Epilógus

Szóóóóval elérkeztünk ide is...vagyis az utolsó részhez. Hát nem lett valami nagy szám viszont szerintem cuki lett :))) Rettentő hálás vagytok nektek, ugyanis az az első olyan történetem ahova eddig a legtöbben komiztatok. És...nem találok szavakat. Komolyan elképesztőek vagytok meg minden :D 
Tudom új törit ígértem...nos rajta vagyok az ügyön, de rendesen mivel szeretnék egy olyan törit nyilvánosságra hozni amit eddig én még sehol nem olvastam (túl sok babás 1D-s képet néztem mostanában és megihletett). Figyeljétek az oldalt ugyanis vissza térek :D

- Ne költözz már el! - kérlel Harry miközben én épp pakolok be a bőröndjeimbe. Aranyos Tőle, hogy ennyire marasztalni akar, de nem lakhatok tovább nála a történtek utána. Hisz Liam az egyik legjobb barátja és ha itt maradok akkor rögtön meg fogja tudni az igazat azt pedig nem engedhetem meg. Nem tehetem tönkre a karrierjét, meg amúgy is már épp eleget szenvedett miattam. - Hisz olyan jól megvagyunk mi itt ketten, meg aztán a gyerekeket is imádom. - kacsint rám mire én küldök felé egy gyilkos pillantást a gyerek szó hallatán. Abban azonban igaza van, hogy jól megférünk egymás mellett. Sokat köszönhetek Harrynek, de akkor sem maradok. A fő okot pedig pont most mondta. Nem kell rosszra gondolni, mármint nem jöttünk össze. Csak pusztán a legjobb barátok vagyunk.
- Harry megígérted, hogy senkinek nem mondod! - mondom keményen mire Ő csak megforgassa a szemeit.
- Úgysem titkolhatod örökké - tárja szét a kezeit és a hasamra bök szórakozottan. - Pocakod lesz és ha megszületik és felnő, érdeklődni fog utána, hogy ki az apja. - mondja úgy, hogy még nagyobb lelkiismeret furdalásom legyen.
Gondolom rájöttetek, hogy mi is történt. Terhes vagyok, mégpedig Liamtől, de egyszerűen nem akarom neki elmondani. Meg aztán nem is tudom, hogy hogyan kezdenék hozzá. Hisz még magam is alig bírtam feldolgozni. Egyébként akkor tudtam meg, mikor Liamnek adtam a vesémet. Egy csomó vizsgálaton át kellett esnem meg minden, mikor az orvos közölte velem, hogy pár hetes terhes vagyok. Sírva fakadtam és Harry volt az akinek elmondtam. Persze az első kérdése rögtön az volt, hogy kitől. Még csak gondolkodnom sem kellett rajta nagyon. Louis kilőve ugyanis vele hónapok óta nem volt úgy. Viszont Liam. Na az már más lapra tartozik.
Mióta neki adtam a vesémet nem találkoztunk és Ő azt sem tudja, hogy ki volt a megmentője. Harry az egyetlen aki tudja az igazt, de megkértem nehogy elmerje szólni magát. Megígérte, de szerintem előbb utóbb úgyis el fog járni a szája. Pedig én nem akarom. Szeretem Liamet, de félek, hogy neki nem kellene a gyerek én pedig semmi pénzért nem vetetném el.
- Ez legyen már az én dolgom jó? - kérdem mérgesen és felhúzom az orrom. Harry felsóhajt pont akkor mikor nyitódik a szobám ajtaja és kis híján elájulok mikor szembe találom magam Liammel.
Arcán hatalmas mosoly terül szét és sokkal jobb színben van mint ahogy utoljára láttam. Kicsit sem bántam meg, hogy neki adtam az egyik működő vesémet. Meg aztán akkor ha azt nem tettem volna meg akkor nem tudtam volna meg, hogy terhes vagyok.
Gyorsan elkapom a fejem és lesütöm a szemeit. Erre a találkozásra még nem vagyok felkészülve. Habár ki mondta azt, hogy el kell mondanom neki az igazat? Úgy ahogy azt sem tudja, hogy én adtam oda neki a vesémet, úgy a gyerekről sem kell tudnia.
- Hát én akkor magatokra hagylak titeket. - paskolja meg Harry a hátam majd amilyen gyorsan csak tud kimegy a szobámból és becsukja maga után az ajtót, így kettesben maradok Liammel.
Először egyikünk sem szólal meg. Liam csak engem néz, míg én a cipőmet bámulom.
- Hallgatási fogadalmat tettél? - kérdezi vigyorogva mire én felemelem a fejem és halványan elmosolyodok. Liamnek több sem kell rögtön mellém lép majd szorosan magához húz és megölel. Melegség árad szét a testemben miközben beszippantom jellegzetes illatát. Annyira hiányzott már a közelsége. - Mack, tudod hogy Te vagy az én angyalom? - húzódik el Tőlem majd felemeli a fejem, hogy tudjon a szemeim közé nézni.
Hatalmasokat pislogok miközben meghallom azt, hogy az angyalának szólított. Mégis miért szólított így?- Ne próbáld tagadni, tudom, hogy Te mentetted meg az életemet. - kuncog fel miközben az én szemeim megtelnek könnyekkel. De nem is azért mert megtudta az igazat, hanem azért mert eszembe jutott a közös gyerekünk.
- Én...
- Nem érdekel, hogy mi történt a múltban. Én mindent elfelejtettem és azt akarom, hogy kezdjünk minden újból. Szeretlek Mack! - néz a szemeim közé mosolyogva, nálam pedig akkor törik el az a bizonyos mécses. Felzokogok és a nyakába fúrom a fejem miközben Ő a hátamat simogassa. Fogalma sincs, hogy mégis mi bajom lehet, de azt hiszem el kell neki mondanom az igazat.
- Liam én terhes vagyok! - nyögöm ki végül, mire a szemei megakadnak a szája pedig tátva marad. Kényszerből felnevetek miközben kitörlöm a szemeimből a könnycseppeket. Igen pont ilyen reakcióra számítottam. - És Tőled. - teszem még hozzá, nehogy véletlenül félre értelmezze a dolgokat.
- Én...én...apa leszek? - kérdezi dadogva.
- Igen. - bólintok és megeresztek egy apró mosolyt.
- És...és...kicsit Payne baba lesz? - túr a hajába.
- Igen. - válaszolom ismét majd a következő pillanatban Liam a nyakamba ugrik és most Ő sírja el magát, végül pedig mind a ketten sírunk. Ne kérdezzétek, hogy miért. Csak sírunk mint két nem normális akik végre újra egymásra találtak. - Szeretlek Liam!
- Kimondtad! - mondja vigyorogva majd magához húz és megcsókol.
Igen kimondtam és komolyan is gondolom. Mostantól semmi hazudozás, átverés, csakis a puszta igazság ami az, hogy szeretem Őt.
Azt hiszem életem legjobb döntése volt mikor bele mentem abba, hogy eljátszom Liam Payne kamu barátnőjét.

24.-Soha nem adja fel

Hellóóó!!! Utolsó előtti rész :/ holnap felteszem az epilógust és vége a történetnek...

