|| Chapter 9 :- Úgy néz ki ||

Hűűhaaa, rég volt rész :O ( *elbújik a sarokba* )  őszintén azt hittem, hogy hagyom az egész blogot a francba :\ az utóbbi hetekben tényleg nem is egyszer megfordult a fejembe, hogy kész vége, nincs értelme tovább folytatnom mert ha Liam nem lenne,,hát tuti, hogy már nem lennék 'directioner'. szóval köszönjétek Liamnek, hogy ma van új rész :D aki akar komizzon, aki meg nem akar az meg ne komizzon ;D 

Liam

- Itt van pár maradék hajszálad. - Oli az öklét nyújtsa felém, majd mikor meglátom egy kupacba a kitépett hajamat kis híján hozzá vágom a jeget amivel az orrát és az arcát hűtöm, hogy ne nézzen ki olyan durván. Észre veszi rajtam, hogy nem tetszik amit látok, ugyanis inkább összecsukja az öklét majd vissza húzza a teste mellé. Hogy volt képes annyi hajamtól megszabatítani úgy, hogy még csak észre sem vettem? Mondjuk hogyan vettem volna észre, miközben a hajam tépése mellett a testemet is verte. Olyan törpe alakja van, hogy simán a hónom alá tudom nyomni, mégis durván erős. Nem tagadom ha azt mondom, hogy az Ő ütései azok amiktől maradandó nyomaim vannak. A felső karomon még mindig ott virítnak a fogai nyomai amikkel megharapott. Ha akkor Niall nem húzza le rólam szerintem még a húsomat is kiharapta volna. Acélból vannak a fogai. Mégis mindig kezdegetek vele, ugyanis imádok verekedni. Benne van a vérembe. Kár, hogy soha nem járhattam normális suliba mivel akkor tuti, hogy  benne lettem volna a box klubban. Éneklés, box, rablás a három kedvenc időtöltésem. Imádom kiverni a szart az emberekből. Még jó, hogy olyan életem van, hogy az összes szenvedélyemet tudom egyszerre űzni. - Amúgy ezt a pofont még szívni fogod. - szisszen fel ismét mikor erőssebben nyomom az arcához a jeget. Valahogy a pirosság nem akar szűnni. Ostobán érzem magam amiért ilyen helyzetbe került. Az én pofonom nem is lett volna olyan durva ha apa nem tűnik fel a színen és vágja orrba, majd löki el úgy, hogy a másik ütést a faltól kapta. Azért vörös az egész arca, mivel apa már megint ok nélkül bántotta. Ha apának nem lenne akkor hatalma felettünk akkor biztos, hogy már rég meg mertem volna kérdezni Tőle, hogy miért állandóan Olit basztatja. Tényleg már nekem fáj, hogy sokszor mit művel le vele. Oké, engem sem kímél, de azért mégsem támad nekem csak úgy ok nélkül.
- Kitépted a hajam - mutatok a fejemre vagyis jobban mondva a hajamra amihez ha hozzá érek érzem, hogy egy lyuk tátong a búbján, vagyis ott ahol megtépett. - És szokás szerint megharaptál - emelem fel a mutatóujjam aminek a vége vérzik és egy aprócska fognyom virít. Még jó, hogy nem éreztem mikor megharapott. Legszívesebben megfosztanám Őt a fogaitól. - Köszi, de ennyi szívás elég volt a mai napra.
- Most sajnáljalak meg? Elloptad a fogkefémet és még fogat is mostál vele. Használtad a fésűmet - mondja felháborodva mire én szégyenlősen leszegem a fejem. - Ráadásul apa már megint utál, olyanért ami nem csak az én hibám - halkul el a hangja. - Nem tudom, hogy hallottad e, hogy mekkorát kaptam a faltól is. Szóval én a helyedben nem siránkoznék. - igaza van. Itt akinek joga van a siránkozásra az Ő. Mindig elfelejtem, hogy a cuccaihoz nem lehet nyúlni. Tehetek róla, hogy pont az ő fogkeféje volt a közelben? Siettem és nem figyeltem.
- Sajnálom. - mondom bűnbánóan és hirtelen azt veszem észre, hogy elnyomja a jeget az arcától és hatalmas szemekkel figyel rám. Megijedek a tekintetétől.
