tudta megvédeni magát. Azt meg nem vettem észre, hogy nő lett belőle. Rohadtul hülyén érzem magam. Soha nem viselkedtem úgy vele mint egy lánnyal. Kezet sem emeltem volna rá, ugyanis én soha nem ütök meg nőt. Jobban vigyáztam volna rá.
Határozottan állíthatom, hogy én vagyok a világ legszörnyűbb bátyja. Védenem kellett volna Őt, nem pedig még jobban tönkre tennem a lelkivilágát. Legalább most már tudom, hogy miért viselkedett mindig olyan furán mikor lepasiztam. Ezért volt annyira mérges és bőgte el magát. Fájt neki az, hogy nem vettem észre, hogy Ő lány. Ekkora marha csak én lehetek. Még akkor is kigúnyoltam mikor a boltba akart menni tamponért. Nem apának a nőjének kellett tampon hanem Olinak, csak nem merte megmondani. Istenem, hogy kiröhögtem akkor is.
- Ne szorítsd már olyan erősen a kezeimet mert fáj! - hallom meg a hangját és érzem meg azt ahogy a lábaival próbál megrúgni hátulról, de szerencsére nem jön össze neki mivel pont a csipőjén ülök. Csuklójai szorításán engedek egy kicsit, de akkor sem engedem el. A végén még lekeverne még egy pofont ok nélkül. Azért van valami jó abban, hogy pasiként viselkedtünk vele, - megtanítottuk Őt verekedni, így nem kell attól tartanunk, hogy valaki megerőszakolja őt. Azt hiszem a mai naptól kezdve akár mikor egyedül fog menni valahova nyomkövetőt fogok rászerelni. Tudjátok Ti, hogy mekkora veszéllyel jár az ha egy csaj jól néz ki? Nem akarom azt, hogy a húgomat kihasználja a sok fasz akik csak a dugásra hajtanak, utána többé szarnak szegény lányra. Na ez Olival biztos, hogy nem fog megtörténni. Pasik közelébe sem fogom engedni. Ha eddig kibírta fiúk nélkül akkor mostantól is kifogja. Nem lesz itt változás. Sőt ezt a picsanadrágot is mindjárt szépen leveszi. Nem fogja a sok szexéhes marha a feszes seggét bámulni. Miért pont Louisra kellett ütnie? Miért lett pontosan ugyan olyan feneke mint a bátyánknak? - Liam, eressz el. - hangja egy csapásra hisztizésbe megy át. Szörnyű. Oli hisztizik! Ez eddig még soha nem történt meg.
- Ne viselkedj úgy mint egy hisztis tyúk. Könyörgöm, Te Scott vagy. Scotték pedig soha nem hisztiznek, hanem megoldják a problémájukat. - ez az igazság. Minek hisztizni ha mindig van valami megoldás? Most is tudna segíteni magán ha akarna. De nem akar. Inkább elszíveli azt, hogy szinte már összenyomom a testemmel.
- Á, szóval már lányként tekintesz rám? - vonja fel az egyik szemöldökét és sunyin elmosolyodik.
- Eddig is úgy tekintettem volna rád ha tudtam volna, hogy... - fogalmam sincs, hogy mivel magyarázkodhatnék. Soha nem tekintettem rá lányként és még csak el sem hittem volna ha mondta volna. Nincs semmi a mentségemre. - Szóval Olivia. - nézek a szeme közé. Olivia.
- Olivia. - bólint, de látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki. Talán a neve? Saját magának sem tetszik pont úgy mint nekem? Ő örökké Oli marad a számomra.
- Annyira nem illik hozzád - húzom el a számat sajnálkozva. Válaszadás képpen csak megrántja a vállát nem törődöm stílusban. Fejét elfordítsa így tekintetem megint a melleire vándorol. Létezik olyan, hogy mű mellek? Mi van akkor ha csak Ő tette oda magának? Ha kamu az egész?
Kezeim önálló életre kelnek és azon vagyok, hogy megfogjam a cickóit, mikor Olinak hirtelen leesik, hogy mit is akarok csinálni.