Gyerünk Mack, csak kopogj be. Felemeled a kezed és bekopogsz majd megvárod míg kinyitja az ajtót. Hisz ez csak egy ajtó aminek túloldalán Liam van.
Milyen szörnyű dolog történhet egy ártatlan látogatástól? Maximum csak rád csapja az ajtót és megint elküld melegebb éghajlatra. Miért is lenne rám kíváncsi?
Én is undorodok saját magamtól, akkor Ő mit érezhet? Átvertem a szemébe hazudtam és most megtudta a valós igazságot. Mindent tud és még csak nem is engedte, hogy megmagyarázzam mivel rögtön kidobott a lakásából.
Undorodik Tőlem, megértem. Én csesztem el, és most nekem is kell rendbe hoznom ugyanis rájöttem valamire.
Szeretem! És erre akkor jöttem rá, mikor akkor nap megjelent nálam Louis és megcsókolt. A csókjában semmi élvezhetőt nem találtam, inkább csak utálatot iránta. Miközben csókolt, Liamre gondoltam és arra, hogy mennyire imádom mikor közel tudhatom magamhoz.
Azonban erre mikor rájöttem már késő volt, ugyanis Liam végig hallgatta az egész beszélgetésünket Louis-val így megtudta az, hogy jártunk, és hogy Paul pénz ígért azért, hogy eljátsszam a kamu barátnőjét. Ráadásul akkor az egész úgy tűnt mintha Louist választottam volna Liam helyett. Még csak szóhoz sem engedett jutni, kidobott a lakásból, de előtte még a szemembe ordította, hogy soha többé nem akar látni úgy ahogy Louist sem. És mielőtt becsukta volna az ajtót még azt is hozzá tette, hogy kilép a bandából. És becsapta ránk az ajtót.
Most gondolom mindenki azt hiszi, hogy tényleg Louist választottam mivel még szeretem. Tévedés. Miután Liam becsapta utánunk az ajtót zokogva rogytam le a földre miközben Lou felettem állt és végül magamra hagyott mivel nem tudott velem mit csinálni. Órák hosszat ott ültem Liam ajtaja előtt miközben szüntelenül sírtam és azt vártam, hogy Liam meggondolja magát.
De mint ahogy rájöttetek nem ez történt. Liamnek esze ágában sem volt meggondolnia magát. Végül feladtam és elmentem onnan, de nem haza mentem hanem Harryhez és azóta is nála lakok. Nem akarok haza költözni mert akkor mindenki elkezdene faggatózni nekem pedig ehhez még nincs erőm.
Először még el akarok beszélgetni Liammel és elmondani neki mindent, normális körülmények között. És ha Ő még mindig utál akkor bele törődök és békén hagyom, örökre. Akár mennyire is fájni fog, bele fog kellenem törődni. Vicces, hisz ha ezt vesszük Ő volt az első igaz szerelmem és én szokás szerint elszúrtam.
Kezemet lassan felemelem majd kopogok egyet az ajtót. Idegességemben még a víz is lever miközben azt várom, hogy nyissa ki az ajtót. Remélem nem csukja rám rögtön az ajtót. Csak adjon egy esélyt, hogy elmondhassam neki az igazat. Vagyis azt, hogy tényleg szeretem és nem csak kamuból.
Hirtelen az ajtó kinyílik, de nem az a személy áll előttem akire én számítottam ugyanis Liam helyett az anyukájával vagyis Karennal találom szembe magam. Csodás, most nincs hangulatom hozzá. Tuti, hogy a fia mindent elmondott neki és most megint pont úgy utált ahogy legelőször.
Azonban mielőtt bármit is szólhatnék, Karen a nyakamba borul és elkezd zokogni. Tanácstalanul állok mint egy darab fa közben pedig azon töröm az agyam, hogy mi történhetett és Liamet miért nem látom sehol. Karen csak sír és sír én pedig bátortalanul megveregetem a vállát, ugyanis fogalmam sincs róla, hogy mi folyik itt.
- Minden rendben? - kérdezem meg végül, mire Ő észbe kap és elhúzódik tőlem és utat enged, hogy tudjak bemenni Liam lakásába. Ahogy elhagyom a folyosót különös érzés kerít hatalmába. És mikor meglátom Ruthot és Nicolát a kanapén rögtön tudom, hogy valami szörnyű dolog történt, ugyanis Liamnek még mindig hűlt helye. Nem tudom miért, de egyszerűen érzem, hogy vele van valami. Hisz a családja között kellene lenni, de nincs itt. - Hol van Liam? - vetek kérdő pillantást a jelen lévőkre, de senki nem válaszol. Kezdem lassan tényleg elveszíteni a türelmemet.
Karen felé fordulok aki az asztalnál ül és arcáról patakokban folynak a könnyek. Akkor jövök rá, hogy valami történt Liammel. Méghozzá valami borzalmas dolog. Holt sápadt arccal rogyok le az egyik székre miközben Karen valahogy megnyugszik és végre a zokogáson kívül beszélni is tud.
- Liamet, kórházba szállították és...- mondja azonban én rögtön a szavába vágok. Kórházban van? Mégis miért? Mi történt vele és én miért nem tudok róla.
- Mi történt vele? Ugye jól van? - kérdezem és érzem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel. Remélem nincs semmi komolyabb baja mert abba bele halok.
- Pár napja alkoholt fogyasztott a szervezete pedig nem bírta feldolgozni a káros anyagot - Karen hangja elcsuklik az én szám pedig tátva marad.
Liam alkoholt fogyasztott? Hogy mi? De hiszen Ő nem ihat mivel csak egy veséje van. És Ő ezt nagyon jól tudja és be is tartotta egészen eddig. Akkor most miért volt ilyen felelőtlen mikor tudja nagyon jól, hogy nem ihat. Miért van olyan érzésem, hogy erről is én tehetek? Harry mondta, hogy Liam nagyon szarul van és erre én is rájöttem. A telefonja ki volt kapcsolva és semmilyen életjelet nem adott magáról. Azt hitte, hogyha részegre issza magát akkor azzal mindent megold? Mégis miért csinálta? - Mack, Liam élet-halál között van.-nyögi ki a fájó szavakat Karen, belőlem pedig egyszerre tör fel a zokogás.
Liam haldoklik! És erről csakis én tehetek. Tönkre tettem az életét csak azért mert magamra gondoltam. Szeretett én pedig nem gondoltam komolyan az érzéseit. Nem neki kéne most haldokolnia hanem nekem. Ő semmiről nem tehet, csakis én. Nála jobb emberrel még életemben nem találkoztam mégis Ő szívta meg az én hülyeségem miatt.
Gyorsan kitörlöm a könnyeimet a szemeimből majd egy határozott mozdulattal felpattanok a székről és kiviharzok a lakásból. Hallom ahogy utánam kiabálnak, hogy mégis hova megyek, de eszemben sincs megállni. Látnom kell Liamet most azonnal! Őt nem veszíthetem el.
Mint egy őrült, hogy száguldok London utcáin Harry autójával és mikor megállok a városi kórház előtt szinte már rohanok be az épületbe. Azonban a csarnokba érve megtorpanok, ugyanis fogalmam sincs, hogy hol lehet Liam.
Kalapáló szívvel indulok meg az információ felé mikor ismert alakokra leszek figyelmes. Zayn, Niall, Harry és Louis épp egy kávéautomata előtt állnak. Ezt nem hiszem el Ők tudtak róla és nekem nem szóltak? Harry tegnap este elment és azóta semmit nem tudok róla. És Louis? Ő mit keres itt, hisz tudtommal utálja Liamet.
Rögtön irányt változtatok majd megindulok a fiúk felé.
- Mack? - kérdezik egyszerre. Mind a négyen olyanok mintha eddig még soha nem láttam volna Őket. Az arcuk nyúzott a szemeik kisírtak. Szóval tényleg nagy gond van ha még Ők is sírnak.
- Hol van? - kérdezem és ismét elárasztják a szemeimet a könnyek. Harry gondolkodás nélkül hozzám lép majd megölel miközben halkan szipog. Niall lesüti a szemeit miközben arcán egy kósza könnycsepp folyik le. Zayn fejét az Égnek emeli és hatalmasokat nyel. Csak Louis áll távolabb, de Ő is sűrűn pislog. Azonban engem mérhetetlen düh kerít hatalmába mikor a srácra pislantok. - Teee! - engedem el Harryt és megindulok Louis felé, de Zayn elkapja a derekam és vissza húz. - Ez mind a Te hibád. Liam miattad haldoklik. - ordítok és az egész csarnok az én hangomtól vízangzik, de nem foglalkozok vele. Liam haldoklik, Louis pedig képes volt ide jönni, ráadásul úgy csinál mintha semmi nem történt volna.
- Nyugodj meg Mack - csitít Zayn miközben végig simít az arcomon. De én nem tudok megnyugodni. Utálom Louist! Tönkre tette Liamet és engem is. - Senki nem tehet arról ami Liammel történt. Ennyi erővel minket is hibáztathatnál mivel mi engedtük meg neki, hogy mennyen el egyedül. - magyarázza mire én kérdő pillantást vetek rá. Mégis miről beszél? Mélyen kifújom a levegőt és sajnálkozó pillantást küldök a megszeppent Louisra.
- Mellesleg Louis és Liam beszélgettek és kibékültek - bólint Niall komolyan. Liam megbocsájtott Louisnak?Ezt mégis hogy csinálta? Hisz Louis végett akart kilépni a bandából. - Újra szent a béke közöttük. - teszi még hozzá.
- Sajnálom Mack - pillant rám Louis a szemei pedig tele vannak szomorúsággal. - Sajnálom amiért közétek álltam. Liam szeret téged és Te is Őt. Esküszöm soha többé nem fogok ilyen ütődötten viselkedni. - az állam a padlót koptassa mikor ezek a mondatok elhagyják a száját. Louis sajnálja és elfogadja azt, hogy Liamet szeretem és nem Őt. Komolyan mi folyik itt? Ránézek a fiúkra, de azok csak halványan mosolyognak, szóval Louis tényleg komolyan beszél. Megbánta a tetteit, végre! És erre pont most jött rá?
- Akkor mostantól normális mostohatesók leszünk? - eresztek meg egy halvány mosolyt és Louis is vissza mosolyog mire én közelebb lépek hozzá és megölelem. Ez az ölelés más mint az eddigiek voltak. Csak egy közömbös ölelés érzések nélkül. Louis márt a múlt és ha akarnék akkor sem tudnék többé úgy rá tekinteni mint egy srácra akibe szerelmes lehetek. Nekem ő a mostoha bátyám és ez így helyes.
- A normálisabbnál is normálisabb, húgi. - vigyorodik el és egy puszit nyom a hajam közé majd elenged. Ez a végszó szóval mostantól tényleg így lesz. Ő is boldog lesz és én is külön- külön. És ez így helyes. Mind ketten tudtuk, hogy ami közöttünk volt az nem lesz hosszú életű. - Remélem Liammel is rendezni tudod a dolgokat addig míg nem késő - erre a kijelentésére mind a három srác lehajtja a fejét, de Harry még egy gyilkos pillantást küld Lou felé. Egy olyan nézést ami ellenem szól, vagyis, hogy ne mondjon semmit nekem.
- Hogy-hogy addig míg nem késő? - húzom össze a szemöldökeimet és kérdő pillantást vetek Louisra. A fiú elhúzza a száját majd tanácstalanul fordul a többi srác felé. Hoppá itt valamit nekem nem akarnak elmondani. És ami a legszörnyűbb Liamről nem akarnak valamit elmondani. - Mi van Liammel? - kérdezem idegesen. És ne merjetek hazudni!
- Liam veséje leállt és ha nem kap minél előbb újat akkor, meghal - néz a szemem közé komoran Harry. A mondandója még percekkel később is fülembe cseng miközben lerogyok egy székre és Harry is mellém ül és elkezdi a hátamat simogatni miközben én halkan szipogok. Tudtam, hogy súlyos a dolog, de azt hittem, hogy Karen csak tréfál és túlreagálja a dolgokat. Tévedtem, de nagyot. Ez még a rosszabbnál is rosszabb.
- De akkor miért nem adnak neki új vesét? - fakadok ki majd felállok és elindulok a lépcsők felé. A srácok persze követnek, de túl gyorsan megyek egészen addig míg Harry el nem kapja a kezem és húz vissza.
- Szerinted nem próbálkoznak? - húzza fel a szemöldökét Harry, mire én kikapom kezemet a szorításából. Ha annyira próbálkoznának akkor már rég segítettek volna Liamen. - Mack, nem csak Liam az egyetlen akinek vesére van szüksége. Vannak olyanok akik már évek óta a várólistán vannak!
- Azonban egyikőjük sincs életveszélyben! - vágok vissza, Harry pedig rájött, hogy ebben pedig nekem van igazam. Én elhiszem, hogy másnak is szüksége van vesére, de én nem veszíthetem el Liamet. Ha kell minden követ megmozgatok csak maradhasson életben. - Hol a szobája? - fordulok a többiek felé.
- Nem nagyon fogadhat látogatókat és nem is akar, ugyanis tudja az igazat...- túr a hajába Zayn szomorúan.- Vagyis tudja, hogy már csak napja, órái vagy percei vannak hátra. - hatalmasat nyelek mert megint közel vagyok a síráshoz. Elmondták neki azt, hogy meg fog halni? Ez most komoly? Ilyenkor nem biztatni kéne, hogy ne adja fel.
- Egy valamiről elfeledkeztetek...Liam soha nem adja fel! - mondom keményen és ismét elindulok, hogy megkereshessem. Niall kitér majd karon ragad, hogy kövessem majd az egyik ajtó előtt megáll és lassan benyit, de mielőtt belépne még vissza fordul.
- Nagyon gyenge és összetört. - mondja halkan mire én bólintok azonban valami oknál fogva félek bemenni. A srácok egyesével kielőznek majd én is erőt veszek magamon és utoljára belépek a szobába. Liam a szoba legvégében fekszik, és mikor észre veszi, hogy látogatói jöttek rögtön feléjük pillant és a tekintetünk rögtön találkozik. A könnyek patakokban folynak le az arcomról miközben hófehér arcát kémlelem. Soha nem láttam még ennyire össze törve. Arca nyúzott, testéből csövek lógnak ki, szemei pedig nem ragyognak. Csak néz, érzések nélkül.
Próbál mosolyogni, de nem sikerül. Túl gyenge és látszik rajta, hogy feladta. Már nem akar küzdeni és bele törődött abba a tudatba, hogy nincs vissza út.
- Liam! - zokogok fel majd a következő pillanatban az ágyához rohanok és ráborulok a mellkasára és ott zokogok tovább. Érzem, hogy próbálja kezeit a hátamra vezetni, de túl gyenge hozzá. Nem szól senki semmit. Csak a sírásom töri meg a csenget. - Én annyira sajnálom. Én miattam történt az egész. - zokogom majd felemelem a fejem. Liam még mindig mosolyog majd nagy nehezen sikerül megfognia a kezemet. Érintése jég hideg, de mégis a szívéből jön.
- Én már rég megbocsájtottam - mondja rekedtes hangon. Kitörlöm a szemeimből a könnyet, hogy tudjak rá nézni. Még így is tökéletes arca van. Hogy nem vettem én előbb észre azt, hogy mennyire szeretem? Hónapok óta mellettem volt mégsem törődtem vele. Amikor pedig meg volt rá a lehetőségem ellöktem magamtól. - De ennek most már úgyis mindegy.
- Ne mondj ilyet! - csóválom a fejem keményen. Ő nem mondhat ilyet, hiszen Ő Liam Payne!
- Mack, tudom az igazat. Tudom, hogy nincs vese amit nekem adhatnának és megfogok halni. - suttogja és akkor olyat látok amit eddig nála még soha. Sír! Arcáról hosszan folynak le a könnycseppek amiket én rögtön le is törlök. Szívszorító látvány így látni, ráadásul a többi srác is vele együtt sírnak. - Bele törődtem, úgysem tudok ellene mit csinálni - folytatja tovább, de én csak a fejemet csóválom. - Épp ezért sem akarlak így látni. Azt akarom, hogy az emlékeimben olyannak maradj meg mint ahogy megismertelek. Egy mosolygós életvidám lánynak, aki az én Batgirlem volt - simít végig az arcomon mire én felnevetek. Próbál úgy viselkedni mint akinek nem fáj, pedig tudom, hogy legbelül ordít amiért ez lett ennek az egésznek a vége. - Te voltál az első igaz szerelmem és örökre az is maradsz. Szeretlek Mack. - mosolyodik el én gyenge kezeivel végig simít az arcomon. Az érintésétől megremegek majd a következő pillanatban fölé hajolok, hogy tudjam megcsókolni.
Az ajkaink amint össze érnek, a testemet végig járja a jól ismert bizsergés és mosolyogni támad kedvem mint mindig amikor vele csókolózok. Ezzel az érzéssel soha nem tudok betelni és nem is akarok.
Mintha fejbe ütöttek volna úgy támadt egy ötletem. Elhúzódok tőle és felállok.
- Szeretlek Liam. - mondom majd mielőtt elmennék egy puszit nyomok a homlokára és kiviharzok a szobából. Hallom ahogy a srácok utánam szólnak, de eszembe sincs megfordulni. Minden idő számít és nekem meg kell keresnem...Rögtön megtorpanok az egyik orvosik rendelő előtt majd bekopogok. Egy őszülő hajú, szakállas férfi pillant le rám, de nem engedem szóhoz jutni. - Maga Liam Payne kezelő orvosa?
- Igen. - bólint majd kérdő pillantást küld felém. - Miben segíthetek? - kérdezi mire én össze szedem minden bátorságomat és szólásra nyitom a számat.
- Oda szeretném adni az egyik vesémet Neki. - mondom keményen az orvos szája pedig tátva marad.
Eldöntöttem és senki nem tudja megváltoztatni ezt. Én nem tudok Liam nélkül élni és nem is fogok. Ha nincs vese akkor majd oda adom neki én. Hisz megígértem Karennak, hogy vigyázni fogok örök életben a fiára és a szavamat be is tartom...

23.-Feladtad!

Liam Payne

- Nyisd már ki azt a rohadt ajtót, mert ha nem én esküszöm, hogy betöröm - Zayn hangja mérges miközben a bejárati ajtót ütögeti. Unottan megforgatom a szemem miközben az egyik kezemmel a távirányító után nyúlok, hogy tudjak csatornát váltani, míg a másikkal popcornt tömök a számba. Talán illő lenne szólni, hogy nincs bezárva az ajtó. Igen, illő lenne, de én mégsem ezt teszem és ha rajtam múlik akkor ide be sem jönnek.

Nem vagyok kíváncsi senkire, ráadásul nem rájuk. Amikor azt mondtam, hogy kilépek a bandából akkor azt komolyan is gondoltam. Elegem van és eszemben sincs meggondolni magam. Tönkre tették az életemet és ezen senki nem tud már változtatni.

Hülyének néztek, kihasználtak és a szemembe hazudtak! És még mindig azt akarják, hogy mindezek után vágjak mosolygós pofát és csináljak úgy mint akinek nem fáj? Képtelenség. A padlóra küldtek és innen soha többé senki nem tud felhúzni. Esetleg akkor ha valaki azt mondja, hogy ez az egész Mackes- Louisos dolog csak egy rémálom volt. 

Bárcsak így lenne és minden olyan lenne mint akkor mikor együtt voltam Mackkel. Mikor a karjaim között tarthattam éjjelente, reggelente pedig egy csókkal ébreszthettem miközben tökéletes arcában gyönyörködtem. Csak neki éltem és végre valahára igazán boldognak mondhattam magam. Hazudnék ha most azt mondanám, hogy nem voltam az mellette. Végre valahára igazán boldog lehettem egy lánnyal és megtudtam milyen érzés igazán szerelmesnek lenni. Megtapasztalhattam milyen az mikor pillangók repkednek a hasamban miközben cseresznyeszájfényű ajkait csókoltam. Mack olyan érzéseket hívott elő belőlem amire Danielle vagy az előző barátnőim soha nem voltak képesek. Ő megmutatta milyen az mikor az ember igazán szerelmes.

Vicces mivel az összes barátnőim közül mégis Ő törte össze legjobban a szívemet. Akár mennyire is fáj beismernem, de mindezek ellenére még mindig szeretem. Pedig tudom, hogy most valahol boldogan múlatja az időt Louis társaságában.

Louis! Már csak a névtől is hányingerem támad. Miatta történt ez az egész dolog így. Mégis mit gondolt mikor kikezdett a mostohahúgával? Nem tartotta gusztustalannak? Mert szerintem az, hisz egy fedél alatt laktak hosszú évek során. Én soha nem lettem volna képes így gondolni a mostohahúgomra hisz az már szinte olyan mint a vérbeli testvér. Vagy neki ez nem esett le? És Mack? Hogy volt képes viszonozni az érzéseit? Komolyan mondom undorító dolog amit csináltak. Nem csodálom, hogy nem merték felvállalni a világ előtt. 

De, hogy én is ilyen hülye voltam, hogy nem vettem észre. Pedig mint végül kiderült több mint egy éve folyt köztük ez már így. Hogyan is jöhettem volna rá, hisz totál abban a hitben éltem, hogy Louis Eleanort szereti.