- Bazd meg sajnálatodat - áll fel a székről. - Azt a kibaszott gyémántot nem én törtem szét, mégis az én arcomat verte szét. Te pedig azt hiszed, hogyha teszel jeget az arcomra akkor majd én boldog leszek. Hát nem! Tudod jól, hogy utálom ha a cuccaimhoz nyúl valaki, és akkor is ezt csinálod. - mielőtt bármit tudnék szólni, direkt meglöki a vállam majd felhúzott orral készül kimenni.
- Csinálj valamit a hajaddal, mert így úgy nézel ki mint egy csaj - utalok itt a hosszú kócos sárszínű hajára. Nem tudom, hogy minek növeszti a haját. Helyesbítek mint akar elérni ezzel a hajjal. A lányoknak van ennyire hosszú hajuk, Oli pedig messze van a nőnemű fajtól. Igaz a hangja lányos, de könyörgöm Louisnak is vékony hangja van. Lényegében nem tudom, hogy Oli melyik nemhez is tartozik. Hmm, szerintem határozottan pasi egy kicsi lányos beütéssel. A lányos beütés a hangja, meg most már a haja. De a teste az fiús, szóval egyértelműen pasi.
Megjegyzésemre nem válaszol, még csak hátra sem fordul. Csendben elvonul, én pedig hülyén érzem magam amiért nem álltam mellé mikor apa hazugnak nevezte.  Mélyet sóhajtok és a keresésére indulok. Az ebédlőben lévő kanapén fekszik a falnak fordulva. Direkt ráülök a hátára, mire Ő felnyög, majd pár másodperc múlva erősen a seggembe csíp aminek következtében rögtön felugrom és úgy döntök inkább állok. - Oli, én tényleg sajnálom a történteket. Legközelebb ha ilyen lesz akkor majd megvédelek, vagy mi. - túrok a hajamba.
- Hagyj békén. - hanga olyan mintha az orrából beszélni sőt még szipog is hozzá.
- Esetleg valamivel...
- Tűnj innen Liam! - ül fel, majd köti össze a haját és veszi fel a cipőjét.
- Készülsz valahová? - kíváncsiskodom. Eléggé késő van már ahhoz, hogy Ő elmenjen nélkülünk.
- Igen, boltba. - válaszolja, mire én is felállok Őt pedig vissza nyomom a kanapéra.
- Én elmegyek helyetted. - mondom kedvesen. Nem úgy néz ki mint aki nagyon örül ennek az ötletemnek. Pedig én csak neki akarok jót. - Mit kell hozni? - sürgetem. Az alsó ajkába harap és töprengő arcot vág. Most gondolkozik azon, hogy miért is akart elmenni a boltba?
Óráknak tűnő másodpercek után szólal meg annyira halkan, hogy alig értem azt a szót, ami elhgyja a száját. - Tampont. - nyögi ki. Szemöldökeim az egekbe szökkennek és értetlenül bámulok rá.
- Tampont? - kérdezek vissza zavartan. Mire kell neki olyan? Hova szúrná? Az orrába, vagy mi a szösz? Reménykedek benne, hogy csak félre hallottam, ám mikor bólint a kérdésemre rájövök, hogy tényleg azt mondta. - Minek kell neked olyan? Mármint neked nincs szükséged rá - először elfehéredik, majd elpirul utána pedig olyan az arca mint aki legszívesebben felzokogna.
- Apa új ribanca itt tanyázik és megkért, hogy hozzak neki. - óh, így már mindjárt más. De ki apa új nője most? Mondjuk ezzel soha nem foglalkoztam ugyanis álltalában ezek a nők pár napig boldogítják apát, majd relytéjes módon eltűnnek.
- Oké megnyugodtam, hogy nem neked kell - fújom ki az eddig bent tartott levegőt és elvigyorodom miközben megpaskolom a feje búbját, de mikor ezt megérzi rögtön rácsap a kezemre. Nincs jó hangulata. Pedig minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felvidítsam. Akkor meg mi baja lehet még? Tök mindegy, most más dolgom van.