- Mi a fasz? - erőteljesen ül fel, majd lök le kicsit sem kedvesen magáról. - Ne fogdozz már baszki! Semmi jogod hozzám érni. - áll fel és igazítja meg a pólóját. De én nem adom meg magam ilyen könnyen. Követem a példáját és felállok.
- Csak meg akarok róla bizonyosodni, hogy tényleg igaziak- e. A mai világban már semminek nem lehet hinni. - magyarázom egyszerűen. Felhúzza az orrát flegmán.
- Igaziak! - emeli fel a hangját és mielőtt bármit tudnék mondani kibök a szobájából és bevágja előttem az ajtót.
Még szép, hogy ezek után totál ostobán érzem magam. Ahogy állok a szobája előtt, idegesen elfog az érzés, hogy rátörjem az ajtót és végig nézzem az összes testrészét. Nem, egyszerűen képtelen vagyok bele törődni, hogy van egy húgom.
Csak akkor hagyom abba a töprengést mikor apa tűnik fel a színen. Természetesen próbált úgy viselkedni mintha engem nem vett volna észre. De én lerázhatatlan vagyok, így gondolkodás nélkül kezdtem el követni Őt és szólítottam meg. - Apa miért nem mondtad soha, hogy Oli lány? - kérdem gondolkodás nélkül és még a szobájába is követem. Először azt hiszem, hogy nem akar válaszolni ugyanis egyszerűen levágja magát az ágyára majd kezébe veszi a távirányítót és unottan kezdi el bámulni a tévét. Addig nem megyek el innen míg nem válaszol! Ezért is ülök le az ágya szélére és kezdem el bámulni.
- Tudod fiam ott már hatalmas gondok vannak mikor a saját testvéredről nem tudod megállapítani, hogy lány vagy fiú. - persze alázz csak meg még jobban. Ennél hülyébben már úgysem fogom érezni magam.
- Soha nem mondtad, hogy Olivianák hívják igazából. - vádaskodom tovább. Én beelégszem annyival is ha beiismeri azt, hogy Ő baszta el az egészet. Fiút csinált a saját lányából.
- Mert soha nem kérdezted. - válaszolja közömbösen. - Nem tehetek róla, hogy akkora agyatlan fasz vagy, hogy elnézed a húgodat fiúnak. Ennél debilebb már nem lehetnél. - valahogy nem tud érdekelni a sértegetése. Még akkor sem ha tudom, hogy igazat beszél. Tényleg nem Ő tehet róla, hogy egy balfasz vagyok. - Gondolom arra is most jöttél rá, hogy Harry meg igazából lány. - rohadtul nem vicces.
- Ne poénkodd el mert nem vicces! - emelem fel a hangom, cserébe pedig egy vállrándítást kapok. Abszolút nem érdekli, hogy mit próbálok neki most itt megmagyarázni. - Apa tudod, hogy mekkora érzelmi fájdalmakat okozhattunk Olinak? Hogy állandóan úgy viselkedtünk vele mint egy fiúval? Felfogod, hogy akár egy érzelmi roncsot is csinálhattunk belőle? Lehet, hogy a lelke totál sérült csak nem mondja? - idegesen a hajamba túrok és eszembe jut az ahogy szegény lány viselkedett mikor pasiként viselkedtem vele. Sírt, akár mikor fiúnak mondtam. Megsirattam őt ok nélkül.
- Liam nem vetted észre, hogy ez csak Téged izgat? - emeli rám a pillantását. - Lebaszom a Kiscsibe lelkét és fájdalmát. Ha annyira zavarta volna az ahogy bántál vele, akkor megszólalt volna. De nem tette. Szóval légy szíves hagyd abba a rinyálás és emeld fel a picsádat az ágyamról, majd távozz a szobámból ugyanis vannak fontosabb dolgaim is mint, hogy azt hallgassam, hogy annak a csitrinek mi bántja a lelkét. Leszarom Őt. - ökölbe szorulnak a kezeim. Vissza akarnék szólni. Meg akarnám védeni a húgomat, de félek. Apa egy állat ha ideges, szóval jobb nem kezdegetni vele.