Tévedtem. Mint kiderült Tomlinson még mindig az én Mackemet akarja és sikerült is neki elvennie Őt tőlem. Hisz ki vagyok én, hogy a szerelmük útjába álltam. Tök nyilvánvaló volt, hogy Mack Louis választja és nem engem, ami annyit tesz, hogy még mindig Őt szereti, vagyis a mostoha bátyját. 
Így vissza gondolva most jöttem rá arra is, hogy mikor a 'barátnőm' volt soha nem mondta azt, hogy szeret. Nekem fel sem tűnt akkor, pedig ezek szerint voltak árulkodó jelek, de engem elvakított a szerelem. Ilyen az élet. 
Nem lehetek mindenben győztes. A világot megnyertem a hangommal, de a szerelemben egy kibaszott vesztes vagyok.
- Ja, a képeddel együtt fogjuk betörni az ajtót Payno! - kontrázik Niall is Zayn előző mondandójára. 
Van egy olyan érzésem, hogy az egész banda az ajtó előtt áll, Louis kivételével. Nem hiszem, hogy ide merné tolni a mocskos pofáját. Ahhoz túl beszari mivel tudja, hogy most amilyen idegállapotban vagyok, képes lennék neki ugrani. És megérdemelné, hogy valaki pofán vágja már. 
Ha azt hiszik, hogy betojok Tőlük hát tévednek! Elegem van abból, hogy állandóan megmondják mit csináljak. Mindig én voltam az aki mindenkinek segített, könyörgöm nem veszik észre, hogy most nekem van szükségem segítségre? 
Habár pontosan én nem engedem, hogy segítsenek mivel senkivel nem akarok beszélni és találkozni sem. Amióta elküldtem melegebb éghajlatra Macket és Louist, ki sem mozdultam a lakásomból. A telefonomat kikapcsoltam, hogy senkinek ne legyek elérhető, és még csak a laptopom közelébe sem mentem. Helyette egész nap a kanapén terpeszkedek miközben vagy a televíziót bámulom, vagy pedig videó játékozok. Lassan már pizza undorom lesz, mivel mindig csak azt rendelek. Szerintem a kanapén lassan egy lyuk fog keletkezni a seggemtől mivel annyit ülök rajta. Ha tükörbe néznék tuti széttörne a kinézetemtől. 
De nem érdekel. Úgyis egyedül fogok meghalni magányosan, szóval nem érdekel, hogy hogyan nézek ki. Se csaj, se haverok, se One Direction, csak Liam 'elbaszott életű' Payne van. Hát nem csodás?
Mélázásomból ismét egy hangos dörömbölés zökkentett ki. Ha így folytassák a szomszédok ki fogják rájuk hívni a rendőrséget, nyugalom megzavarásáért. Ez itt nem villa, ahol annyit hangoskodhatnak amennyit csak akarnak. 
Unottan megcsóválom a fejem, majd nagy nehezen feltápászkodok a kényelmes ülő helyzetemből miközben a szőnyeget kukorica darabkákkal árasztom el. Talán le kellett volna porolnom a felsőm meg a nadrágom mielőtt felálltam. Habár kit érdekel, a lakás úgyis úgy néz ki mintha terrortámadás történt volna. Mindenhol szétdobált ruhák, romlott pizza darabkák és...inkább nem sorolom mert már nekem sincs gusztusom hozzá. Bocsi de, szerelmi bánatom van és semmi más nem érdekel az életben.
Lassan az ajtóhoz sétálok majd kinyitom azt és szinte a három jó madár beesik a nyitott ajtón. Úgy látszik, tényleg képesek lettek volna rám törni az ajtót. Gőgösen felhúzom az orrom és se szó, se beszéd nélkül vissza megyek a kanapéhoz majd újra letelepszek rá. Hallom ahogy a srácok becsukják maguk után az ajtót majd utánam jönnek miközben én a képernyőt bámulom valamilyen érdekes csatorna után kutatva ami leköti a figyelmemet míg ezek lelépnek innen.
- Hogy vagy? - köszörüli meg a torkát Harry majd leül közvetlen mellém és csak bámul. Azonban én figyelembe sem veszem a kérdését. A távirányítóval játszok míg a lábaimat a zene ritmusára mozgatom. Úgyis csak azért jöttek, hogy meggondoljam magam. A döntésemen nem fogok változni. Kiszállok a bandából és erről csakis Louis tehet. - Oké szóval most azt játszod, hogy süket vagy és közben azt reméled, hogy majd lelépünk és békén hagyunk - bólogat töprengve. Igazából nem ez volt a tervem. Tőlem itt ülhetnek akár reggelig is, engem nem zavar. Csak engem hagyjanak békén. - Akkor közlöm Veled, hogy tévedésben élsz! - felhorkantok gúnyosan. - A barátunk vagy Liam, és azért jöttünk, hogy segítsünk. - ismét felhorkantok. 
Barátok? Segítsenek? Erre most jöttek rá? Napok óta nem láttak és most jutottam az eszükbe. Tudom nagyon jól, hogy Őket csak a banda érdekli. Ha kilépek akkor a One Directionnek vége és ezt tudják nagyon jól és nem akarják. 
- Nem, Ti azért jöttetek, hogy gondoljam meg magam és ne lépjek ki a bandából. - szemeimet Harryre vezetem miközben hangom fagyosan cseng a lakásban. A fürtöske arcára fagy a mosoly, majd zöld szemeit lesüti, míg Niall felsóhajt és fejét a kanapéba veri, azonban Zayn még mindig kitartóan néz. Ez az igazság akár mennyire is fáj. 
Nekik a One Direction a fontos, nem pedig én. Bele sem gondolnak abba, hogy min megyek keresztül már napok óta. Ők nem tudják, hogy mit érzek még mindig Mack iránt. 
- Szóval szerinted, számunkra Te nem vagy fontos - hüppög Zayn és elhúzza a száját. Hatalmasat bólintok, hogy igaza van. Pont a lényegre tapintott. - Mikor akarod, hogy képen töröljelek? - húzza fel a szemöldökét miközben kezei ökölbe szorulnak. Ebbe meg mi ütött? Miért akar képen törölni? Mert megmondtam az igazat? Én így érzek és ezen senki nem tud változtatni. Tuti, hogy Louis-val már átbeszélték a dolgokat, hogy miként csalogassanak vissza. Abból már pedig nem esznek. - Most, vagy várjak egy kicsit? Habár szerintem Téged most az sem zavarna ha eltörném az orrod, ugyanis feladtad! - sziszegi a fogai között. Most jött el az a bizonyos pillanat mikor már túl messzire ment.
Én feladni? Soha nem adok fel semmit. Én egy harcos vagyok! Mindig is az volt a születésemtől fogva. 
- Én nem adtam fel semmit csak...- nézek vele farkasszemet, de megakadok. 
De feladtam. Mégpedig a szerelmet.  Nem harcoltam Mackért hanem engedtem, hogy Louis győzzön. Elmenekültem mint egy gyáva féreg csak azért mert megtudtam az igazságot. Úgy viselkedtem mintha nem is szerettem volna Macket. Hisz más a helyemben harcolt volna Érte. 
- Ember, mikor néztél utoljára szét magad körül? - húzza fel a szemöldökét Niall miközben végig mutat a lakásomon. Szégyenkezve sütöm le a szemeimet. Ha már Niall is úgy gondolja, hogy szét vagyok totál csúszva akkor gondok vannak, ugyanis nála rendetlenebb srác szerintem nem él a Földön. - Én nem ilyennek ismertelek meg Téged Liam. - csóválja a fejét csalódottan. Kék szemeiben a szomorúság tükröződik az én torkom pedig össze szorul. Kezdem úgy érezni, hogy tényleg nem a banda miatt vannak itt, hanem csakis miattam mert fontos vagyok a számukra. - Lehet, hogy most úgy érzed, hogy mindenki elárult, de mi a barátaid vagyunk és Te melletted állunk nem pedig Louis mellett. Ha ki akarsz szállni a bandából, megértjük, de minket ne lökj el magadtól. - közel vagyok ahhoz, hogy elsírjam magam ugyanis tudom, hogy ez az igazság. 
Nem jöttek volna ide ha nem érdekelném őket. És nem is a banda jövője miatt akarták rám törni az ajtót. Azért jöttek mert a barátaim és segíteni akarnak rajtam. Nem okozhatok nekik csalódást hisz bíznak bennem. 
A szemem nedves a feltörekvő könnyektől majd végül elnevetem magam és a srácok nyakába vetem magam. Ez olyan tipikus banda ölelés lenne, de szerintem ez most sokkal mélyebb annál. Niall, Zayn és Harry gondolkodás nélkül ölel vissza miközben valamelyikük még a hajam is össze kócolja.
- Szeretlek Titeket. - mondom elérzékenyülve mint egy hisztis kis csaj. Nem tehetek róla, ez most kikívánkozott belőlem. Tényleg szeretem őket, hisz olyanok a számomra mint a testvéreim. A nagy testvéri ölelésnek végül Harry vet véget mivel elhúzódik tőlünk és undorodva befogja az orrát.
- Mi is szeretünk téged Liam, csak könyörgöm menj és zuhanyozz le, mert a könnyeim is kifolynak a jellegzetes illatod miatt - mondja undorodva Hazza miközben belőlünk egyszerre tör fel a röhögés. Oké tudom, lehet tényleg büdös vagyok, de mentségemre legyen mondva abban reménykedtem, hogy a kanapén fogok meghalni egyedül. Így aztán már napok óta még csak a fürdő közelébe sem mentem és ruhát sem cseréltem. Szép látványt nyújthatok akkor ezek szerint.
- Nem csak Liam szagától támad sírhatnékod hanem az egész környezetétől - veregeti meg Harry vállát Zayn majd a penészes pizza maradványokra mutat, de végül megakad a szeme az egyik sarkon ahol egy halom ruha hever. A jókedvem egyből elszáll mikor Mack cuccaira nézek amiket én dobáltam oda miután kidobtam innen. - Mit keresnek Mack cuccai a kukában? - fordul felém kérdő tekintettel, de én válaszadás képen ismét lerogyok a kanapéra és a képernyőt kezdem el bámulni. 
Nem akarok Mackről beszélni. Ugyanis ha eszembe jut akkor megint meghasad a szívem és ordítani támad kedvem amiért ennyire tönkre tett. 
Niall észre veszi, hogy a jó kedvem megint elszállt így aztán fejbe vágja Zaynt, hogy fogja be. 
- Egyébként megnyugodhatsz ugyanis mi sem állunk szóba Louis-val és Paullal sem. - Zayn, komoran mondja és szerintem az a célja, hogy elterelje a témát Mackról. De én Louisról sem akarok beszélni és Paulhoz sincs gusztusom. Hisz milyen ember már az olyan aki pénzt kínál hazudozásért? Ő nem megvédett, inkább tönkre tett. 
- Én megmondtam Macknek, hogy vigyázzon és, hogy döntse el mit akar - Harry mérgesen csóválja a fejét mire én rögtön rá kapom a tekintetemet. - Eszembe sem jutott volna, hogy Louist választja újra mikor az már egyszer tönkre tette. - folytatja és akkor ismét ökölbe szorulnak a kezeim. 
Harry tudott Mack és Louis kapcsolatáról? Tudta és engedte, hogy belé szeressek? Mi folyik körülöttem? Ugye nem csak én voltam az egyetlen aki nem tudott róla, hogy Mack és Louis titkon járnak. Mondjuk azon sem lepődnék már meg. 
- Te tudtál róla? - kérdezem idegesen miközben gyilkos pillantást küldök felé. Harry elhúzza a száját ugyanis rájött, hogy most szólta el magát. - Te tudtad, hogy Mack és Louis járnak? - kérdezem meg ismét. Harry sajnálkozva rám tekint mire én felordítok.
- Sajnálom Liam. - mondja egy fancsali mosoly kíséretében. Hát mondhatom a sajnálatával most sokra megyek. Ha elmondta volna nekem, akkor nem szeretek bele Mackbe és akkor most nem szenvednék a szerelemtől. - De fogalmam se volt róla, hogy Mack képes lesz újra vissza menni Louhoz. Hisz nem egyszer megbántotta már, én pedig azt hittem, hogy tovább lépett. - hadarja gyorsan nehogy véletlenül valami hülyeséget csináljak. - Azonban arról én sem tudtam, hogy pénz kap azért, hogy eljátssza a kamu barátnődet.- teszi még hozzá gyorsan. 
Nem válaszolok semmit. Egyrészt azért mert fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék. Másrészt pedig azért mert megfogadtam, hogy elfelejtem Macket. Eddig még nem sikerült mivel valahogy mindig belé ütközök mint például most. 
Ugyanis Zayn, hogy oldja a feszültséget elvette az asztalról a távirányítót és éppen, hogy csak megnyomta az egyik gombot és csatornát váltott, ismét szembe találtam magam Louis pofájával.
" Louis Tomlinon a One Direction egyik oszlopos tagja, tegnap bevallotta, hogy igazak a hírek miszerint mostohahúgával jár már lassan egy éve. Boldog üzenetekkel árasztotta el a Twitter fiókját amikben arról írt, hogy mennyire boldog újra a lánnyal aki nem mellesleg pár hete még Liam Payne oldalán virított. Mint végül kiderült Mackanzie Engelwood soha nem szerette Liamet és állítólag csak a pénz miatt volt vele..." 
Zayn amilyen gyorsan csak tudja kikapcsolta a készüléket majd kínosan felnevetett. Szóval boldogok együtt és most már felvállalták a kapcsolatukat a világ előtt is. Ez nekem már túl sok. Én azt hittem, hogy Mack titkon tényleg szeret! Tévedtem ugyanis tényleg Louist választotta helyettem.
- Chh pletykák - legyint egyet a kezével Niall, azonban én figyelembe sem veszem hanem helyette felállok és felveszem a kabátom meg a cipőm. Riadtan össze néznek mikor meglássák, hogy elindulok az ajtó felé.
- Hova mész? - szól utánam Harry kételkedve.
- Muszáj kiszellőztetnem a fejem - vonok vállat és a kilincsre teszem a kezem. Örülök neki, hogy így aggódnak értem, de most nem tudok itt maradni. Hisz most tudtam meg, hogy Louis és Mack hivatalosan járnak. 
- Oké, megvárunk és addig áthívjuk Perriet, hogy segítsen egy kicsit rendet rakni itt. - magyarázza Zayn, de én csak vállat vonok és kilépek az ajtón. 
Fogalmam sincs, hogy hova akarok menni. Beülök a kocsimba és megyek előre. A fejem tompa miközben az utakat szelem, néha pedig kifolyik egy-egy kósza könnycsepp. Én ebbe nem tudok bele törődni. Hiányzik Mack, és akár mit is csinál én szeretem. Tudom, hülye vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok tovább lépni. Ő annyira tökéletes még a hibái ellenére is. Istenem miért kellett mindennek így történnie. Miért pont Louis csinálta ezt velem? Miért nem jó neki Eleanor, hisz az a lány fülig szerelmes belé! 
Hangos kerék nyikorgással állok meg a Funky Buddha előtt majd szállok ki az autóból és indulok meg a klubba. 
Hétköznap ellenére szokás szerint dugig van, de én figyelembe sem veszem a nekem szánt pillantásokat. Nyugodtan ülök le az egyik bár székre majd várom meg azt, hogy valaki kiszolgáljon. A pincérlány szemei először kitágulnak, majd gyorsan össze szedi magát és rám mosolyodik, de én nem viszonyozom. Macknek van a világon a legszebb mosolya, amit senki nem tud utánozni.
- Mit hozhatok? - kérdezi még mindig azzal a mosolyával. Tuti, hogy tudja ki vagyok és csak ezért játssza ennyire az eszét. 
- Leszarom, a lényeg az, hogy nagyon erős legyen. - mondom keményen és még magam is meglepődök a merészségemen. 
Tudom egy vesém van és nem szabad innom alkoholt, de jelen körülmények között nem érdekel ha feldobom a talpam. Húsz éves vagyok és soha nem ittam alkohol, akkor egy pohárka most miért ártana? Úgysem lesz semmi bajom, maximum csak segít elfelejtetni velem Macket és a fájdalmat. Igen az kell nekem. Semmit nem érzeni csak létezni.
A lány vigyorogva bólint és a következő pillanatban egy poharat rak le elém, én pedig mohón felhörpintem. Az alkohol másodpercek alatt szétáramlik a testemben miközben kiráz a hideg. A torkom ég még több italért. 
Talán túl messzire megyek mikor sorra kérem ki a poharakat és csak vigyorgok. Gondolkodni ép eszűen nem tudok, és uralkodni magamon sem. Automatikuson iszom meg a poharak tartalmát miközben izmaim megfeszülnek és érzem, hogy a mobilom rezeg a farmer zsebemben. Unottan halászom ki majd teszem a fülemhez.
- Hol vagy? - hallom meg Niall ideges hangját. Válaszadás képen bele röhögök a telefonba. 
- Liam ez nem vicces. Már éjfél is elmúlt! - veszi át a készüléket Zayn.
- Nyugi Zaynee, én is imádlak - röhögök jókedvűen tovább. Basszus már beszélni sem tudok. Végre nem érzek semmit, csak ez a fránya rosszullét múlhatna el. Komolyan mondom mindjárt kidobom a taccsot ha tovább kell beszélnem.
- Payne, Te ittál? - most Harry hangja csendül fel. - Hol vagy és mit csináltál? Ugye nem vagy részeg!
- Nyugi van Fürtöske, csak pár pohárka volt és képzeld el, leszarom Macket. Tőlem basszák szét Louisval az eszüket engem nem érdekel.
- Funky Budhhában vagy igaz? - kérdezi Niall.
- Aham. - válaszolom nyugodtan. 
- Maradj ott, érted megyünk. - még mielőtt szólhatnék bármit is Zayn lecsapja a telefont.
Ha mennék akkor sem tudnék mert jelen esetben mindenből kettőt látok. Ez így már cseszettül nem vicces. Mindenem fáj és rettentő rosszul vagyok. De legalább nem jár folyton Macken az eszem. Ezt akartam nem?
- LIAM! - hallom meg ahogy Harry, Zayn és Niall a nevemet üvölti, de mikor fel akarok állni, hirtelen megszédülök és érzem, hogy elveszítem a testem felett az uralmat.
Hallom ahogy beszélnek hozzám, de képtelen vagyok válaszolni. Minden tompa körülöttem, majd úgy érzem mintha valaki fejbe vágott volna ugyanis egy nagy feketeség következik és semmi másra nem emlékezek.

22.-Törődj bele!