Visszamegyek a szobámba, hogy tudjam magamhoz venni a kocsi kulcsomat, meg előhalászom az egyik kapucnis felsőmet ugyanis mikor egyedül lépek utcára, mindenki Liam Payneként ismer, vagyis úgy mint egy világsztárt. A sztároknak őrökre van szükségük, nekünk nem. Úgy vagyok vele, hogy szerintem én magamat egyedül sokkal jobban meg tudom védeni mint valami őr. Gyűlölném ha egy izomagy állandóan utánam rohangálna és próbálna megvédeni. Könyörgöm olyan dolgokat láttam már, hogy engem nehéz megfélemlíteni. Mi nekem pár őrült rajongó? Semmi. Egyet ütök, az összes liba meg elesik, pedig a kezemet még csak meglendítettem. Erről ennyit.
A legközelebbi bevásárló központot választom és közben reménykedem benne, hogy még nyitva van. Negyed óra múlva éjfél, engem sem fognak hülyének nézni, hogy ilyen késői órákban keresek egy tampont.
Na igen a tampon. Most képzeljetek el egy részleget ahol csak ilyen cuccok vannak. Mindenféle doboz, csupa érthetetlen írással és most találd el, hogy melyiket kell elvinnem. A hülye fejemmel telefont nem hoztam. Minek? Hisz ki ne tudna venni egy tampont. Vállat vonok és elveszek egy rózsaszín dobozosat amire az van ráíva, hogy hosszan tartó védelem, friss illattal. Friss illattal? Mi a jó istennek kell illatosnak lennie? Megcsóválom a fejem és visszateszem a polcra és elveszem a mellette lévőt. Extra vastag, minden körülmények között a legjobb. Hmm, ez elég jól hangzik. A nők a vastagot szeretik mindenből, nem? Gondolom akkor ebből is az a jó.
- A nagymamádnak vásálsz? - kis híján kiejtem a kezemből a dobozt, mikor meghallok a hátam mögül egy hangot. Megfordulok és az egyik eladó lánnyal találom szembe magam. A narancssárga felsője feszül a testén, ami jól kihangsúlyozza formás melleit. Szőke haja göndör tincsekbe pihen a vállán. Na igen, Ő azon lányok egyike akik mindig az ágyamban végzik.
- Mi? A nagyimnak? Miért? - nincs is nagyanyám. Aztán mikor lenéz a kezembe tartott dobozra hirtelen kezd minden világossá válni. - Asszem kezdem érteni, hogy mire céloznak a minden körülmények között szóló cuccal. - nevetek fel kínosan. Ez rohadt gáz. Kinyírom Olit, szerintem azért mondta, hogy tampon kell neki, hogy engem tudjon megszivatni amiért pofán vágtam. Na ezért a húzásáért megint pofán vágom.
- De ha a barátnőd szereti magában a nagy dolgokat - kezdi el csavargatni az egyik göndör tincsét az ujja körül. A régi jól bevált trükk. Nem meri megkérdezni, hogy van e barátnőm, ezért csak utalgat rá, hogy kinyomozza szingli e vagyok vagy sem.
- Ha lenne barátnőm elhiheted, hogy nem én vásárolnám neki - magyarázom mosolyogva. - Apám nőjének kell. - teszem hozzá.
- Óh, akkor ezt vidd - vesz le egy dobozt amire csupán annyi van ráírva, hogy normál. Vállat vonok, a lány pedig rögtön megfordul, de a karja után kapok és visszahúzom. - Esetleg szükséged van még a segítségemre? - igen.
- Van valami terved éjszakára? - kérdezem egy pimasz vigyor kíséretében.
- Tíz perc múlva végzek, ha gondolod várj meg minket. - paskolja meg az arcom, végül pedig mepuszilja. Miért beszél többesszámban?
- Minket? - kérdezem értetlenül.
- Engem és az ikertesómat - bök a távolba ahol épp ugyan olyan lány áll mint Ő, csak fekete hajjal. Azta kurva. Dögös iker lányok jönnek haza velem. Úgy érzem ma éjjel sem alszom.
A haza vezető úton kiderült, hogy mind két lány pár napja lett szingli és mindent együtt csinálnak. Igen, szó szerint mindent. Együtt pasiznak, egy szobában alszanak, és imádják a vad szexet. Megnyugtattam Őket, hogy maradandó élményben lesz részük a ma éjjel után. Szerencsére mikor haza értünk csendesség fogadott. Őszintén megmondva nem akartam, hogy a tesóim észrevegyék a két lányt, mert akkor elhalászták volna előlem.