Komolyan ebben a családban senkit nem zavar, hogy van közöttünk egy lány? Figyelmeztenem kell a többieket, hogy mostantól szabályok lesznek. Szabályok amik csakis Olira lesznek érvényesek.
Ezért is hívatom Harryt, Niallt és Louist a szobámba, majd mikor megérkeznek kulcsra zárom utánuk az ajtót, Őket pedig leültetem az ágyamra én pedig a szoba közepére állok. Egyikőjük sem tudja, hogy miért vannak itt.
- Történt valami? - kérdezi komoran Niall ahogy meglássa, hogy idegesen tördelem az ujjaimat.
- Mond nektek az a név valamit, hogy Olivia? - kérdezem és végig nézek a kisebb társaságon. Az arcuk pont olyan értetlen mint az enyém volt mikor Carly elkezdte rajtam keresni Oliviat. Én sem tudtam, hogy kiről beszél.
- Carly. - javít ki Louis mire én összeráncolt homlokkal nézek vissza rá. Ez meg miről bezsél? - Nem valami Olivia nevezetű bigének kell írnod dalt, hanem Carlynak. - óh, a dal. Lefosom a dalt! Úgy ahogy Carly sem érdekel.
- Eléggé gáz lenne ha a saját húgomnak írnék egy szerelmes dalt. - jegyzem meg bunkón. Mind a hárman tanácstalanul összenéznek.
- He? - pislog nagyokat Harry. - Van egy Olivia nevezetű tesód? - kérdezi. - Honnét szedted elő?
- A Te tesód is. - válaszolom és várom, hogy végre essen le nekik a tantusz.
- Van egy eltitkolt tesónk? - miért Harry az aki kérdez? Homlokon csapom magom és szinte már magamban könyörgöm, hogy valaki más is szólaljon meg Haroldon kívül.
- Nem. - mondom fogcsikorgatva.
- Én már semmit sem értek. - csóválja meg a fejét Louis.
- Oli lány! Az igazi neve Olivia. - magyarázom végül.
- És ebben mi az újdonság? - értetlenkedik Niall. Na várjunk csak, ezek tudták, hogy Oli lány? Na ne már. Tökön szúrom magam ha mindenki tudta rajtam kívül.
- Ti tudtátok? - utálom Őket. Nekem miért nem szóltak? Szólniuk kellett volna.
- Jézusom Liam, mi ebben olyan nagy dolog? - tárja szét a kezeit Louis. - Egy fiúnak mióta van muffja?
- Te láttad Olit pucéran? - fordul felé Harry csodálkozva.
- Mivel nekem kellett cserélnem a pelenkáját mikor kicsi volt. Meg aztán mikor nagyobb lett állandóan nekem hisztizett, hogy segítsek pisilni neki mikor nem volt véce közelében. - forgassa meg a szemeit és kicsit sem úgy néz ki mintha valami nagy dologról mesélne. Én erre miért nem emlékszem? Pedig én vagyok a második legidősebb a családban. Oli pedig utánam született. Emlékeznem kellene ilyen dolgokra mint Louisnak.
- Én erre miért nem emlékszem? - próbálok vissza emlékezni, de nem megy. A gyerekorom eléggé sötét a számomra. Nagyon kevés dologra emlékszem vissza.
- Mert Te pont olyan pisis voltál mint Oli - válaszolja Louis. - Amúgy azt viszont én sem tudtam, hogy Olivia az igazi neve.
- Szemétség, hogy Louis láthatott minket meztelenül. - zsörtölődik Harry. Most komolyan ez a legnagyobb problémája?
- Szóval Liam az volt a hatalmas vészhelyzet, hogy rájöttél arra, hogy Oli lány? - szólal meg Niall.
- Akkor sem akarom elhinni. Ő nem lehet lány! Ő Oli aki úgy verekszik, hogy végig harapdálja az ellenfelét. Hiába vannak mellei, nem hiszem el, hogy valódiak. - vágom be a durcát és levágódom a szőnyegre törökülésbe.
- Könyörgöm mond azt, hogy nem tapiztad meg - Niall hangja könyörgő, de mikor észre veszi az arcomat felnyög. - Mekkora egy paraszt vagy!