Hellóóóó!!! Tudom, tudom tegnap nem volt rész :/ sajnálom de későn értem haza és lusta voltam új rész feltenni...viszont ma hoztam az új rész ami eléggé izgalmasra sikerült :)))

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok boldog Liammel. Boldog vagyok és nem csak megjátszásból. És ezt Neki köszönhetem mivel tudom, hogy tényleg fontos vagyok a számára és a szívéből szeret.
Pont ez miatt nem teljes a boldogságom. Harry szavai még mindig tisztán és élénken hallom a füleimben csengeni mikor is azt kérdezte tőlem, hogy tényleg szeretem-e Liamet. Nem válaszoltam rá őszintén és Harry ezt tudta nagyon jól. Pont azért mondta, hogy ne játsszak Liam érzéseivel, mert ha még mindig Louist szeretem akkor választanom kell.
Mintha azt olyan könnyű lenne. Hisz itt van Liam aki minden nap tud valami újat mutatni. Naponta későig dolgoznak a srácokkal a stúdióban és mikor haza jön, nem pihenni megy hanem velem tölti az összes szabad percét. Mindent megtesz azért, hogy boldoggá tudjon tenni és, hogy mosolyogni lásson. Ki ne vágyna egy ilyen pasira? Éjjelente hosszú órákon keresztül nézem a nyugodt alvó arcát közben pedig gondolkozok, hogy mi tévő legyek. Liam nem érdemli meg, hogy miattam szenvedjen. Hisz annyit harcolt értem, hogy be merje vallani az érzéseit. Számára még mindig hihetetlen, hogy a barátnőjének tudhat és akkor csókolhat meg amikor csak akar. Reggelente pedig mikor éppen hogy csak kinyissa a szemeit rögtön elmosolyodik és egy csókkal köszönt. Igen, Ő igazán szeret és én pedig pont ez miatt vagyok egy ribanc.
Ribanc vagyok mert nem szeretem Őt úgy ahogy Ő engem. És ez mind Louis hibája! Miatta nem tudok boldog lenni mivel még mindig szeretem. Pont úgy érzek iránta mint Liam iránt. A két srác egy szinten van nálam és ez fog lassan az őrületbe kergetni.
Utálnom kéne Louist hisz az utolsó találkozásunkkor szó szerint lekurvázott a fiúk előtt, és még csak nem is hülyeségből mondta hanem komolyan gondolta. Liam pedig mellém állt és jól beolvasott Neki ez miatt. Ha Harry nem lép közbe tuti, hogy egymásnak ugrottak volna.
Louis most még jobban megharagudott rám mert megtudta, hogy Liammel hivatalosan is össze jöttem és nem csak kamuból.
Ezeknek ellenére mégis boldog vagyok. És ezt Liamnek köszönhetem.
A mai napom is a megszokott hangulatban telt egészen addig míg meg nem szólalt a csengő. Unottan csukom le a laptopom tetejét és indulok meg ajtót nyitni. Azonban mikor kinyitom szemöldököm az egekbe szökken ugyanis Louis áll előttem. Semleges tekintettel meredek rá és legszívesebben rácsuknám az ajtót. De tudom, hogy úgysem menne el.
- Szia. - köszörüli meg a torkát halkan és egy apró mosolyt villant felém. Régen ezért a mosolyért ölni tudtam volna csak, hogy lássam azonban mostanra semmi ilyen érzést nem vált ki belőlem. Liamnek szebb mosolya van. Amúgy is mit képzelt, hogy majd azok után ahogy beszélt velem a nyakába ugrok? Na arra várhat mert az nem fog megtörténni.
- Ha Liamet keresed nincs otthon ugyanis Harryvel elmentek a városba. - mondom kicsit sem kedvesen. Azonban van egy olyan érzésem, hogy nem Liam miatt van itt. Hisz minek jönne ide mikor egész nap együtt voltak? Ő miattam van itt és szerintem azt is nagyon jól tudta, hogy Liam nincs itthon és ezt kihasználja mivel velem akar négyszemközt beszélni. A francba már, hogy Liam pont nincs itt! Pedig ha itt lenne akkor Louis elhúzna innen és nem kellene vele beszélnem. Ki mondta azt, hogy kell vele beszélnem?
Épp azon vagyok, hogy becsukjam előtte az ajtót mikor megint megszólal.
- Én hozzád jöttem - nyögi ki gyorsan mielőtt becsuknám az ajtót. Megforgatom a szemeimet Lou pedig kiskutyaszemekkel pislog rám, hogy ne csukjam be az ajtót. A pokolba az áldott jó szívemnek! Mert én mindenkinek adok egy második esélyt. Louis ezt nagyon nem érdemli meg. - Beszélni akarok veled, normálisan! - teszi még hozzá. Elgondolkozok miközben az arcát kémlelem. A megszokott vidámság helyett most szomorúan vizslat.
Nem szabadna bedőlnöm neki ugyanis nem egyszer átvert már ezzel a nézésével. Hisz mennyiszer a szemembe hazudta azt, hogy mennyire szeret aztán meg kiderült, hogy Eleanorral csal meg. Bedőltem neki mert annyira jó színész. Mi van akkor ha most is csak hazudozni jött ide? Mondjuk azt sem tudom, hogy mit akar. De érdekel engem? Nem tudom. Az utóbbi időben egy csomószor elképzeltem, hogy milyen jó lenne vele minden átbeszélni és megoldást keresni a problémánkra, vagy akár újra kezdeni. Aztán jött Liam és az érzések iránta mik nem csak puszta baráti szeretet. Louis háttérbe szorult és igazán boldog voltam.
Most azonban megint itt áll előttem és én pedig megint össze zavarodtam. Csodás.
- Szóval akkor most már nem vagyok kurva? - kérdezem fagyosan majd megfordulok és vissza sétálok a lakásba. Louis természetesen követ. Loki természetesen az új jövevény láttán rögtön akcióba lendül és agyon ugrálja. Louis elmosolyodik és megsimogassa a kutya buksiját, de mikor én ezt észre veszem gyorsan lehajolok és felveszem Lokit. Inkább maradjon Louistól távol mert még véletlenül megfertőzi és Loki is idióta lesz. Kár lenne érte.
El akarok menni, de Louis a kezem után kap és megállít majd maga felé fordít. Próbálok nem rá nézni, de túl erős a kísértés, így pár másodperc múlva egyenesen bele nézek a tengerkéken világító szemeibe. Száján egy bujkáló mosoly jelenik meg miközben gyengéden simogassa a kezem. Erre rögtön feleszmélek és kikapom kezemet a szorításából majd leteszem Lokit. De Louis nem adja fel.
- Soha nem tekintettem úgy rád, ezt Te is tudod - mondja miközben két kezét a derekamra csúsztatja. Zavartan lesütöm a tekintetemet és próbálom meg sem hallani a mondandóját. Nem eshetek újra bele a csapdájába. Én most Liammel járok! És szeret engem. Louis csak megint megbántana és újra magányos lennék miatta. Ezt még egyszer nem engedem meg neki. Egyszer már tönkre tett, többször nem fog. - Épp ezért is...
- Tudom bocsánatot akarsz kérni amiért bunkón viselkedtél velem - szólok közbe mire Ő meghökken. Nem számított rá, hogy ennyire nagy szájú lettem. Vele máshogy már nem lehet beszélni. - Találj ki valami újat mert ez már kezd egy kicsit unalmas lenni. - teszem hozzá csípősen és elveszem kezeit a derekamról majd hátat akarok fordítani neki, de az utamat állja ugyanis elém ugrik. Mérgesen nézek rá, miközben Ő szótlanul nézi az arcomat. Megfeszült izmokkal állom a nézését.
- Valld be őszintén Mack, Te nem szereted Liamet - nyúl az állam alá, hogy tudja felemelni a fejem. Nem tudok ellene mit tenni, hagyom hogy maga felé fordítsa a fejem. Próbálom elhúzni a fejem, de túl erős hozzám képest. - Csakis miattam vagy Vele mert így akarsz féltékennyé tenni. Te még mindig engem szeretsz! - emeli fel a hangját én nálam pedig akkor telik be a pohár. Jobb kezemet felemelem majd erősen rácsapok a kezére így elengedi az arcomat.Végül pedig ügyesen kikerülöm, de megint jön utánam.
Ezt nem hiszem el, miért nem megy már el? Elegem van belőle! Minek jött azért, hogy megint össze zavarjon? Hazudik ugyanis én már nem szeretem Őt.
- Semmi közöd az életemhez - ordítok az arcába idegbeteg módjára. - Szeretem Liamet, törődj bele! - szinte már érzem a szuszogását annyira közel vagyok az arcához. Azt remélem, hogy végre észhez tér és elmegy, de ennek az ellenkezője történik. Kezével lágyan végig simít az arcomon pont úgy mint régen. Szemeim automatikusan lecsukódnak és úgy élvezem érintését miközben Louis halkan felkuncog.
- Te nem szereted és soha nem is szeretted ugyanis mindig engem szerettél. - kuncogja és akkor végre észhez térek.
Kezét ismét ellököm az arcomtól majd pár lépést hátrálok és zihálva meredek rá. Nagyon jól szórakozik mivel mosolyog és élvezi a kialakult helyzetet. Azonban én robbanni tudnék. És tudjátok miért? Azért mert már megint neki adok igazat. Itt áll előttem pont mint régen és újra akarja kezdeni. Erre a pillanatra vártam mióta szakítottunk, nem? Élnem kéne a helyzettel.
- Csakis magadnak köszönd ezt az egészet! - kiabálok még mindig mire a szemöldökei az egekbe szökkennek mivel fogalma sincs, hogy miről is beszélek. Oké ha nem érti hát akkor itt az alkalom, hogy elmagyarázzam neki az egész történetet. Vagyis onnan amikortól az egész életem felfordult neki köszönhetően. Ugyanis Louis a hibás, hogy most Liambe is szerelmes vagyok! Igen, akkor éjjel mikor lefeküdtem Liammel, Louis miatt mentem oda a pulthoz.
- Oké, tudom én kezdtem el járni Eleanorra úgy miközben még Te voltál a barátnőm, de...
- Nem arról beszélek Louis - szakítom ismét félbe. Na most aztán tényleg rendesen össze zavartam. Igazából amit Ő mondott az is egy ok amiért most Liammel járok. Vicces, hogy neki mindenre van valami kifogása. Ha engedném akkor megint kibeszélné magát. - Emlékszel arra mikor megígérted azt, hogy felvállalod a világ előtt a kapcsolatunkat? - húzom fel a szemöldökömet mire Ő bólint egyet aprót és szégyenkezve lesüti a szemeit. Pedig akkor mikor a klubba Eleanorra érkezett meg nem szégyenlette ennyire, hogy átvert és a szemembe hazudott. - Az első ok amiért Te vagy a hibás - mutatom fel a mutatóujjamat. Szép sorjában végig megyünk mindenen. És akkor végre rájön, hogy miért is haragudok most rá. - A szemembe hazudtál mivel Eleanorral jelentél meg. Mérges voltam rád és a pulthoz mentem. Akkor jött képbe Liam és a drogos koktél.- Louis mérgesen felmorog, de én nem engedem közbe szólni. - A második ok amiért te vagy a hibás-emelem fel a középső ujjamat. - Megakadályozhattad volna, hogy ne kelljen eljátszanom azt, hogy Liam kamu barátnője legyek. Csak annyi lett volna a dolgod, hogy megmondod Paulnak az igazat, de Te nem ezt tetted...
- Azt hittem, hogy mikor magadra hagylak Paullal, Te nem vállalod el ezt az egész hülyeséget. - most már Ő is felemeli a hangját én pedig gúnyosan felnevetek. Látjátok erről beszélek. Megint próbálja magát feltüntetni mint a jófiú.
- Magamtól nem is vállaltam volna el - motyogom az orrom alatt közben pedig azon gondolkozok, hogy jó ötlet-e felvállalni az igazságot miszerint Paul fizet azért, hogy eljátsszam Liam barátnőjét. Most már tök mindegy mert Louis nem fogja annyiban hagyni ezt az egészt. - Fizet azért mert hazudok. Tudja nagyon jól, hogy apa nem ad pénzt a sulira. Paul pedig minden anyagi gondomat megold, csak annyi a dolgom, hogy nem szabad magam elszólnom még Liam előtt sem. Vagyis Ő úgy tudja, hogy örömmel segítek neki, pedig az igazság az, hogy nem. - sóhajtok fel szomorúan és megint elkap az-az érzés, hogy mekkora szemét vagyok Liammel. Szegény srác ha megtudná az igazat össze törne a szíve.
- Mack én ha ezt tudom, nem engedtem volna - lép elém Louis majd egy puszit nyom a homlokomra. Nincs erőm elhúzódni Tőle és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esik jól a közelség. Fáj beismernem, de nagyon is jó, hogy újra ilyen közel tudhatom magamhoz.
- Mégis szakítottál Velem és letagadtad azt, hogy a barátnőd vagyok - suttogom és közel vagyok ahhoz, hogy elbőgjem magam. De mikor ez megtörténne Louis két tenyere közé fogja az arcomat majd úgy néz a szemeim közé. A szívem hevesebben kezd el verni, tekintetem pedig akaratom ellenére is a szájára vándorol.
- Szeretlek és ígérem mindent rendbe hozok amit elszúrtam, csak adj még egy esélyt. - néz a szemeim közé mire én elmosolyodok és képtelen vagyok uralkodni magamon.
Gondolkodás nélkül ajkaimat a szájára nyomom Ő pedig tétovázás nélkül csókol vissza. Azonban a megszokott varázs ismételten nem jön. Csak csókolom érzések nélkül, miközben a gondolataim egy mogyoróbarna tekintetű srác felé kalandoznak akinek most kéne itt lennie és nem pedig Louisnak. Azt hiszem most jött el az a pillanat, hogy bevallhatom azt, hogy Liam az akit szeretek. És nem Louis. Annyit csalódtam már benne, hogy egyszerűen képtelen vagyok benne bízni. Liam pedig a szívéből szeret és én is Őt. Ha vele csókolózok az egész testemben bizsergés fut végig és mikor abba hagyjuk úgy vigyorgok mint egy vadalma. Louisnál ez a varázs már nincs meg. Nekem Liam kell most!
- Hogy oda ne rohanjak. Éljen a boldog szerelmes pár! - minta hideg vízzel öntöttek volna le olyan gyorsan húzódok el Louistól, majd találom szembe magam az ajtóban álló Liammel. Szemeivel fagyosan néz minket miközben kezeivel tapsol. A szívem hasad meg mikor oda akarok menni hozzá, de Ő ellök magától. Ezt nem hiszem el, meglátott Louis-val. Miért kell nekem mindig mindent elszúrnom? Pont most lát meg mikor végre rájöttem, hogy Őt szeretem.
- Liam...- nyöszörgöm, de Ő felemeli a kezét, hogy fogjam be.
- Eleget hallottam már Mack. - mondja bunkón miközben zsebre dugja a kezeit. Istenem mennyi mindent hallhatott? Ugye nem hallgatta végig az egész beszélgetésemet Louis-val? Mert ha igen akkor soha nem fog megbocsájtani nekem. Tudtam én, hogy ebből csak a gond lesz ha beengedem Louist. És tessék, Liam mindent tud. És még csak le sem tudom tagadni. De mikor jött be? Hallanunk kellett volna nem? Habár nem mert mind ketten kiabáltunk.
- Mennyi mindent hallottál? - kérdezem csendesen miközben hatalmasokat nyelek. Soha nem láttam Őt még így nézni rám. A szeretet helyett most undorodva néz vissza rám. Megérdemlem hisz kihasználtam.
- Mindent - válaszolja egyszerűen. A szám elé kapom a kezem közben pedig legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Ilyen az én életem. Akit egyszer megszeretek azt rögtön el is veszítem.
- Nem kell Paul pénze ugyanis rájöttem, hogy tényleg szeretlek - csóválom hevesen a fejem, de Liam csak gúnyosan felhorkant és a plafon felé fordítsa a fejét úgy mintha nem érdekelné az egész mondandóm.
- Na persze! Csak egy kérdésemre adj választ - szól közbe mire én rögtön csendbe maradok. - Mire volt ez az egész megjátszás jó? Mennyit gyakoroltad azokat a szövegeidet mikor azt mondtad, hogy milyen boldog vagy mellettem? - tárja szét a kezeit megsemmisülten.
- Azokat nem hazudtam. Sőt semmit nem hazudtam abból mikortól veled járok. - mondom keményen. Tényleg igazat beszélek. Boldog voltam mellette és nem csak megjátszottam. Nem hiszem hogy ennek mostanra van valami jelentősége.
- Most azt várod, hogy ezek után el is higgyem? - kérdezi szinte már kiabálva. Tudom, hogy nem hiszi el. Én sem hinném el a helyében, hisz most tudta meg a valós igazságot. Paul megmondta, hogy ez lesz a vége. Össze törtem Liam szívét. - Tudod mi a legszörnyűbb ebben az egészben? - húzza fel a szemöldökét mire én megcsóválom a fejem. Egyikünket sem érdekli, hogy Louis ott áll mellettünk és lehet, hogy csak én látok félre, de szerintem élvezi a helyzetet. Hát persze, hogy élvezi, hisz az volt a célja, hogy szétválasszon minket Liammel. Vagyis szerintem. - Az, hogy én még mindig szeretlek ugyanis én tényleg komolyan gondoltam mindent amit mondtam - most jött el az a pillanat mikor nem bírom és elbőgöm magam. Ő tényleg szeret engem és én tönkre tettem. - De ezek után...undorodok Tőled. Kihasználtál és hazudtál!
- Liam! - az arcomról patakokban folynak le a könnyek miközben meg akarom Őt ölelni, de ellök magától. Gyűlöl engem! És ami a legszörnyűbb megérdemlem. De én akkor is szeretem Őt.
- Takarodjatok innen - mutat a kijárati ajtó felé idegesen. Felzokogok és tudom, hogy nem adhatom fel ilyen könnyen, de fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék még. Eleget hallott már és neki van igaza. - Soha többé nem akarlak látni Titeket. - mondja fagyosan, mire Louis félúton megtorpan és vissza fordul. Ugye nem akarnak össze verekedni?
Én megértem Liamet persze, hogy nem akar látni minket.
- Haver ugye tudod, hogy ez lehetetlen, hisz egy bandában játszunk. - mondja Louis mire Liam felordít majd sarkon fordul és kinyissa előttünk az ajtót. Oké, de ebben meg Louisnak van igaza. Ha Liam nem akarja többé Lousit látni akkor mi lesz a bandával? Pedig Liam komolyan gondolja. Te jó ég ugye nem akar...
- KILÉPEK! - üvölti Liam majd arra leszek figyelmes, hogy bevágja utánunk az ajtót én pedig zokogva lerogyok a földre.
Mit tettem? Tönkre tettem Liamet csak azért mert szórakozni akartam. És ami a legszörnyűbb az-az, hogy tényleg belé szerettem mégis elveszítettem...