Azonban mikor a szobámba értünk letámadtam a szőke szépség ajkait, miközben a fekete hajú a ruháimat tépte le rólam rájöttem, hogy elfeledkeztem egy igen fontos tényezőről. Nos mivel nem akartam huszonkét évesen apuka lenni egy ismeretelen lánytól, így óvszert kellett kerítenem. A két lányt fájjó szívvel hagytam a szobámba, majd tanácstalanul álltam meg a folyosó közepén, pont Oli szobájának az ajtaja előtt. Gondolkodás nélkül kopogtam be Ő pedig nyitott ajtót. Lényegében csak a fejét dugta ki az ajtaján, mivel a szobájába senkinek nem szabad belépni. Kíváncsi lennék, hogy mit rejteget ott.
- Liam, miért basztatsz állandóan? - sóhajt fel és megtörli az álmos szemeit. Én nem is basztatom Őt. A segítségére van szükségem. Nem azért vannak a testvérek, hogy segítsenek egymáson?
- Kéne óvszer, ha nem akarsz időnap előtt keresztszülő lenni. - mondom sietősen miközben türelmetlenül elkezdek az egyik lábamról a másikra állni. Oli kitágult pupillákkal bámul vissza rám és azt veszem észre, hogy be akarja csukni előttem az ajtó, de én megakadályozom ezt. - Légyszi adj kölcsön, esküszöm reggel egy egész dobozzal veszek neked, sőt ráadás képpen még sikosítót is kapsz, csak most ne hagyj cserben. Két beindult ikerlány van a szobámba.
- Mond csak drága bátyám, szerinted én úgy nézek ki mint akinek szüksége van kotonra? - kérdezi és jellegzetesen felhúzza az egyik szemöldökét. Minden pasinak szüksége van kotonra, ez normális dolog.
- Hát ha nem akarsz apuka lenni, akkor igen. De nem tudom, hogy Te hogy vagy ezzel...- piszkálom meg az orrom.
- Akkora egy balfasz vagy, hogy az már fáj. Keress fel egy szemorvost, ugyanis rohadt szar lehet a látásod hogyha nem tudod megkülönböztetni a lányokat a fiúktól. - fakad ki és bevágja az ajtót, de olyan erővel, hogy megüti az orromat. Felszisszenek és pár másodpercig csak bámulom a csukott ajtót. Ez meg mi a szart akar jelenteni? Kikérem magamnak igenis jó a látásom. Viszont Oli hibbant.
- Nyisd ki azt a kurva ajtót Oli, és beszéljük meg, hogy mi a fasz a bajod, ugyanis nem fogod csak úgy rám csukni a kibaszott ajtódat! - tudtommal én vagyok az idősebb, szóval neki azt kell csinálnia amit én mondok. És nekem most rohadtul nem tetszik ez a viselkedése.
Egy ajtó éppenséggel kinyílik csak történetesen nem Olié hanem Niallé. - Liam, éhes vagyok! - kezd el hisztizni a szőkeség és megsimogatja a hasát. Megsemmisülten az ajtónak döntöm a fejem. Két dögös maca van a szobámba rám várva én pedig a tesóimmal szenvedek. Ilyen nincs.
- Akkor egyél. - adom az észszerű választ.
- Nincs otthon semmi kaja. Meg aztán Nando's-ra van gusztusom. - nyálazza meg az ajkait.
- Niall tudod Te, hogy hány óra van?
- Ne csinálj úgy mintha zárás után még soha nem törtünk volna oda be. - nála a pont.
Veszekedni pedig felesleges egy éhes Niallel, így kénytelen vagyok elmenni vele az étterembe, ahova a megszokott úton megyünk be és eszünk annyit amennyi csak belénk fér. Egy óra telik el mikor idegesen rohanok vissza a szobámba ahol olyat látok ami kicsit sem tetszik. Harry és Louis az ágyamba fekszik a két csajjal akik az enyéim lettek volna, de Oli elbaszta az éjszakámat. Így aztán aznap éjjel a kanapén alszom és egy tervet szövögetek amivel kiherélem az összes tesómat...