- Csak majdnem értem hozzá, jó? - kelek a saját védelmemre.
- Nem, nem jó. Tudod Te, hogy hogyan érezhette magát? Eddig fiúnak tekintetted most meg...- kezd bele Louis, de hirtelen leesik még egy dolog.
- Azt mondod, hogy láttad a khm...micsodáját? - nem akarok csúnyán beszélni a húgomról. Az elég bizonyíték lenne arra, hogy tényleg lány.
- Eszedbe se jusson bele nézni a bugyijába Liam. Oli tényleg lány. - kezd el mutogatni felém Niall. Arcomra ravasz mosoly terül szét. Fantasztikus ötletem támadt. - Liam, ne nézz így! Verd ki a fejedből a hülye dolgokat és ne hozd magad ennél is kényelmetlenebb helyzetbe. - hiába a kérlelő szavak, nem foglalkozok velük. Felállok és elkezdek vissza rohanni Oli szobája felé. Az ajtaja félig nyitva van, amin én gondolkodás nélkül be is megyek, majd olyat látok amit nem lenne szabad.
A csupasz hátát és a fenekét.
- Baszki - csúszik ki a számon és hirtelen azt sem tudom, hogy hova forduljak. Ezt nem akartam látni. Tényleg nem.
- Liam! - hallom meg erélyes hangját.
- Esküszöm nem láttam semmit! - teszem tenyereimet a szemem elé és még el is fordulok. - Tényleg lány vagy. - mondom. Igen tényleg az. Semmi kétség. Tovább léphetek. Minden bizonyítékot megkaptam.
- Még mindig nem tetted túl magad ezen? - fogalmam sincs, hogy mit csinál, de a hangja távolabbról szól. - Ide nézhetsz. - jegyzi meg, én pedig lassan elemelem kezeimet a szemem elől. Egy szál törölközőben pózol előttem. Mindig is ilyen lányos alakja volt? Tuti, csak nekem nem tűnt fel.
- Készülsz valahová?
- Igen, Carlyval bulizni megyünk. - válaszol vigyorogva és elkezdi a haját fésülni. Bulizni mennek? Egy olyan helyre ahol egy csomó részeges pasi fogja körül venni? Én pedig nem leszek mellette, hogy megvédjem.
- Ki engedett el?
- Engedélyt kellett volna kérnem valakitől?
- Igen, méghozzá Tőlem, a bátyádtól! - emelem fel a hangom.
- Na ne nevetess. Eddig sem érdekelt, hogy hova megyek egyedül. Akkor most miért érdekelne? - most már igen is érdekel, ugyanis eddig fiúként tekintettem rá. A lányok hatalmas veszélyben vannak ilyen bulikon. - Ha nem gond, készülődnék. - vigyorodik el és kimegy a szobából. Ennyi? Nem hallotta, hogy mit mondtam? Én nem engedtem el...

|| Chapter 15 : - Lány ||

Heyyy!!! Van egy tippen a rész olvasása közpen...tegyétek be a fiúk Made In The AM albumát és tekerjetek a 9. dalra és hallgassátok végig XD és ha ez megvan gondoljatok arra, hogy a főszereplő neve innen származik ;D 

Liam 

Írj egy szerelmes dalt!