21.-Ne játssz az érzéseivel!

Szóval az őszi szünetnek ma vége lesz és az a nagy helyzet, hogy még négy rész hátra van :/ és tudom h hétköznaponként nagyon kevesen olvassátok a blogot ezért fogalmam sincs, hogy mi legyen a maradék részekkel. Tegyem fel naponta vagy pedig úgy ahogy eddig volt hetente? én az első ötlet felé húzok mivel ez már tényleg kevés rész...

- Mióta? - kérdezem miközben épp a saját kezemet méregetem Liam kezéhez.
Egy szokványos nyugodt nap Londonban a lakásába miközben összebújva pihenünk a kanapén közben pedig Liam külön kérésére Disney filmeket nézünk. Igen hivatalosan is összejöttünk, vagyis nem kamuból. Lassan már egy hete, pontosan azóta amióta a faházban... nos történtek dolgok.
Ő kimondta, hogy szeret és aztán egyikünk sem tudott leállni. Őszintén megmondva eszembe sem volt ellenkezni, hogy hagyja abba. Lefeküdtünk, józanul és élveztem mégis lelkiismeret furdalásom volt amiért csak kihasználom.
Egy hete járunk, Liam pedig olyan boldog mint amilyennek még soha nem láttam. Állandóan vigyorog és minden szabad idejét velem tölti mint most.
Megsúgom, hogy én igazából utálom a rajzfilmeket, de miután ma reggel kiskutyaszemekkel elmesélte, hogy mindig is az volt az álma, hogy egyszer a barátnőjével összebújva nézhessen meséket, megadtam magam neki. Hisz ki tud ellenállni azoknak a szemeknek? Én sajnos nem. Szóval Ő tökre élvezi én pedig majd' elalszok, ezért is kezdtem össze hasonlítgatni a kezeinket.
Azonban van egy kérdés ami már egy hete fúrja az oldalamat. Mégpedig az, hogy mióta szeret! A faházban mikor megcsókoltam arra számítottam, hogy ellök magától és többet soha nem áll szóba velem, hisz csak kamuból játszottam azt, hogy a barátnője vagyok. Mindenki tudja, hogy az ellentettje történt és vissza csókolt majd mikor kezdett komolyabbra fordulni a dolgok, a szemembe mondta, hogy szeret és utána most már azt is tudjátok, hogy lefeküdtünk - nem áll szándékomban bővebben kifejteni a történteket - és azóta járunk. Vicces mert senkinek nem tűnt fel. Mármint a sátorozásnak hamarabb vége lett mint ahogy Perrie tervezte a rossz idő miatt. Niall és Harrynek tűnt fel, hogy hosszú ideje nem láttak, így ők találtak meg és nem vettek észre semmi furát. És azóta sem, mondjuk nem is nagyon láttak szóval nem lepődök meg rajta, hogy nem esett le nekik.
Vissza térve Liamhez. Engem nagyon is érdekel, hogy mióta érez irántam másképp. Mert én tudom, hogy Andy szülinapja óta nem közömbös a számomra, de nem szeretem szerelemmel és pont ezért terelem mindig erről a témát. De Ő mióta? Ráadásul komolyan gondolja mert látom a szemeimben.
Épp ezért is tartom magam egy hatalmas ribancnak, mivel közben még Louisról is fantáziálgatok miközben Liammel járok.
- Mit mióta? - pillant le rám majd egy lágy puszit nyom a hajam közé. Először nem válaszolok csak tovább játszok a kezével. Érzem, hogy figyel, de valahogy hülyén érzem magam. Hisz azért egy kicsit ciki, hogy meg akarom tőle kérdezni, hogy mióta érez irántam másképp. És mi van akkor ha végül Ő is megkérdi, hogy én mióta szeretem? Na arra mit válaszolnék? Megint hazudnom kéne neki mint akkor mikor bele mentem abba, hogy eljátszom azt, hogy a barátnője vagyok. Őszintén megmondva már nem érdekel Paul pénze.
- Mióta szeretsz? - kérdezem gyorsan és feszült figyelemmel figyelem az arcát. Nem lepődik meg a kérdésemen ugyanis elmosolyodik. Kezét felemeli majd végig simít az arcomon majd gyengéden maga felé húz és megcsókol. Szokás szerint az egész testem megremeg miközben vissza csókolok. Elképesztően jó érzése vele csókolózni, de egyben rosszul is érzem magam amiért csak kihasználom. Még a vaknak is feltűnne, hogy Ő teljes szívéből szeret, én meg nem.
Végül elhúzódok Tőle és kérdő pillantást vetek rá. Liam még mindig mosolyog és a derekamnál fogva újra vissza húz maga mellé majd felém fordul. Nem szól semmit csak az arcomat nézi, amitől én totál zavarba jövök mivel nem tudom, hogy min gondolkozik.
- Emlékszel arra mikor a villában voltunk és felelsz- vagy merszet játszottunk? - kérdezi mire én bólintok. Hogyan is felejthetném el? Hisz akkor csókolóztunk először, és akkor érzetem először valami furát a hasamban. Igen, a szívem mélyén már akkor is éreztem valamit Liam iránt. Istenem, miért nem szerethetem Őt szerelemmel? Mennyi idő kell még megszeretem a teljes szívemből?
- Az durva este volt. - bólintok vigyorogva. Tényleg durva volt mivel azt hittem, hogy lebukunk Perrie és Eleanor előtt. Le is buktunk volna ha nem csókoljuk meg egymást. Louis pedig azóta viselkedik úgy velem mintha láthatatlan lennék. Ez mind szép és jó, de mi köze van ennek ahhoz, hogy mióta szeret?
- Lehet, de én mégis minden pillanatát élveztem. - mondja szűkszavúan. Értetlenül össze húzom a szemöldökömet mert kezdek össze zavarodni. Élvezte az összes pillanatát? Szerinte az élvezetes volt, hogy Perriék majdnem megtudták az igazságot, hogy mi valójában nem is alkotunk egy párt? Mondhatom nagyon élvezetes volt. - A legélvezetesebb pillanat mégis az volt, mikor csókolóztunk. Tudom, hogy akkor az számodra semmit nem jelentett, de nekem igen. Soha nem éreztem így még egy lány iránt sem, mint irántad akkor. Ott tartottalak a karjaim között és éreztem a szívverésedet. Olyan volt mintha bármelyik percen össze törhetnél a karjaim között. Tudtam, hogy soha többé nem akarlak elveszíteni és elengedni - miközben mesél úgy mosolyog én pedig csak komoran hallgatom miközben hatalmasokat nyelek nehogy elbőgjem magam. Rólam még soha egy fiú sem beszélt így. Soha senkinek nem volt ennyire fontos mint Neki. Louis soha nem beszélt rólam így, sőt még csak azt sem tudom, hogy mikor szeretett belém. Eszembe sem volt megkérdezni tőle mivel nem érdekelt. Ráadásul Liam a szívéből beszél. Még egy ok, hogy még szarabbul érezzem magam.- Tudtam, hogy nem szabadna így éreznem irántad, de nem tehettem ellene. Napról napra jobban megkedveltelek, de egyben szenvedtem is mivel tudtam, hogy Te nem érzel irántam így. Számodra én csak egy haver voltam akin segítened kell - itt lehajtsa a fejét szomorúan. Szóval tudta, hogy én nem érzek iránta semmit. De ha akkor tudta akkor most miért nem veszi észre? Ja, talán azért mert én voltam az aki megcsókolta a faházban és lefeküdtem vele. - Aztán arra a döntésre jutottam, hogy megpróbálom a tudatodra adni, hogy hogyan is érzek irántad. Azt hittem, hogy Wolverhamtonba mikor sétáltunk végre rájössz, de tévedtem. - húzza el a száját mire én halkan felnevetek. Így vissza gondolva tényleg mondta akkor.
'De az a lány erős és más mint mint a többi'. 
Igen, ez volt az a mondat amit nekem szánt. Tényleg szeretett csak nekem nem esett le, pedig nyilvánvaló volt.
- De ha tényleg ennyire szerettél akkor miért kezdtél ki Andy szülinapján szopós szájú Szopival? - kérdezem értetlenkedve. Na erre most kíváncsi vagyok, hisz a szemem előtt flörtöltek és Liam tökre élvezte, szóval még csak le sem tudja tagadni.
- Ki mondta azt, hogy flörtöltem vele? Azt csak Te képzelted be magadnak. Sophie és én csak haverunk vagyunk és akkor totál be volt tépve szóval azért viselkedett olyan félreérthetően. - mondja vigyorogva. Totál hülyén érzem magam. Haverok? A csaj be volt drogozva? Csúcs, totál lejárattam magam.
- Ó. - igen ennyi a válaszom miközben a hajamba túrok szégyenemben. - Miért nem tudtad ezt akkor mondani? - kérdezem rosszállóan. Próbálok mérges arcot vágni, de nem akar sikerülni.
- Élveztem azt ahogy szenvedsz. Vicces volt a féltékenykedésed. - csíp bele az arcomba én pedig kiöltöm rá a nyelvem. Milyen gonosz már. Direkt nem szólt, és élvezte azt. Az egészben pedig az a legjobb, hogy tényleg féltékeny voltam a csajra.
Liam még mindig nevet mire én ráülök a hasára Ő pedig a derekamra teszi a kezeit. Kezeimet a hajába vezetem és jól össze kócolom neki. Kár, hogy ilyen rövid haja van.
- Akkor most már megint én lehetek Batgirl? - kérdezem vigyorogva mire Liam válaszadás képen egy határozott mozdulattal átfordul így most én vagyok alul míg Ő felettem tornyosul. Szemei szokás szerint csillognak ahogyan az arcomat simogassa. Feje veszélyesen közel van az arcomhoz és érzem a leheletét is.
- Mindig is Te voltál az én Batgirlem és örökké az is leszel. - mosolyog és végre megcsókol szenvedélyesen. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok boldog. Boldog vagyok pont úgy mint akkor mikor Louis-val jártam. Épp ez a baj. Nem szabadna Rá gondolnom mikor Liammel vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok Louist elfelejteni. Még mindig fontos, pont úgy ahogy Liam is. Valaki szenvedni fog miattam.