|| Chapter 8: - Fogkefe tolvaj ||

Hellóóó!!! Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! :3 örülök, hogy újabb évet köszönhetek itt ( még akkor is örülök ha már minél kevesebben vagyunk, de örülök, hogy még mindig vannak olyanok akik kitartanak mellettem ). Őszintén a részt k.o módba írtam xD mármint egy jó kis szilveszteri buli után hajnali fél ötkor mikor leültem kiszellőztetni a fejem, támadt egy olyan kedvem, hogy nekem írnom kell. és írtam is :DD őszintén, saját magomon nevettem ahogy írtam és elkézeltem magam előtt a jeleneteket xD remélem nektek is tetszeni fog ;D komizniii

Fél óra. Ennyi pihenésre lenne szükségem, de úgy érzem, hogy engem már soha a büdös életben nem fognak aludni hagyni. A bostini kis kiruccanásunk utána esélyem sem volt vissza menni a hotelbe, ugyanis apa kijelentette, hogy indulunk haza New Yorkba. Kicsit sem érdekelte az a tény, hogy Louis és Harry nem volt velünk. Nélkülünk indultunk útnak, apa pedig gúnyosan megjegyezte, hogy kíváncsi arra, hogy a fiúk, hogyan térnek haza. A telefonjainkat elvette csak azért, hogy véletlenül se tudjunk szólni nekik, hogy indulunk haza. Nem hazudok ha azt mondom, hogy ennek már vagy olyan tíz órája. Mert nekik el kellett menniük bulizni. Mi van akkor ha valamilyen őrült rajongó elkapta Őket és épp megerőszakolja őket? Vagy ha valaki felismerte Őket és most megfizetetti velük a sok bűncselekényt?
Most komolyan miért én aggóduk miattuk? Ha ennyire hülyék, hát legyenek. Nem tudok segíteni rajtuk ugyanis amióta haza értünk, úgymond szobafogságra vagyunk ítélve. Csak a mi szobafogságunk annyival rosszabb mint egy átlagos szoba fogság, hogy még mellé éheztetve is vagyunk. Se teló, se pénz, se semmi. Csak a ház ahol semmi nem történik.
Egy hely van a házban ahol nyugodtan fel tudok lélegezni. Az pedig a fürdőszoba. Álltalában oda vonulok félre mikor úgy elegem van mindenből. Ez az a hely ahol mindenki békén hagy és nem kell attól tartanom, hogy rám törik az ajtót, vagy valami. Tudjátok eléggé magamnak való egyén vagyok. Gyűlölöm ha valaki csak úgy bemegy a szobámba és hozzá nyúl a cuccaimhoz, anélkül, hogy tőlem megkérdezné. Gondolom akiknek van fiú tesójuk, azok tudják, hogy mennyire szemtelenek. Hát az én cuccaimat élvezettél tették tönkre mindig és még csak bocsánatot sem kértek amiért elbaszták. Utána egy nap felmérgedtem és lakatra zártam a szobám ajtaját. De az évek során rá kellett jönnöm, hogy még úgy sem vagyok biztonságban, mivel ha tudják, hogy oda bent vagyok, addig basztatnak míg be nem tudnak jutni. Így aztán a fürdőszobába szoktam menekülni. A keresnek mindig azt válaszolom, hogy épp valami fontos dolog kellős közepén vagyok, és békén hagynak kérdezés nélkül.
Ezért vonultam félre ma is a fürdőszobába, majd megnyugodtam miután a kulcs a jól ismert hangon bezárult, mire akkora ásítottam amekkorára hónapok óta nem volt lehetőségem. Mikor álmos vagyok kicsit sem érdekel, hogy milyen pózbán tudok pihenni. Akár hogy és akár hol képes vagyok elaludni. Így esett a választásom a véce ülőkéjére amit lehajtottam és ráültem, fejemet pedig hátra döntöttem a falnak a szemeim pedig automatikusan csukódtak le és rögtön mély álomba merültem.
Úgy terveztem, hogy csak pár percre szunyálok el, de mikor hangos dörömbölésre ijedtem fel és néztem ki az ablakon, ahol teljes sötétség fogadott, rájöttem, hogy a pár percből pár óra lett. Órákra bezárkóztam a fürdőszobába. Hát nem csodálom, hogy valaki ennyire sürgősen ütögeti az ajtót.