Szóval írjak egy szerelmes dalt. Az oké, hogy dalt tudok írni akár miről. Komolyan. Még részegen is képes vagyok megírni egy teljes értelmes szöveget amiből aztán toplistás dal lesz és mindenki megőrül érte. Na, de itt a hangsúly azon van, hogy szerelmes dalt kell írnom ráadásul egy olyan lánynak akit valljuk be őszintén kicsit sem szeretek. Sőt még csak nem is kedvelek. Velem van a baj. Az egyetemen állítólag én vagyok az egyetlen olyan pasi akinek nem jön be Carly. Hogy miért nem jön be? Fogalmam sincs. Lehet, hogy csak azért nem bírom mivel muszájból kell vele összejönnöm. Egyszerűen képtelen vagyok abba bele törődni, hogy meg kell Őt magamnak szereznem, majd odáig húznom a dolgot, hogy megkérem a kezét és elveszem ami után hivatalosan is hozzáférek az elnöki vagyonhoz. Ő mindehogy meg fog halni. Vagy Ő, vagy pedig én és a tesóim. Halál mindenhogy lesz. És még csak nem is az esküvővel van a bajom. Nem mondok azzal új dolgot, hogy szerintem a családban én vagyok az egyetlen aki a jövőre is gondol. Még szép, hogy esküvőt akarok és a feleségemmel jó sok közös gyereket meg a többi nyálas dolgot. Nagy családot akarok, de nem csonkát. Mindent megadnék a gyerekeimnek. Mindent, és még csak szenvedniük sem kellene. Ők biztos, hogy nem ismernék, hogy mi az a verés. Még ha valami rosszat is csinálnának akkor sem verném meg Őket. Tökéletes jövőt tervezek magamnak. És, hogy ebből a tökéletes életből mi fog megvalósulni? Szerintem semmi. Amíg az apánk birtokol addig, nem tervezhetem a jövőmet. Kitudja, hogy mit hoz a holnap. Ebben a családban soha nem tudni.
A térdemen lévő papírt egy ügyes mozdulattal gyűröm össze és egy határozott mozdulattal dobom a már félig megtelt kukába. A papír a kukában landol a társai mellett. Ha végzek itt, el kell tüntetnem a maradványokat ugyanis véletlenül még a hotel egyik alkalmazottja elkezd kutakodni és megtalálja az a sok hülyeséget amit én a papírra vetettem és világgá kürtöli, hogy az 1D-s fiúk egy washingtoni lakosztályban próbáltak dalt írni az őszi szünet alatt. Nem értem, hogy mi a jó abban, hogy nem maradhatnak a hallgatók a szünetek alatt a kollégiumban.  Inkább mentem volna haza New Yorkba mint, hogy egy lakosztályi szobában legyek bezárva napokra.
Ismét egy papírt fogok meg és bámulom a nagy semmit miközben keményen töröm a buksimat. Cerurzámall a kanapén dobolok és úgy várom, hogy valami ihletet kapjak. Semmi. A percek telnek és minél jobban kezdem unni az agyam. Végül kínomban már a ceruzát rágom amin hamarosan meglátszódnak a fogaim nyomai.
És ez így folytatódik hosszú órákon keresztül. Az agyonfirkált papírok pedig csak gyarapodnak és gyarapodnak. Szinte már engem is betemetnek, de dal még mindig a Holdon. Mit lehetne írni Carlyról? Valami csak van ami tetszik rajta és akkora ihletet ad, hogy dalt tudjak írni róla.
- Hogy haladsz Rómeó? - nyitódik az ajtó és Oli ugrik mellém. Amikor azt mondom, hogy ugrik, akkor tényleg ugrik és olyan erővel, hogy szinte már rám ugrik. Ostoba egy szokása ez. Mármint amikor kanapét lát akkor rögtön hátulról ráugrik és úgy landol ülő helyzetbe. Kiskorától kezdve ezt csinálja.  Őszintén ezt most nem is utálom annyira mint azt, hogy mostanában állandóan Rómeónak hív. Rómeó egy hős szerelmes volt akinek nem kellett hülyét csinálnia magából. De engem most arra kényszerítenek, hogy majmot csináljak magamból. Oda az imidzsem. - Minek használtál el ennyi papírt? - néz végig a hatalmas papír tengeren. - Fúj, szétrágtad a ceruzám is? - mennyi kínja van már megint. Ez mind az Ő hibája.
- Szerinted mit csinálok zsenikém? - mordulok fel és kikapom a ceruzát a kezéből majd lerakom a kanapéra.  - Liam, Carly szereti a verseket. Szóval írj neki valamit. - kezdem el utánozni a hangját. Eléggé rosszul csinálhattam ugyanis arca pár másodperc múlva vörösödni kezd.