***

Másnap a szokottabbnál korábban kelünk mivel Liamnek stúdióznia kell mennie a srácokkal. Új albumon dolgoznak szóval naponta a stúdióban vannak. Nincs is ezzel semmi baj, csak azt nem szeretem mikor ki kell kelnie mellőlem az ágyból. Már megszoktam, hogy egész éjjel a mellkasán alszok miközben Ő gyengéden szorít magához.
Éppen, hogy csak leülünk a konyhába mikor csengetnek az ajtón és már percen belül Zayn, Niall, Harry és Louis jelenik meg a helységben. Még jó, hogy nem kell nekik ajtót nyitni mivel maguk is betalálnak.
- Szép jó reggelt! - köszön vigyorogva Niall majd leül a mellettem álló üres székre és kérdezés nélkül elhúzza előlem a tányért amin két szendvics pihen. Már megszoktam, hogy csak így kérdezés nélkül lenyúlja a kajámat. Neki el van nézve.
- Remélem Leeyum felkészültél, hogy ma megint egész nap Paul bácsi kéréseit kell teljesítenünk - Harry megveregeti Liam vállát majd elveszi a fiú előtt álló narancslevet és bele iszik. Liam undorodva megforgassa a szemeit mikor a Fürtöske vissza teszi elé a félig megivott narancslevet. Gusztustalan, de az ember hozzá szokik. Őket nem érdekli, hogy én is itt lakik sőt nem is zavartassák magukat.  Liam elnyomja maga elől a poharat és inkább feláll.
- Nyugodtan megihatod a többit mert én tuti, hogy nem iszom meg azt amibe Te már bele köpködtél.-húzza el a száját végül Liam, Hazza pedig vállat von és barátja kérésére megissza a maradék narancslevet.  Elnevetem magam és a tekintetem véletlenül találkozik az ajtóban szobrozó Louis-val. Esze ágában sincs beljebb jönni. Ahogy gondolja, senki nem fog neki könyörögni, hogy jöjjön közénk.
- Minden reggel ide fogunk jönni kajálni - röhög fel Zayn és kacsint egyet rám. - Egy Istennő vagy Mack. - kócolja össze a hajam majd a szájába tömi a maradék szendvicsemet amit Niall nem evett meg. Éhenkórászok. Mindig a hasukkal vannak elfoglalva.
- Indulhatnánk végre? - szól türelmét veszve Louis mire a haverjai veszik a lapot és felállnak a székekről és egyesével követik Lout.
Csak Liam áll meg mellettem. Kezeit a derekamra csúsztatja majd fejét a nyakamba fúrja.
- Hiányozni fogsz - mondja csendesen majd felemeli a fejét és megcsókol. Kezeimet automatikusan a nyaka köré tekerem és bele mosolygok a csókba.
- Ugye tudjátok, hogy rajtunk kívül nincs itt senki más? - Liam unottan nyissa ki a szemeit velem egy időben, majd meglássuk a srácokat az ajtóban. Én zavartan elmosolyodok. Niall hangja eléggé érdekesen cseng. Szerintem most árultuk el magunkat. - Nincs itt se Perrie se senki más. Szóval nem kell kamuznotok azt, hogy jártok. - félek rá nézni mert akkor Louist is kéne látnom. Van egy olyan érzésem, hogy végig nézte ahogy Liammel csókolózok. Fantasztikus.
- Tudjuk. - bólint mosolyogva Liam, de még mindig magához húz a derekamnál fogva. Büszke rá, hogy végre a barátai megtudták az igazat. Jó neki.
- Akkor miért csókolóztatok? - kérdezi értetlenül Harry. Én nem magyarázom el az már biztos.
- Mert hivatalosan is össze jöttünk, vagyis nem csak kamuból - magyarázza jókedvűen Liam és egy nagy puszit nyom az arcomra én pedig felkuncogok.
A négy srác álla a padlón köt ki és egyikük sem bír megszólalni. Liam jól mulat rajtuk, míg én csak a padlót bámulom. Őszintén megmondva nem akartam, hogy még megtudják. Vagy ha meg is tudták volna akkor ne így. És Louisnak kellett volna utoljára megtudnia.
- Mikor? És mi miért nem tudtunk róla? - Zayn totál ledöbbentette a hír. Látszik rajta, hogy próbálja feldolgozni a hallottakat.
- Úgy egy hete - válaszolom szűkszavúan, Louis pedig gúnyosan felhorkant. Csúnyán ránézek, de Ő semleges tekintettel néz vissza rám. Mérhetetlen düh kerít hatalmába és fájdalmat akarok okozni Neki.- Életemben nem voltam még ilyen boldog mint Vele most. - teszem még hozzá jókedvűen. Louis szemöldöke az egekbe szökken és még mindig azzal az utálatos mosolyával vizslat.
- Én örülök nektek. - mondja végül Niall mosolyogva és Zayn és Harry is mosolyogva bólogat. Majd a Szöszi tekintete Lou-ra vándorol. - Na és Te mit szólsz hozzá, hogy a húgod a legjobb barátoddal jár? - na ezt nem kellett volna szerintem. Ugyanis Louis arca elsötétül és legszívesebben megölné a tekintetével Niallt.
- Nem a húgom - kezdi egyszerűen Louis. Hangja fagyosan cseng és érzem, hogy a következő mondandója fájni fog. - Szóval engem az sem nem érdekel ha szétbaszassa magát fél Londonnal. - vonja meg a vállát én pedig úgy érzem mintha hideg vízzel nyakon öntöttek volna. Á, szóval egy kurvának tart aki megkúrassa magát az első jöttmentel.  Ezt komolyan az a Louis mondta akibe pár hónapja még fülig szerelmes voltam? Hogy tud ilyet mondani rám? Komolyan csak ennyit jelentettem neki?
- Szép kis mostohatestvér vagy, hogy így beszélsz a húgodról - vág vissza Liam bunkón. - És csak, hogy tud Mack nem egy kurva hanem egy aranyos lány. És ha már ennyire a baszásról beszélünk, megkérdezted már Eleanortól, hogy a hátad mögött mennyi pasival búj ágyba pénzért? - ha Harry nem állt volna közéjük akkor Louis tuti, hogy neki ugrik Liamnek. De mivel a Fürtöske időben közbe lépett így megakadályozta azt, hogy összeverekedjenek.
- Szerintem menjünk - köszörüli meg a torkát Zayn és karon ragadja Louist majd kihúzza a helységből. Én pedig mint egy hulla lerogyok a székre és csak magam elé bámulok. Liam térdel le elém és aggódva figyel.
- Jól vagy? - nyúl az állam alá, hogy tudja felemelni a fejem. Mikor ez megtörténik megsimogassa azt és egy puszit nyom a számra.- Ne foglalkozz Louis-val - suttogja majd feláll én pedig fancsalian rámosolygok. Könnyen beszél Ő.
- Köszönöm. - suttogom.
- Szeretlek. - válaszolja majd a többiek után megy.
Azonban Harry még mindig az ajtóban áll és nem úgy néz ki mint aki el akar menni. Csak néz rám, de én nem nézek vissza rá. Ráadásul nem bírom tovább és elsírom magam, Louis viselkedése miatt. Miért ilyen bunkó?
- Amikor azt mondtam, hogy lépj tovább nem hittem volna, hogy Liamnél fogsz vigaszt keresni - csóválja meg a fejét. Ezt úgy mondja mintha akkora bűnt követtem volna el. - Szereted? - miért lát Ő ennyire belém? Habár Ő az egyetlen aki tudja azt, hogy mi volt köztem és Louis között.
- Mit számít az? - kérdezem csendesen.
- Ne Liam szívja meg Louis hülyesége miatt - mondja komoran én pedig végre rá nézek. Az arca komor úgy ahogy zöld szemei is. Tudom mire céloz. Harry nagyon jól tudja ha Louis most azt mondaná, hogy újra össze akar velem jönni akkor én kérdés nélkül Őt választanám és nem érdekelne Liam. - Mack, Liam nem egy játékszer akit kihasználhatsz. Tényleg szeret Téged szóval ne játssz az érzéseivel!
- De akkor Louis miért csinálja ezt? - kérdezem síri hangon.
- Dönts el, hogy kit szeretsz igazából. És ha az a valaki Louis akkor ne hülyítsd Liamet. - simít végig a hátamon majd Ő is magamra hagy a gondolataimmal. Ezt most jól megcsináltam már megint.

20.- Együtt?

Helllóóóó! Itt is van a sokat által annyira várt rész :D szerintem nincs benne semmi meglepő dolog mert sokan számítottatok már rá :))))

Én és a sátorozás? Könyörgöm, két külön álló dolog, és most épp mégis oda tartok. Érdekes logika mi? De most mit tehettem volna? Muszáj volt eljönnöm ugyanis a srácok úgysem hagytak volna addig békét. Ráadásul ez az egész csodás ötlet Perrie ötlete volt, mivel szerinte mostanában Liammel elég sokat veszekszünk és ez a rövidke kirándulás a szabadban majd megint össze boronál minket. Minek kéne minket kibékíteni mikor össze sem vagyunk veszve? Ja, hogy Ő azt hiszi, hogy azok az apró csipkelődések amiket mostanában csinálunk Liammel az veszekedés és a szakítás első jele?
Nos ez nem igaz. Tényleg Andy szülinapja óta többet húzzuk egymás agyát mind eddig szoktuk, de ez csak azért van mert így mutatjuk ki a szeretetünket egymás iránt. Ez most hülyén hangzott. Csak én nekem tetszik Liam titkon és megöl a féltékenység, hogy Ő más lányokkal is flörtöl rajtam kívül.
Miért nem veszi észre, hogy belé zúgtam? Pedig szerintem észre lehet rajtam venni. Vagy nem. Soha nem voltam még szerelmes más srácba Louison kívül.
Louis! Sátorozás egy erdőben ahol ott lesz Ő is és Eleanor is. Kell ennél több a halálhoz? Számomra nem. Azt sem tudom, hogy kell hozzá viszonyulnom. Mármint értitek, nem Őt szeretem, de azért még mindig utálom Eleanort. És most velük kell mennem kirándulni.
Nem igazság! Ez az egész egy nagy hülyeség. Utálok sátorozni és utálom Eleanort is. Én meg fogok halni! Miért nem mehettünk inkább valamelyik közeli tengerhez kirándulni? Az sokkal élvezetesebb lenne mint egy koszos, hideg sátorban aludni két éjjelt, napközben meg nem kellene bogarakkal harcolnunk.
Életemben egyszer voltam sátorozni az osztályommal. Életem legszörnyűbb kirándulása volt. Négy napig folyamatosan szakadt az eső és ez miatt beázott a sátor ahol a ruháink voltak így azok is tiszta vizek lettek. Három napig ugyan azt a ruhát viseltem, ráadásul éjjelente jéggé fagytam. Borzalom.
És most lehet, hogy a történelem megint megismétli önmagát.
- Mondjátok csak, itt sok bogár van? - kérdezem miközben a hátamra veszem a dög nehéz hátizsákomat. Alig bírok felegyenesedni, de az öt srácnak nincs annyi logikája, hogy segítsenek nekem. Ők csak röhögnek a maguk hülyeségein. - Pók fóbiám van! - mondom elhaló hangon és elkezdem a földet pásztázni. Szerencsére a füvön kívül semmilyen más élőlényt nem látok.
- Ez egy erdő - lép mellém Harry majd kezével végig mutat a tájon. Azta mekkora felfedezést mondott. Esküszöm, ha nem világosít fel, nem jöttem volna rá, hogy egy erdőben vagyunk. - És az ilyen helyek tele vannak bogarakkal meg pókokkal.
- Gyilkos pókokkal? - kérdezem.
- Igen, olyanokkal amik, hogyha megcsípnek átváltozol Pókemberré - röhög fel Niall és megpaskolja a vállam. Milyen jól szórakoznak egyesek. Pedig szerintem nem vicces. Mi van akkor ha ez az erdő tényleg tele van gyilkos állatokkal? Én még élni akarok és élni is fogok! Hisz most találtam meg életem szerelmét aki jelen pillanatban még csak észre sem vesz ugyanis valamin nagyon jól szórakozik Zaynel. - Nyugi Mack, mi már egy csomószor voltunk itt sátorozni és eddig semmilyen vadállattal nem találkoztunk. - nyugtat meg majd lassan elsétál mellőlem. Jó, de én még mindig nem nyugodtam meg.
Mindenki jó kedvel indul útnak, csak én szenvedek lemaradva. Ráadásul legszívesebben behúznék egyet Eleanornak mivel az egész erdő az Ő röhögésétől hangos. Valamin nagyon jól szórakoznak Louis-val, amit én próbálok figyelembe sem venni. Én is jól fogok szórakozni !
Bő fél órát gyalogolunk mikor Zayn ledobja a táskáját. Egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat majd én is leveszem a táskámat és arra ülök rá. De a többiek nem követik a példámat ugyanis elkezdenek csomagolni. Sátrak! Én nem tudok sátrat állítani és van egy olyan érzésem, hogy ők se.
- Gyerünk indulás sátrat állítani, ha nem akartok a szabad ég alatt aludni - csapja össze a kezét vigyorogva Perrie és erre a kijelentésre mindenki munkának áll. Zayn rögtön megy is neki segíteni, míg közvetlen mellette Harry és Niall próbál csinál valamit a rudakkal, de az valamiért mindig össze dől nekik. Louis és Eleanor pedig csak elvannak együtt és ez meg is látszik a sátrukon. Na várjunk csak ha mindenki kettesével lesz a sátorban, akkor én és...Liam? Együtt? - Mack, Liam Ti mire vártok?
- Hogy mi együtt leszünk? - mutatok önmagamra és Liamre aki csak nyugodtan üldögél a földön. Perrie válaszadás képen az utolsó földön maradt sátorra mutat ami gondolom a miénk.
Szemforgatva állok fel és indulok meg felállítani a sátrat, de hülye vagyok hozzá. Sőt szerintem össze kevertem mindent. - Mond csak Liam, jól ülsz? - kérdezem a srácot idegesen.
- Tökéletesen - bólint vigyorogva. Tudom, hogy rajtam szórakozik ilyen jól. Imádja ha szenvedni lát. - De most, hogy így mondod, szívesen lefeküdnék már a sátorban. - teszi még hozzá.
- Akkor állítsd fel magadnak! - mondom és hozzá vágom az egyik rudat de az nem találja el. Pedig eltalálhatta volna ugyanis megérdemelné amiért elnézi a bénázásomat.
- Örömmel, ugyanis ha rajtad múlik akkor soha nem lesz kész. - húzza fel az orrát majd feláll és megindul felém. Gúnyosan felhorkantok és félre állok majd össze kulcsolom a kezeimet a melleim alatt és úgy nézem, hogy mit csinál. Most rajtam a sor, hogy jól ki nevessem.
Azonban nincs ilyen szerencsém, mivel negyed óra múlva a sátor már áll. Tátott szájjal bámulom a kész munkáját míg ő diadalittasan rám vigyorog.
Mérgesen felhúzom az orrom majd amilyen messzire csak tudok elmegyek tőle. Az a ' messze' olyan fél méter pontosan a tűz mellett ahol Zayn és Niall üldögél. Az utóbbi épp az almáját akarja megsütni, de nem sok sikerrel, mivel a füstölgésen kívül mást nem csinál. Egy ideig azt nézem aztán merengve a tűzbe bámulok.
Utálnom kéne Liamet amiért ilyen bunkó és flegma a viselkedése, de mégsem megy. Sőt magamra sem veszem. Ez így nem jó. Ő irántam nem érez semmit akkor én miért? Még csak nem is élvezem, pedig állítólag a szerelem gyönyörű. Aha, persze. Louisba is szerelmes voltam mégis milyen csúnya vége lett. Most meg itt van Liam és ez sem valami rózsás kapcsolat kezdete. Kapcsolat? Mikor volt közöttünk valami? Soha.
Kár, hogy senkivel nem tudom megbeszélni a problémáimat. Mondjuk itt van Perrie, de mégsem állhatok oda elé és mondhatom meg neki azt, hogy szeretem Liamet. Hülyén jönne ki mivel elméletileg járunk szóval szeretnünk kell egymást, vagy mi.
- Eddig tartott a nagy szerelem? - kis híján felugrok mikor Louis ül le mellém. Annyira elbambultam, hogy nem vettem észre azt, hogy Zayn és Niall lelépett mellőlem és épp fociznak a többiekkel. Pár pillanatig nézem és megakad a szemem a vigyorgó Liamen aki épp szét terült a füvön mivel túl nagy lendülettel akart bele rúgni a labdába. Harry hasát fogta a röhögéstől, de nem volt annyi esze, hogy felhúzza a földről barátját. Magamban elmosolyogtam Liam szerencsétlenségén. Pont mint én mikor focizok vagy sportolok.
Nagy nehezen, de ránéztem a mellettem helyet foglaló srácra és pont találkozott a tekintetünk. De én gyorsan elkaptam a fejem és a cipőmet kezdtem el kémlelni. Miért ilyen utálatos.
- Nem lehet mindenki olyan boldog mint Te és Eleanor. - vonok vállat fagyosan. Ha ő lehet velem undok akkor én miért nem lehetek vele? Magának köszönheti ezt az egészet. Szóval most már nem érdekel. Oké talán egy picit, de az már semmit nem jelent. Olyan, hogy Mack és Louis nincs többet.
- És már megint kezded - ahogy leült úgy fel is áll én pedig kitágult szemekkel pillantok fel rá. Mit kezdek már megint? Csak bebeszélem magamnak, hogy nem érdekel, pedig nagyon is de. Hiszen Ő még mindig Louis aki az első szerelmem volt, vagy még mindig az. Fogalmam sincs. Utálnom kéne, nem igaz? Hisz megcsalt!
- Hova mész? - szólok utána mire megtorpan és lenéz rám.
- Tőled és a hülyeségeidtől távol - vonja meg a vállat unottan. - Azt hittem lehet már veled normálisan beszélgetni, de még mindig gyerekes vagy. - és mielőtt vissza tudnék neki szólni, zsebre dugja a kezeit és oda megy a többiekhez.
Én gyerekes? Ezt kikérem magamnak és nagyon is felelősségteljes vagyok! És velem mindig lehetett normálisan beszélgetni, sőt én adom a legjobb tanácsokat.Azt hiszi, hogy játssza itt a sértődöttet akkor majd megijedek tőle. Még csak lelkiismeret furdalásom sincs amiért bunkón viselkedek vele. És én még azt hittem, hogy tudunk normálisan viselkedni egymással.

***

- Persze, rohanj csak el! - kiabálok Liam után idegesen, de Ő nem áll meg. Csak nyugodtan megy tovább és még csak hátra sem fordul.

Gondolom kitaláltátok, hogy megint össze vesztünk. Egyébként büszkén kijelenthetem, hogy túléltem egy éjjelt a vadonban! De csak azért mert hajnalig a tűz körül ültünk és mikor elmentünk aludni, egyikünknek sem volt ereje veszekedni. Azonban reggel mikor mind ketten felébredtünk tovább folytattuk a mára már megszokott hobbinkat, vagyis a veszekedést. 