Nyújtózkodom majd megigazítom a ruháimat és elindulok ajtót nyitni. Amint kinyitom az ajtót kis híján Harry esik rám, de szerencsére még idejében megkapazkodik az ajtó oldalába.
- Harry, haza jöttetek. - próbálok izgatott lenni, de nem megy ugyanis alig pár perce ébredtem fel. Azonban tényleg örülök neki, hogy itt van és látszólag semmi baja. Csak egy picit kómás a feje. Azt hiszem, hogy nem akarom tudni, hogy mit csináltak Bostonban ketten Louis-val.
- Olyan fél napja - válaszolja és csodálkozás terül szét az arcomon. Rohadtul mélyen elaludtam ha még azt sem vettem észre, hogy haza jöttek. Pedig apa tuti biztos, hogy számon kérte Őket. - Mi a helyzet? - hogy mi a helyzet? Ezt most komolyan megkérdezte? Oké, a nyakamat teszem rá, hogy még nem józanodott ki rendesen. A piros arca is arról árulkodik, hogy totál másnapos. Asszem kezdem érteni, hogy miért volt neki olyan sürgős bejutni a fürdőszobába.
- Velem mi a helyzet? Inkább veled mi a helyzet? - hogy a fenébe jöttek haza ilyen állapotban Bostonból? És még akkor Louist nem is láttam.
- Lényegében örülök, hogy most pont beléd futottam - ujjait a hajába próbálja túrni úgy ahogy a szokása, ám most nem akar neki összejönni, mivel a göndör fürtjei kócosan pihennek a fején, így csak még jobban összekócolja az ujjaival, ezért hagyja a francba. Baszottul másnapos ha azt mondja, hogy örül nekem. Józanul is szokja mondani, de csak azért mert gúnyulódik, vagy pedig azért mert akar tőlem valamit. Jaj ne. - Kérhetek Tőled egy...
- Nem. - vágom rá rögtön gondolkodás nélkül. Eleve rosszul kezdődik ez az egész. Ott nagyon nagy bajok vannak, ha Harold Scottnak az én segítségemre van szüksége.
- Azt sem tudod, hogy mit akartam mondani! - mondja felháborodva mire én elhúzom a számat, megforgatom a szemeimet és karba fonom a kezeimet, majd úgy várom, hogy folytassa. Talán mégis csak adnom kellene neki egy esélyt. - Szóval az van, hogy apa bezárta a szobánkat azért, hogy így szivasson és szenvedtessen. Aztán lelépett mi pedig Louval úgy döntöttünk, hogy akkor lefekszünk az Ő szobájába. Csak történetesen arra nem számítottunk, hogy az a sok pia ki fog akarni kívánkozni a hasunkból és hát...- fújja ki a levegőt közben pedig töprengő arcot vág mint aki nem tudja, hogy hogyan is fejezze ki magát. Asszem tudom a sztori végét. - Lehánytuk az ágyát. - csukja be a szemét undorodva. Ahogy elképzelem úgy kezdek el öklendezni. - Arra gondoltam, hogy most mivel úgysincs semmi dolgod, talán össz...
- Nem! - mondom erélyesebben. Felejtse el, hogy majd én fogom a hányásukat takarítgatni. Én utánam ki takarít össze? Senki.
- Még mindig nem fejeztem be! - dobbant egyet a lábával felháborodva.
- A válaszom akkor is nem. - mit nem lehet ezen megérteni? Nem és kész. - Eszembe sincs az okádásotokat takarítgatni. - teszem hozzá bunkón.
- Jó, akkor legalább megengeded, hogy a vécét használjam, ugyanis órák óta itt kotlasz mint valami tyúkanyó, nekem meg nincs hova hánynom - a kérésére félre állok, Ő biccent a fejével köszönés gyanánt és rögtön a vécéhez rohan és fölé hajol. A helység bűzleni kezd az alkohol szagtól, de mégsincs szívem Őt magára hagyni. A végén még bele fullad a saját hányásába. - Túl nagy kérés lenne ha most megkérnélek arra, hogy szólj anyucinak? Neki biztos van valamilyen tablettája hányás ellen. - anyuci egyet jelent Liammel. Mindig is utáltam mikor így szólította. Az egy dolog, hogy Liam az akire mindig számíthatunk, de ez nem ok arra, hogy csúfolják Őt ez miatt.