- Nem is ilyen a hangom! - mondja felháborodva majd egy ügyes mozdulattal felhúzza a lábát és gyengéden megrúgja az oldalamat. Feljajdulok, de inkább nem szólok mert úgyis verekedés lenne belőle. - Mutasd mit alkottál - kéri az egyik papírt amit én még szerencsére idejében elrántok az ujjai közül. Tuti, hogy nem mutatom meg neki. Végén még kiröhögne, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy még egy szerelmes dalt sem tudok normálisan megírni. - Most mit izélsz? - kezd el hisztizni és próbál a papír után nyúlni, de én eltartom tőle úgy, hogy esélye se legyen elérni.
- Nem vagy rá méltó, hogy elolvasd! - öltöm ki rá a nyelvem gyerekesen.
- De az vagyok. Hisz én vagyok Cupidó - vág vissza és testével rám veti magát és addig nyújtózkodik még el nem éri azt a hülye papírt. Elvéreztem! Szégyenmben tenyereim közé temettem az arcom és nem bírtam Oli felé nézni, aki csak megköszörülte a torkát és úgy kezdte el olvasni a papír tartalmát. - Ó, Te gyönyör, szeretem a hajad. Ja, imádom a hajad... - ahogy a versike végéhez ért én kikukucskáltam az ujjaim közül. Nem szólt semmit csak a papírt bámulta úgy mintha keresne még rajta valamit. - Ennyi? - néz rám, mire én aprót bólintok. Így hangosan felolvasva nem is annyira szörnyű. - Szeretem a hajda? Imádom a hajad? - olvassa fel újra és egyszerre egy hangos röhögés tör fel belőle. Olyan nevetés amit eddig még Tőle soha nem hallottam.
Ahogy törökülésben ült mellettem átkarolta a hasát és a hátát a kanapénak döntötte pont úgy ahogy a fejét is miközben nevetett. Annyira nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak. Végül a nevetése mellé egy apró röfögés is párosult. Röfögött nevetés közben! Nem csoda, hogy erre már belőlem is kitört a röhögés és együtt folytattuk tovább. És, hogy min röhögtünk? Gőzöm sincs. Egyszerűen röhögségesnek találtam azt, ahogy Oli nevetés közben röfögött. Most hallottam először Őt ilyet csinálni.
- Te röfögtél nevetés közben? - kapkodom a levegőt és így próbálom csillapítani magam, azonban Oli még mindig képtelen megszólalni a nevetéstől. Komolyan ezt fel kellett volna kameráznom. - Oli, mi történt veled? Ezt miért rejtegetted előlünk? - ha a többiek meghallják összehuggyozzák magukat a nevetéstől. Oli tud röfögni nevetés közben.
- Ez csak úgy jön...ritkán...mikor...nagyon jó...a kedvem és valamit rohadt viccesnek ... találok - a nevetése miatt alig lehet érteni amit mond, de nagyon nehezen sikerül megértenem, amit magyaráz. Szóval ritkán röfög és csak akkor mikor valami nagyon tetszik neki. Hm, ezt most megjegyeztem. Egész életemben mellettem van és még mindig tud valami újat mutatni. Ez mégis, hogy? Na és a többiek mit rejtegetnek magukban?
- Tudom nem mondunk olyat egy pasinak, hogy cuki, de ez most irtó édes volt. - mosolyodom el, de rögtön az arcomra is fagy, ugyanis Oli egy csapásra abba hagyta a nevetést és úgy bámult vissza rám mintha meg akarna ölni. Valami rosszat mondtam? Nem szereti ha valaki cukinak tartja? Basszus, nem akartam Őt ezzel megsérteni. - Oké, akkor nem volt cuki a röfögő nevetésed, csak kérlek ne üss meg! - emelem fel kezeimet magam elé védekezés képpen. Az élet már ígyis szivat, legalább a tesóm ne szivasson már.
Azonban nem akar megüti. - Liam, nem sértésből mondom, de Te komolyan hülye vagy! - áll fel mellőlem a papírt pedig visszadja. Nyoma sincs az előbbi jókedvének. Mit csináltam, hogy hülyének tart? - Őszintén nem csodálom, hogy Carly retadráltnak talál. Tényleg az vagy. Egy retadrált balfasz aki miatt tönkrement az életem. - hogy mi? Tönkre ment az élete? Mi van az életével?