- Mond csak nem szállnál végre le rólam? - hirtelen megáll én pedig lihegve, de utol érem. Ha jó kedvem lenne akkor elő venném a telefonomat és egy csomó képet készítenék a tájról. A nagy rohanásban észre sem vettem, hogy egy hatalmas tóhoz értünk. Kár, hogy eléggé hideg van, mert ha nem lenne akkor eljöhetnénk később fürdeni. 

- Szopós szájú Szopinak jobban örülnél, mi? - kérdezem gúnyosan. Liam felmorog majd az Ég felé emeli a pillantását és a következő pillanatban azt veszem észre, hogy a tóban vagyok. 

Igen Liam bele lökött a vízbe! Engem! Ezt most nagyon meg fogja bánni. - Nem tudok úszniiii!!!!- ordítok fel miközben úgy csinálok mint aki tényleg fuldoklik. A kezeimmel össze-vissza kapálózok és a következő pillanatban hallom ahogy Liam a vízbe csobban miközben kéz kezével elkapja a derekamat és úgy próbálja megakadályozni a halálom. Alig bírom vissza tartani a röhögésemet mikor meglátom az arcán amin a félelem tükröződik.
- Nyugodj meg, mindjárt kiviszlek - nyugtat mire én hirtelen abba hagyom a kapálózást és felröhögök. Liam sokkolva pillant rám és látszik rajta, hogy fogalma sincs mi ütött belém. Nem is tudom, hogy ilyen jó színésznő vagyok. Ezek szerint el kéne mennem film sztárnak.
Amúgy valahogy sejtettem, hogy beveszi. És, hogy őszinte legyek majd kicsattanok az örömtől mert ezzel most elárulta magát. Vagyis fontos vagyok a számra hisz képes volt beugrani utánam csak azért, hogy megmentsen. Hát nem aranyos?
- Hah bevetted! - röhögtem a képébe majd egy hirtelen mozdulattal bele nyomtam a vízbe. Ezt azért kapta mert bele lökött a vízbe. Így most már egyek vagyunk. Pár másodperc múlva mikor kibukik a vízből gyilkos pillantást küld felém, de én csak vállat vonok.
- Szóval tudsz úszni és csak engem akartál megszívatni. - bólogat és rosszat sejtek. Elég érdekesen néz rám ami nála nem jelent jót mert ilyenkor tervez valamit.
- Bele löktél a vízbe az végett a ribanc...
- Valld be, hogy féltékeny vagy rá - mondja ezer wattos mosollyal az arcán mire én elvörösödök. Basszus ennyire észre lehet rajtam venni? - Nekem hazudhatsz, de önmagadnak nem. - teszi hozzá bölcsen.
- Mi van akkor ha beismerem? - motyogom az orrom alatt, Liam pedig felnevet úgy ahogy mindig is szokott mikor jó kedve van.
Azonban választ nem ad a kérdésemre mert bele nyom a vízbe és ezzel kezdetét veszi a vizi harc amiből egyikünk sem kerül ki győztesen, csak csurom vizesen. De megérte mivel Liam és én újra kibékültünk, na nem mintha eddig össze lettünk volna veszve.
Éppen, hogy csak kimásztunk a tóból mikor úgy döntöttünk, hogy ideje lenne vissza menni a többiekhez. Aha persze, ezt mi gondoltuk így, mivel a helyzet az totál más volt. Ugyanis az történt, hogy eltévedtünk. Vagyis Liam szerint nem, de szerintem igen. - Mond azt, hogy nem tévedtünk el! - kérleltem síri hangon miközben a hideg rázott. Az idő nagyon esőre áll.
- Nem hiszem. - túr bele a hajába majd ezt követően egy hatalmas villámlás következett és elkezdett esni az eső. Tudom, hogy csak hazudik, hisz rá kell nézni. Tanácstalanul áll és körbe- körbe néz. Idegesen veszem elő a mobilomat a nadrágomból, hogy tudjak segítséget hívni, de a kezemben tartott készülékne annyi lett a víz miatt. Remek. Ráadásul Liamnél sincs telefon mert mikor elindultunk, a sátorban láttam.
Elvesztünk egy hatalmas erdőben miközben esik az eső.
Esni? Inkább szakadni. Liam gondolkodás nélkül elkapta a kezem majd elkezdtünk rohanni...előre. Komolyan csak futottunk mint két idióta mikor hirtelen megtorpant én pedig szó szerint neki rohantam a hátának. A megállása oka egy elhagyatott faház volt, persze gondolkodás nélkül oda akart menni, de én megfogtam a kezét és vissza rántottam.
- Én oda be nem megyek. - csóválom a fejem hevesen. Nem vagy ütődött. Ez itt egy erdő és általában az ilyen házakban mindig történik valami szörnyű dolog. Talán tényleg túl sok horror filmet nézek? Nem érdekel. Tudtam én, hogy nem szabadna eljöjjünk sátorozni.
- Inkább maradsz kint a szakadó esőben? - húzza fel a szemöldökét. Elgondolkodok. - Nincs abban a házban semmi félelmetes, a srácokkal már voltunk ott. - magyarázza én pedig engedem, hogy maga után húzzon. Igaza van.
Megkönnyebbülök mikor végre fedél van a fejem fölött. Egyébként a ház nem csak kívülről olyan ocsmány hanem belülről is.  De nincs mit tenni, jobb itt mint kint.
Dideregve állok Liam mellett aki meglepetésemre leveszi a vizes pólóját és kicsit sem zavartassa magát, hogy szinte elájulok a látványától. Az egyik székre teszi a vizes pólóját, de szerencsére a nadrágját magán hagyja.
- Vesd le a vizes ruháidat ha nem akarsz megbetegedni - utasít és azzal a kezembe nyom egy pokrócot. Fogalmam sincs, hogy honnan szedte, de hálás vagyok érte.
Pár perccel később pedig mind ketten a rozoga kanapén ülünk és azt várjuk, hogy végre elálljon az eső. Csend van, de én élvezem mivel Liam mellettem van és ez nekem felbecsülhetetlen érzés.
- Sajnálom - nyögöm ki hirtelen a szavakat mire Liam értetlenül rám kapja a tekintetét.
- Mi?
- Igazad van, semmi jogom nincs bele beszélni az életedbe és abba, hogy kivel randizgatsz - magyarázom miközben az egyik hajtincsemmel játszok. Azt hiszem most jött el az igazság pillanata. - Szóval sajnálom, hogy tönkre tettem a randidat...
- Nem randiztam vele és eszembe sem volt mivel ha nem tudnád én foglalt vagyok.
- Liam ez nem vicces! - szólok rá erélyesen , de ő csak mosolyog. Muszáj neki mindig ezt csinálnia? Akár hányszor komolyan akarok vele beszélni Ő elhülyéskedi az egészet.
Talán itt lenne az alkalom, hogy csináljak valamit. Mármint itt ül mellettem és meg akarom csókolni. De ha most megcsókolom akkor elárulom magam. Na várjunk csak, mégis mit árulok el?
Gondoljuk át szép sorjában a dolgokat. Féltékeny vagyok szopós szájú Szopira, de közben ugyan ezt érzem Eleanor iránt is. Igen Eleanorra is féltékeny vagyok Louis miatt. Liam iránt érzek valamit ami nem csak puszta barátság. Akár hányszor a közelemben van a szívem hevesebben kezd el verni, és késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. De ugyan ez van Lousinál is. Ha tehetném megcsókolnám és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem.
Azonban most mégis Liam ül itt mellettem és aranyosan mosolyog rám. Louis tovább lépett és nem foglalkozik már velem, pedig tudja nagyon jól, hogy én még mindig szeretem. Akkor én miért ne léphetnék tovább? Talán azért mert Liamet még nem szeretem szerelemmel! De kit érdekel? Neki nem kell tudnia azt, hogy én mit érzek iránta.
Liam maga elé bámul és a következő pillanatban azt veszem észre, hogy fölé tornyosulok és letámadom az ajkait. Arra számítok, hogy nem csókol vissza, de ennek pont az ellentetjét teszi. Nem vacakol, hanem hevesen falja az ajkaimat miközben kezeit a derekamra teszi amikor is észbe kapok és elhúzódok tőle. Zavartan megigazítom a testem köré tekert pokrócot és vissza mászok a helyemre.
Ez őrültség volt! Bazi nagy őrültség. De én azt hittem, hogy ellök magától, vagy valami. Könyörgöm ki ne indulna be rá, ha félmeztelenül ül?
- Uhh..én...- túrok bele a hajamba közben pedig valami értelmes dolgon töröm az agyam, de felesleges. Ugyanis Liam nem engedi befejezni a mondatomat, mert most Ő az aki megcsókol. Derekamnál fogva húz magához minél közelebb miközben én a nyakán kulcsolom össze a kezeimet. Annyira közel húz magához, hogy érzem a nadrágján keresztül a merevedését ami megmosolyogtat.
Nem tétovázik, lassan nyom le a rozoga kanapéra miközben szenvedélyesen csókol. Egyik kezem a hajába vándorol és bele túrok mire Ő felmorog. Tetszik neki a helyzet és valamiért én sem akarom azt, hogy abba hagyja.
Hirtelen elhúzódik tőlem, de pont csak annyira, hogy tudjon pontosan a szemeimbe nézni. Mogyoróbarna szemei csillognak miközben szólásra nyissa a száját.
- Szeretlek. - csúszik ki a száján én pedig úgy érzem magam mint akit gyomorszájon rúgtak volna. Szeret! Engem! És én Őt? Könyörgöm nekem csak tetszik, de nem érzek iránta szerelmet, míg Ő irántam igen. Szemeivel az arcomat fürkészi és arra vár, hogy szólaljak meg. De én nem mondhatom neki ugyan ezt. Szemétség lenne tőlem ha a szemébe hazudnék. De megbántani sem akarom. Amúgy is honnan kell neki tudnia, hogy én nem szeretem?
Mosolyra húzom a szám és a nyakánál fogva ismét magamhoz húzom, hogy tudjam megcsókolni. Na most már tényleg egy igazi nagy ribanc lettem!

19.-Akármi megtörténhet

Helllóóóóó!!! Szóval a tegnapi résznél újabb rekord született ugyanis pontosan 28 komi érkezett :D fogalmam sincs, hogy hogyan csináljátok de megérdemlitek hogy naponta hozzam a friss részeket :P és szerintem ez a rész kifejezetten tetszeni fog néhányotoknak..ohhh és előre bocsi a Sophia fanoktól xD(noHate)

Azt hiszem sürgősen fel kell keresnem valamilyen dokit, pontosabban egy pszichiátert, vagy nem is, inkább egy olyat aki el tudná magyarázni azt, hogy mégis mi a franc történik velem. Tudom, hogy valami nagyon nem stimmel körülöttem és ha nem tévedek akkor kórokozóm neve egy bizonyos Liam James Payne.
És, hogy mik a tünetek? Nos, röhejes féltékenység ami miatt lejáratjuk magunkat egy szülinapon mikor is meglátjuk a hercegünket egy másik cicababával flörtölni. Ha nem lép valaki időben közbe akkor hatalmas botrány alakul ki a kiszemelted és jó magad között.
Én már csak tudom, ugyanis én is ebbe a kórban szenvedek, lassan már egy hete. Sokatok nem érti, hogy mi van velem, megnyugodhattok ugyanis magam se tudom, hogy mi a szitu.
Egy valamit azonban biztos, hogy tudok mégpedig azt, hogy utálom Liamet amiért ezt csinálja velem. Igen, ő a hibás, hogy szinte semmit nem alszok éjjelente, mivel akár hányszor lecsukom a szemem az arcát látom és a hatalmas csendben pedig állandóan azt hallom ahogy vigyorog. Ez is egy tünet, ami a Liam James Payne kórral jár és amire eddig még nem találtam gyógyírt.
Na jó, viccet félre téve, ez nagyon komoly dolog mivel komolyan féltékeny voltam egy lányra akit Liam, egy buliban ismert meg.
De inkább olvassátok el az egész sztorit, hogy miként is jöttem rá arra, hogy a kamu barátom iránt többet érzek mint puszta barátság.