- Mondtam már, hogy ne szólítsd így Liamet! Tök gáz - csóválom meg a fejem. - Amúgy meg a másnaposság ellen nincs gyógyír, ezt Te is tudod. - magyarázom úgy mintha életében még soha nem lett volna másnapos.
- Órák óta hányok, bazd meg! Ha így folytatom lassan kiokádom a beleimet. - ha nem fiú lenne és nem tudnám, hogy tegnap mennyit vedelt azt mondanám, hogy terhes. De szerencsére ilyenről szó sincs.
- Biztos terhes vagy. - vigyorodom el.
- Rohadtul nem vagy vicces Oli. - bezzeg Ő rajta mindig nevetnünk kell mikor játsza az eszét. Ez a poénom most pont olyan volt mint az övéi szoktak lenni. Debilség.
A mosdóhoz sétálok, majd a szekrényből elő veszem a fogkefémet meg a fogpoharamat. Azonban mikor azon vagyok, hogy fogkrémet tegyek a fogkefém végére, undorodva tartom el magamtól. A fogkefémnek csoki illata van. Pont ugyan olyan illata mint Liamnek. Ugye nem azt történt amire gondolok? Nem használta az én fogkefémet addig míg két hónapig nem voltam otthon? Ökölbe szorított kezekkel dobom le a mosdó szélére a fogkefémet, majd füstölögve nyúlok a hajzselém meg a fésűm után. A zselé dobozának az aljában van már csak, a fésűm vége pedig tiszta ragacs. Ki a családban az egyetlen aki zselét használ a hajára, hogy az álljon égnek neki?
Liam!
Használta a fogkefémet, a zselémet és a fésűmet és még csak nem is szólt róla. Meg sem kérdezte! Na ez az a dolog amitől idegbajt kapok és elborul az agyam.
Így aztán nem csoda, hogy az eddig kezemben tartott dolgaimat a padlóhoz vágom, majd izzó tekintettel, ökölbe szorított kezekkel indulok a bátyám keresésére. Most kapni fog! Jobb ha nem is kerül a szemem elé mert én tényleg kiherélem. Tudja, hogy utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. Erre Ő megmossa a fogait az én fogkefémmel. Ez unordító.
Mint egy felbőszült bika úgy megyek végig a folyosón, majd mikor a végéhez érek, mély levegőt veszek. - HOL VAGY TE KIS ROTHADT KÖCSÖG? - ordítom el magam és elkezdek a lábammal dobolni a padlón miközben várom, hogy bukkanjon fel. A folysón lévő egyetlen ajtó nyílik ki, vagyis apa szobájáé, azonban nem a csaláfdő néz vissza rám hanem Louis. Haja egy madárfészekhez hasonlít, szemei vörösek. Totál másnapos.
- Minek kell ordibálnod Oli? Valaki még aludni szeretne. - ásít egy hatalmasat és elkezdi a szemeit törölgetni apró ujjaival. Soha nem értettem, hogy lehet ilyen törpe növésű. Ő a legidősebb, de mégis a legalacsonyabb, ami furcsa, ugyanis mind nagynövésűek vagyunk. Őt eléggé félre csinálták.
- Liam? - kérdezem bunkón.
- Mit tudom én - vonja meg a vállát. - Aludni próbálnék...
- Akkor aludj - válaszolom fagyosan és megfordulok, de mielőtt elindulnék még megszólalok. - Amúgy Harry összehányta az ágyat amibe most még aludni készülsz. - mesélem kuncogva. Remélem belé fekszik.
- MIII? - kiállt fel teljesen kiakadva, de nem foglalkozom vele. Levágtatok a lépcsőn, és az ebédlőből kihallatszik Liam jól ismert mély hangja. Szinte futva teszem meg a maradék távot és mikor belépek rögtön akicióba lendülök.