Utána akarok szólni, de már csak azt hallom, hogy rám csukja az ajtót és többé a színét sem látom. Engem eddig még senki nem retadráltozott le! Sőt még csak hülyének sem szokott hívni. Igen, ez most határozottan fájt.
Az elkövetkező pár órában úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek ki a szobából. De mikor megszólalt az ajtó csengője és senki nem volt hajlandó ajtót nyitni, kénytelen voltam megszakítani a fontos tevékenységemet, - vagyis abba hagyni az önsajnáltatást.
Fájó végtagokkal indultam meg a bejárati ajtó felé és nyitottam ki, majd találtam magam szembe Carlyval. És most az egyszer nem is foglalkotam vele, hogy ki is áll előttem. Nem érdekelt az, hogy itt van egy újabb lehetőség mikor megszerezhetném magamnak. Nem járt a fülembe apám szavai, hogy hódítsam meg. Egyszerűen csak úgy néztem rá mint egy közömbös csajra. Flörtölnöm kéne vele. Randira hívnom, de egyszerűen rohadtul nem tudom rávenni magam. Pedig tudom, hogy Ő most megint arra számított, hogy elbénázom az egészet. Hogy bókolni kezdek neki. Mégis, hogy bókoljak olyan csajnak aki retadráltnak talál? Már a haja sem tetszik.
Amíg nem volt Carly Oli életében addig a tesóm normális volt és nem sértegetett. Amióta van Carly azóta Olit kicserélték. És nem a jó értelembe. Szóval még jobban utálom, pedig még csak nem is voltam vele randizni. Őszintén ha így folytatom nem is leszek. Oké miről beszélek? Muszáj vele összejönnöm.
- Szia Tündérke. - köszöntöm és egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra, pedig semmi kedvem nincs mosolyogni. Jópofizni meg pláne nincs. - Annyira hiányoztam, hogy úgy döntöttél megkeresel csak azért, hogy láss? Ó, de aranyos Tőled. Na gyere ide had öleljelek meg. - ellenkezni nem tud, így el kell viselnie, hogy a lehető legridegebb módon ölelem meg. A csajok bírják a rámenős pasikat. Hupsz, ezek szerint nem is vagyok annyira béna.
- Kezdem azt hinni, hogy Te tényleg nem játszod meg magad. Alapból ilyen bolond vagy. - asszem ezt vehetem bóknak. Az ölelést mégis ő szakítja meg, vagyis tol el magától, de az arca kissé piros.
- Szóval ezek szerint tényleg miattam vagy itt. - húzom ki magam büszkén. Mennyi ennek a valószinűsége? Nulla? Csodák még azért történhetnek.
- Igazából Oliviához jöttem. - válaszolja, mire én meghökkenek. Ki a csoda az a Olivia? Itt semmi féle Oliviának nevezett egyén nem lakik. Vagy talán valamelyik tesóm összejött egy Oliviával, nekem pedig nem szóltak?
- Miféle Oliviához? - kérdezek vissza értetlenül. Lehet, hogy véletlenül rossz ajtón csengetett be. - Itt nincs semmiféle Olivia. - csóválom meg a fejem hevesen.
- Jaj, de butus vagy - paskolja meg az arcom mosolyogva és átlépi a küszöböt, hogy tudjon belépni a lakosztályba. Szóval akkor valaki tényleg becsajozott, és a lány törénetesen Carly barátnője. - Itthon van? - fordul felém egy kissé türelmetlenül.
- Kicsoda? - kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Hát Olivia. - mondja, mire én a hajamba vezetem az ujjaimat és megtépem magam gyengéden. Ekkora egy idiótával már rég hozott össze a Sors. Mit nem ért azon, hogy én semmiféle Oliviát nem ismerek?
- Carly figyeltél Te rám az előbb? - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt. - Én semmiféle Oliviát nem ismerek. - mondom felháborodva.
- Eléggé szörnyű, hogy ilyeneket mondasz az egyik legjobb barátodról. - csóválja meg a fejét reménytelenül. Az egyik legjobb barátom? Nekem nincsenek legjobb barátaim. Senkiben nem bízom meg a tesóimon kívül.
Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor lépések zaja hallatszik. - Carly! - Oli boldogan köszönti az újdonsült haverját. Kíváncsi lennék, hogy miket művel a kollégiumi szobájukban.
- Olivia. - köszön vissza Carly, én pedig félre nyelek. Pedig semmi nem is volt a számba! De fuldoklom a saját nyálamtól. Tuti, hogy félre hallottam.
Oliviának szólította Olit! Ez, hogy lehetséges? És Oli miért nem szólt neki vissza, hogy lány néven szólította? És mi ez a csajos ölelkezés meg arcra puszi. Mióta hord Oli ilyen szűk nadrágot amiből így kilátszódik a feszes segge? Mi az Isten történt a testvéremmel? Miért lett hirtelen ilyen lányos? Hiszen Ő nem lány! Ő csak Oli.
- Miért szólítod Olit Oliviának? - nézek rá Carlyra. Olira nem bírok ránézni, ugyanis sokkolt a kinézetével, és nem a jó értelembe.
- Tudtommal ez a neve. - vonja meg a vállát egyszerűen Carly. Ha Olivia lenne a neve, akkor arról tudnom kellene. Könyörgöm már csak észre vettem volna ha lenne egy húgom.
De Oli soha nem viselkedett úgy mint egy lány. Csak vékony hangja volt, meg hosszú haja. Ha annyira lány lenne akkor hol vannak a mellei? Miért nem sminkeli magát? Miért nem hord szoknyát? - Miért nézel ki úgy mint aki az űrből pottyant? - pislog nagyokat. - Ennyire sokkolt a tudat, hogy végre lányosan öltözködik? Képzeld ez az én művem. Szokj hozzá, hogy mostmár van egy lány barátod. - szóval akkor ezek szerint Oli mindig is lány volt? De a lány lenne akkor...addig nem hiszem el míg a saját szememmel meg nem győződöm róla.
- Oli fiú, ezt mindenki tudja! - dobbantok egyet erőszakosan a lábammal. - Attól még, hogy buzis ruhákat adsz rá, meg kihúzod a szemét, ugyan úgy pasi marad. - tényleg ki van húzva a szeme. Még a melegek sem szokják annyira kihúzni a szemüket. És a körmeiket sem szokják vörösre kifesteni.
- Úgy utállak Liam. - Oli kis híján elbőgi magát, de mielőtt ez megtörténne sarkon fordul és vissza rohan a szobájába.
- Ezt most jól megcsináltad már megint - néz rám nyersen Carly. Én csináltam meg? Ezek próbálnak hülyének nézni.
- Jobb lesz ha most elmész. - kicsit sem kedvesen nyomom a tenyeremet a hátára majd kezdem el nyomni kifele a lakásból. Éppenhogy csak átlépi a küszöböt én már be is csukom utána az ajtót, és sarkon fordulok majd Oli szobáját veszem célpontba. Kopogás nélkül rontok be. A szobája közepén áll és villámló tekintettel mered rám miközben szemeit törölgeti amin el van kenődve a fekete festék.
- Mit akarsz még? - kérdezi bunkón és el akarna menni mellőlem, de nem engedem.
Meg kell győződnöm róla, hogy Carly igazat e beszél. Hogy tényleg van egy húgom amiről idáig nem is tudtam. Ennyire hülye lennék, hogy nem tudok megkülönböztetni egy fiút a lánytól? Na és a többiek?
Kicsit sem kedvesen lököm le az ágyra majd vetem rá magam. Próbál lelökni magáról, de én sokkal erősebb vagyok tőle. Ahogy kapálózik, úgy használom ki a helyzetet, vagyis egy ügyes mozdulattal felhúzom a felsőjét és meglátom a fekete melltartóját ami tényleg nem zoknival van kitömbe.
- Baszki neked tényleg csöcsöd van! - kerekedik el a pupillám és még az sem érdekel, hogy lekever egy pofont.
Oli lány.
Van egy húgom akit egészen idáig pasinak hittem mivel úgy nézett ki.