Alig jöttünk haza Wolverhamptonból mikor Liam kapott egy telefonhívást az egyik legjobb barátjától Andy-től. Nos a srácról annyit kell tudni, hogy Ők Liammel elég régóta jó viszonyt ápolnak és Andy, Liam egyetlen igaz barátja a bandán kívül. Szerintem elég kínos ez az egész, mivel Andy már a gyerekkora óta a legjobb barátja és Liam mostanra mégis jobban bízok az 1D tagjaiban akikkel csak három éve hozta össze a sors. Engem ez bántana, de mint kiderült Andyt nem. Ugyan olyan jó haverok maradtak mint régen, ráadásul Liamnek hála így egy csomó jó helyre eljuthat mikor a banda turnén van. Hisz ki ne dagadna a büszkeségtől ha elmondhatná magáról azt, hogy a One Direction egyik oszlopos tagja a legjobb barátja? És még egy kis hírnév is jut a számára, mivel mikor el szokta kísérni a bandát valamelyik turné állomásra, videókat és képeket készít róluk, amiket rögtön feltesz a közösségi hálókra, és máris egy csomó új követője van akik könyörögnek neki, hogy hozza már össze őket, valamelyik taggal.
Hát nem fantasztikus élet? Persze, hogy én is hangoztatnám azt, hogy Liam Payne haverja vagyok.
Vissza térve az elejére. Szóval Liamet felhívta Andy és meghívta a szülinapi bulijába. Természetesen a srác rögtön örömmel bele ment, de arra egyikünk sem gondolt, hogy Andy engem is meghív. Pedig így történt. Kikötötte, hogy Liam ne merészeljen nélkülem menni, mivel alig várja, hogy találkozhasson velem.
Komolyan kezdem úgy érezni magam mint egy látványosság. Mindenki engem akar látni, mintha annyira érdekes lennék. Nincs rajtam semmi érdekes, sőt még csak egy modell alkat sem vagyok. Sajnos lehet nem vagyok Miss. Universe, de viszont én vagyok a híres Liam barátnője. És ez pedig hatalmas dolog a világ számra.
Így aztán szombat este együtt indultunk el a Funky Buddha nevezetű discoba.
- Akár mi is történik, könyörgöm ne fogadj el semmilyen ingyen piát - mondom komoran Liamnek mikor kiszállunk az autójából. A srác hangosan felkuncog, de válasz nélkül hagyja. Lehet, hogy neki ez ennyire vicces, nekem azonban nem. Még túl élénken él bennem az utolsó bulim, ami miatt most el kell játszanom a kamu barátnőjét. - Komolyan beszélek Liam! - emelem fel a hangom mivel Ő még mindig vigyorog. Esküszöm levakarnám ezt a hülye vigyort az arcáról. Hogy tud Ő mindig ilyen nyugodt lenni? Kezdem úgy érzeni, hogy nagyon is élvezi ezt a kialakult helyzetet. Mostanra már ott tartunk, hogy automatikuson fogja meg a kezem mikor nyilvánosság előtt vagyunk, a puszikról pedig már nem is beszélek. És az egészben pedig az a legszörnyűbb, hogy titkon már én is élvezem. Sőt a minap én voltam az aki csak úgy megpusziltam mikor eljött értem a suli elé.  Meg ne merjétek kérdezni, hogy miért csináltam. - Neked ez ennyire vicces? - kérdezem idegesen. Liam próbál komoly arcot bevágni, de nem sikerül neki.
- Ha látnád az arcodat - vigyorogja, de mikor küldök felé egy gyilkos pillantást , hirtelen az arcára fagy a mosoly. Azért még mindig fél tőlem  mert tudja, hogy képes vagyok neki ugrani ha olyan kedvem van. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet az arcom, de szerintem nem ennyire vicces mint amennyire Ő nevet rajtam.
- Majd akkor nevess így ha megint bedrogoznak és holnapra a média azzal lesz tele, hogy Liam Payne apa lesz. - kulcsolom össze a kezeimet. Akár mi megtörténhet, nem igaz? Mondjuk ilyet szerintem nem írnának, hogy terhes vagyok. Vagy igen?
- Terhes vagy? - kérdi elképedve, mire én megsemmisülten homlokon csapom magam. Ennyire hülye már nem lehet. Hogy jutott már az eszébe az, hogy terhes vagyok? Ilyen kövér vagyok vagy mi?
- Nem látod? Mindjárt szülni fogok - ironizálok gúnyosan és végig mutatok magam. Liam megforgassa a szemeit majd mellém lép, hogy tudja megfogni a kezem és indulhassunk be. Viszont én tökre bele jöttem a szerepembe és amúgy is úgy jó bulizna ha jó kedve van az embernek. - Limuci a kórház nem erre van. - csóválom meg a fejem és próbálom a másik irányba húzni, de Ő erősebb tőlem így a jó irányba megyünk tovább. Ráadásul már nem is nevet.
- Most már abba hagyhatod. - mondja komolyan, de akár mikor elmegy mellette valaki arra rá mosolyog. Hát persze itt már játszania kell magát. Ő kezdte az egészet és most én vagyok a rossz?
- Asszem elfojt a magzatvizem. - szisszenek fel fájdalmasan, de mindhiába. Liam elég csúnyán rám néz mire én kiskutyaszemeket meresztek rá. Most miért? Szerintem tök vicces lehetek.
- Csak fogd be jó? - néz rám könyörgően.
- Te kezdted! - mondom sértődötten és egy kisebb vita alakulna ki közöttünk ha nem jelenne meg előttünk a szülinapos vagyis Andy.
Liam rögtön elengedi a kezem majd megöleli barátját és megveregeti a hátát, Andy pedig próbálja össze kócolni, Liam rövidke haját miközben én pár lépéssel arrébb állok és a tömeget pásztázom, pár ismerős után kutatva.
De a Funky Buddhában szórakozó emberek között egy ismerőst sem találok ami eléggé lehangol, ráadásul még az is rátesz egy lapáttal, hogy Liamet addigra egy csomó ember veszi körül akikről messziről látszik, hogy a barátai. Én pedig csak ott állok, egyik lábamról a másikra és mikor valaki rám néz bátortalanul rá mosolygok és reménykedek benne, hogy talán beszélgetni akar velem. Aha, persze az álmaimban.
Minél több időt töltök ott egymagamban állva annál kényelmetlenebbül érzem magam, mikor végre Andynek megakad a szeme rajtam. Van Isten!
- Gondolom Te vagy Mack - fog velem kezet vigyorogva az épp szabad kezével. Mosolyogva bólintok és addigra Liam is mellénk ér. - Liam már sokat mesét rólad. - kacsint rám, majd meglöki a haverját aki egy kicsit megbillen, de a mosoly nem hervad le az arcáról.
Szóval mesélt rólam, de mégis mit és miért? Mármint a valóságban nem is járunk, akkor meg miért beszél rólam? Ezt soha nem fogom megérteni.
- Öh...szuper...amúgy boldog szülinapot - mondom végül ami elég hülyén hangzik, de sajnos más hirtelen nem jut az eszembe. Ahogy elnézem Andynek megfelel mert ugyan úgy vigyorog tovább mint egész eddig.
- Köszi - mondja végül majd a távolba mered. - Liam gyere még egy csomóan látni akarnak - néz rá az említettre aki elég érdekesen néz rá, majd a tekintete megakad rajtam. Sajnálkozó pillantást küld felém mert szerintem rájött arra, hogy az égvilágon senkit nem ismerek.
- Menny csak - mondom egy erőltetett mosoly kíséretében. Liam arca rögtön felvirul és gyorsan megölel. Pedig kicsit sem örülök neki, hogy magamra hagy ennyi vadidegen ember között. Mégis mit fogok én itt csinálni egyedül? De akkor is jól döntöttem. Liam ezeket az embereket ismeri és sokan a barátai akikkel alig tud találkozni. Nem közösíthetem ki őt magamnak, csak azért mert engem itt senki nem ismer. Amúgy is nekem itt sem kéne lennem. Ezek az emberek hozzá tartoznak és nem hozzám. Ráfér már egy kis lazulás a bandán kívül. Ki tudja, hogy megint mikor fognak találkozni.
- Imádlak. - enged el és már hűlt helye van én pedig legszívesebben felordítanék.
Miért kell neki ilyeneket mondania amikor nem is gondolja komolyan? Mert nem gondolja, csak mondja mert éppenséggel pont ez csúszik ki a száján a boldogság miatt. Á kicsit se érzem magam szarul. Komolyan azért imád mert megléphet mellőlem?
Megcsóválom a fejem és elindulok a pult felé inni valamit. Felülök a bárszékre és várom, hogy valaki kiszolgáljon.
- Mit hozhatok? - kérdezi a pultos srác pont úgy ahogy hosszú hetekkel ezelőtt, amikor az életem egy csapásra megváltozott. Ha akkor Liam nem ül mellém és nem kezd el velem beszélgetni, akkor talán még mindig Louis-val járnék titkokban és nem egy buliban ülnék tök egyedül. Az életemen lassan már saját magam se fogok kiigazodni.
- Kólát és semmi mást - válaszolom végül, mire a srác értetlenül mered rám. Oké ez tényleg hülyén hangzott. Persze, hogy nem érti, hisz nem Ő volt az aki egy drogos koktélt adott ami miatt lefeküdtem Liammel és ami miatt most mindenki azt hiszi, hogy járunk. - Mármint, semmi alkoholos löttyöt nem kérek bele. - helyesbítek Ő pedig elmosolyodik.
- Ahogy parancsolod. - von vállat és vissza fordul a bár felé, hogy tudja elkészíteni az italomat, addig pedig én a táncoló tömeg felé pillantok hátha megtalálom Liamet. De nyoma sincs. Mégis mit vártam? Azt, hogy negyed óra alatt lerázza a barátait, hogy aztán megint velem lehessen? Na persze, az én arcomat naponta láthassa, míg a barátaiét nem.
Egy sóhaj kíséretében fordulok vissza a pult felé ahol addigra már ott van a kólám. Kissé félve kortyolok bele, de mivel nincs fura íze tovább iszom. A dal ritmusára mozgatom a fejem majd újra a parkett felé fordulok és akkor szó szerint kiköpöm a számban tartott kólát. Sőt szinte kis híján megfulladok miközben azt nézem ahogy Liam és egy...egy lány épp...flörtölnek?
- Mit tettél a kólámba? - csapok a pultra idegbeteg módjára. Igen biztos csak képzelődök és Liam nem egy lánnyal van. Megint bedrogoztak és ezért látok hülye dolgokat. Liam soha nem flörtölne más lánnyal, miközben velem van. Tévedés. - Hallod, Te lenyalt hajú?- kis híján kirántom a pult mögül, de sajnos túl távol áll tőlem így semmit nem tehetek. Pedig úgy megráncigálnám amiért hazudott. Esküszöm soha többet nem iszok sehol semmit.
- Se.se..semmit - nyöszörgi és valamiért hiszek neki.
Gyomorgörccsel fordulok vissza, hátha rosszul láttam, de sajnos nem. Liam és a lány még mindig ugyan úgy ott állnak a fal mellett és nagyon jól szórakoznak valamin. Liam szája fülig ér, a lány pedig szinte elolvad tőle. Kezeim ökölbe szorulnak ahogy a lányt nézem. Nem csoda, hogy Liam ennyire oda van Tőle. Én még csak a nyomába se érek. A lányról messziről látszik, hogy mennyire tökéletes. Azon sem lepődnék meg ha modell lenne. De akkor mégis mit akar tőle Liam? Ő nem olyan, hogy kikezdene valami agyatlan fruskával aki jól néz ki.
Kis híján elbőgöm magam mikor Liam az egyik kezét a falhoz teszi és veszélyesen közel kerül a lányhoz. Pont úgy állnak mint akkor este mi. Liam ugyan így mosolygott rám, én pedig elvesztem a tekintetében mint mindig. Soha nem mondtam neki, de igazság szerint imádom mikor megpuszil vagy ha megölel.
Oké ezt most miért mondtam? És miért foglalkozok én velük? Hiszen Ő csak Liam aki...aki egy srác.
Egy srác aki elfeledtette velem Louist. Aki akár hányszor megszólal megmosolyogtat. Aki hogyha hozzám ér külön érzés keletkezik a hasamban. Aki mellett önmagam tudok lenni. Aki hogyha megcsókol azt akarom, hogy soha ne hagyja abba. Aki a számomra a világ legtökéletesebb sráca.
Te jó ég! Én féltékeny vagyok arra a lányra! Az nem lehet, mert az azt jelenti, hogy szeretem Liamet.
Na neeem. Az lehetetlen. Liam soha nem lenne szerelmes belém mivel csak haverként tekint rám aki segít neki. Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy én már kamuból -e csinálom ezt az egészet. Túl sok olyan pillanatot keresek ahol megérinthetem és a közelébe lehetek.
Akkor meg mit ülök még itt? Egy csaj rámászott életem szerelmére a gyerekeim jövőbeli apjára! Ezt nem ússza meg szárazon. Nem tudja, hogy mibe keveredett bele.
Szikrázó tekintettel pattanok le a székről majd kicsit sem kedvesen török át a táncoló tömegen. Elég sok személytől kapok egy gyilkos pillantást, de nem érdekel. Épp flörtölnek a jövőbeli férjemmel!  Szóval megér nekem ennyit. Amúgy is miért állnak az utamban? Nem lássák, hogy sietek? Ők a hibásak amiért az utamba állnak, úgyhogy nekem kéne csúnyán néznem.
Kissé fellélegzek mikor végre kijutok a tömegtől és már csak pár lépés választ el a flörtölő párocskától. Egy gonosz mosoly suhan át az arcomon a következő pillanatban pedig szó szerint Liam nyakába ugrok. Éppen, hogy csak sikerül megtartania az egyensúlyát a hirtelen ugrásomtól. Kezeimet a nyakára tekerem szorosan, míg lábaimat próbálom a derekára kulcsolni, de az valamiért nem akar sikerülni ugyanis próbál ellökni magától, de nem sikerül neki mivel túl erős a szorításom.
- Mi a...- Liam idegesen pillant rám és rák vörös az arca, de nem engedem neki befejezni. Kezem közé fogom az arcát és egy hatalmas puszit nyomok a szája sarkába. Igazából az volt először a tervem, hogy megcsókolom, de azt nem merem megtenni. Szerintem már ezzel is túl messzire mentem, hiszen ez egy majdnem csók volt. Igen, mivel a gyomoromba megint életre kelt a jól ismert szörnyeteg ami akkor kínoz mikor túl közel kerülök Liamhez.
Kezeimet újra a nyaka köré tekerem majd az ismeretlen lányra tekintek akinek az álla szinte a padlón landolt. Így közelről nem is annyira csinos mint messziről. Olyan a szája mintha valamilyen allergiás tünete lenne.
- Ez meg ki? - kérdezi meg végül és csúnyán méreget miközben én még mindig Liamen ' lógok'. Egyik kezemmel elengedem Liam nyakát, hogy tudjak kezet fogni vele.
- Kérlek szépen, nekem nevem is van - válaszolom nyersen. - És ha nem tudnád, én vagy Limuci barátnője.-teszem hozzá és egy diadalittas mosoly terül szét az arcomon. Liam mérgesen felmorog és ha a tekintetével ölni tudna akkor én már rég halott lennék.
- Hogy mi? - kerekedik el a lány szeme. - Hogy Te mekkora egy fasz vagy - ordít fel a lány majd épp lendítené a kezét, hogy felpofozza Liamet, de a keze megáll a levegőben mikor meglássa az arcomat. Persze majd meg fogom neki engedni, hogy felpofozza. Inkább úgy dönt, hogy lelép, de előtte még direkt neki ütközik Liam vállának.
Liam egy figyelmetlen pillanatomat kihasználja és kibújik a szorításomból.
- Sophie! - kiált a lány után és a következő pillanatban utána rohan.
 Most jól kéne éreznem magam ugye? Ez csúcs mert szarul érzem magam. De hogy nézett már rám Liam? Még soha nem láttam ennyi gyűlöletet a tekintetében. Ezt megint jól megcsináltam. Mégis mi ütött belém? Soha nem gondolok át semmit. Jó tényleg érzek iránta valamit, de akkor sem szabadna ilyeneket csinálom. Liam egy szabad ember és azzal flörtöl akivel akar. És ha neki erre a Sophie-ra esett a választása akkor bele kell törődnöm még akkor is ha a szívem szakad meg.
Felsóhajtok és fejemet a falnak támasztom, mikor az ideges Liam jön vissza. - Felpofozott! - újságolja majd az arcára mutat ahol egy piros folt éktelenkedik. Nem tudom sajnálni ugyanis ez várható volt.
- Minek mentél utána? - tárom szét a kezeimet egyszerűen. Senki nem mondta, hogy nyalja a seggét.
- Minek kavartál be? - ismétli meg a kérdésemet, mire bennem még az ütő is megáll. - Komolyan mire volt ez jó Mack? - kérdezi unottan. - Eddig mindig kerülted a helyzeteket mikor közösen kellett mutatkoznunk most meg ide jössz és megpuszilsz meg fejhangon hangoztatod, hogy a barátnőm vagy. - ugye nem jött rá? És igaza van, ez tényleg tök amatőr dolog volt a részemről.  Na, most ezt hogy magyarázom ki? Azt mégsem mondhatom meg neki, hogy kezdek érezni iránta valamit.
- Mert nem hozzád való. - válaszolom végül. Liam gúnyosan felnevet amitől én megijedek.
- Azt akarod mondani, hogy Te tudod ki a hozzám való lány?
- Akár ki csak nem ez a szopós szájú Szopí. - mondom egyszerűen.
- Bocs, hogy nem kértem Tőled engedélyt, hogy randira hívhassam - kiabál az arcomba, de úgy ahogy eddig még soha nem hallottam. - Kezdesz már tényleg nagyon az agyamra menni ezzel a viselkedéseddel. Miért nem mondod meg, hogy féltékeny vagy?
- Én aztán nem. - húzom fel az orrom bunkón. - Jobban teszed ha inkább Batmant nézel.
- Tudod mit? - néz rám megsértetten. - Mostantól nem lehetsz Batgirl! - mondja fagyosan és sarkon fordul én pedig ott maradok egyedül...

Igen ez az a történet mikor rájöttem arra, hogy Liam az már nem csak haver vagy barát. Hanem egy srác akivel akár az életem hátra lévő részét is el tudom képzelni. Persze a buli óta olyanok vagyunk mint két óvodás. Veszekszünk és hülye dolgokat vágunk egymás fejéhez amiknek semmi jelentőségük nincs. Olyanok vagyunk mint két kisgyerek. Semmi komoly dolgot nem mondunk, de veszekszünk ami így nézve már röhejes.
- Hé, Mack figyelsz Te ránk? - int egyet a kezével előttem Perrie mire én össze rezzenek. Ő és Zayn úgy döntöttek, hogy meglátogatnak mivel valami szuper dolgot találtak ki.
- Mi? - kérdezem össze zavarodottan. A mellettem ülő Liam felhorkant. - Bocsesz nem figyeltem.
- Talán nem kellett volna tegnap éjjel olyan sokáig Vámpír naplókat bámulnod. - mondja én pedig csúnyán rá nézek. Lássátok erről beszélek? Ott kezdeget ahol csak tud, velem együtt.
- Nem néztem volna, ha egyesek nem képzelték volna azt, hogy Batman visszatért. - vágok vissza közönbösen. De mikor ismét kialakulna egy kisebb vita Perrie közbe szól.
- Holnap megyünk sátorozni a srácokkal és Ti is jöttök. - csapja össze a kezét vigyorogva. Én pedig kis híján lefordulok a kanapéról...