- TE SZEMÉT FOGKEFE TOLVAJ!!! - kiálltok fel majd elrugaszkodom és egyenes rávetem magam a kanapén helyet foglaló fiúra. Minden szépen alakul, csak arra nem számítottam, hogy olyan erővel vetem rá magam a bátyámra, hogy a kanapé hátra dől velünk együtt. De ez sem akadályoz meg abban, hogy ne verjem el Őt ott ahol csak tudom. A derekára ülök és az összes testrészére rávágok a haját pedig megtépem.
- Mi a fasz bajod van neked? Szállj már le rólam Te hülye picsa. - próbál eltolni magától, de nem sikerül neki ugyanis teljes súlyommal rá nehezedem. Én mondtam, hogy erősebb vagyok mint ezek a huggyozó malacok.
- Megmostad az ocsámny pofád az én fogkefémmel - rávágok a szájára Ő pedig le akarna köpni. Ez csak olyan átlagos verekedés. Komolyan, semmi komoly. - Kiverem a fogaidat a kurva anyádat, azt - megakarom őt ököllel ütni az arcán, de félúton elkapja és visszanyomja a testem mellé. A szorítása rohadt erős, de eszembe sincs hangot adni a fájdalmamnak.
- Az én anyám a Te anyád is Te szerencsétlen. - hm ez igaz. És akkor mi van ha szidom az anyánkat? Úgyse ismertük akkor meg nem mindegy, hogy mit mondog róla? - kezemet kihúzom a szorításából, majd rácsapok az arcára. - Hagyd már abba mert bekeményítek aztán megint Te leszel az aki bőgni fogsz. - térdét felhúzza majd erővel a hátamnak csapja. Áh, csak egy kicsit szólat a bordáim. Sőt talán pár el is törött, de nem vészes.
- Először még kitépem a hajadat, és akkor többé nem fog kellened használnod a fésűmet meg a zselémet. - beletúrok a hajába és erőteljesen ráncigálni kezedem a fejével együtt közben pedig nem figyelem a kezét, ami pár másodperc múlva az arcomon landol, a tenyere nyomával együtt. Fejem oldalra billen az ütéstől és kettős látásom is van. Oké, ez most tényleg fájt. Tudja, hogy mi a gyenge pontom. Ha valaki erősen megpofoz utána lenyugszom. Most is arra számít, hogy lemászom róla, ugyanis hirtelen változata a pózon és én kerülök alulra, Ő pedig ül rá a hasamra és ördögi vigyor terül szét az arcán. Csak arra nem számít, hogy ököllel a farkára csapok és rögtön könnybe lábadnak a szemei.
- Kérj bo...- kezdek bele, de apa jelenik meg mögöttünk és csak azt veszem észre ahogy Liamet a pólójánál fogva lehúzza rólam, majd lehajol értem és a hajamnál fogva húz fel a padlóról. Időm magyarázkodni vagy védekezni nincs. Az ökle az orromba csapódik, de olyan erősen, hogy elesek és a másik ütést a faltól kapom mivel annak csapódtam.
- Ezt azért kaptad mert a szemembe hazutál te kis kurva. - hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok csak csúszok le a padlóra, ám mikor apa meglendíti a lábát, már nem csak az arcom fáj hanem a gyomrom is.
- Nem Oli tette tönkre a gyémántot. - kel gyorsan a védelmemre Liam. - Mind az öten hibásak voltunk.
- De Ő volt az aki a szemembe hazudott akkor este. - Liam megszólalna ha lenne rá ideje, de miután apa elfordul Tőlem és elindul, még a bátyám lábaiba is bele rúg és csak utána megy el.
Nem akarom Liam előtt elsíni magam pedig ordítani lenne kedvem. Az arcom ég, az orrom szerintem eltörött, a hasam fáj.
- Utálom ha valaki a cuccaimhoz nyúl. - húzom fel a térdeimet és ráhajtom a fejem és úgy próbálom elrejteni a könnyeimet.
- Tudom. - Liam hangja mellőlem szól így rögtön rákapom a fejem majd csodálkozva bámulok rá. Ha tudja akkor miért nyúlt hozzá?
- Ha tudod akkor miért vetted el? - kérdezem értetlenül.
- Mert már rég verekedtünk. - mosolyodik el. Esküszöm sokszor semmit nem értek már. Ekkora egy elbaszott családom csak nekem lehet...