2012. július 31., kedd

§9.-Csak nem félsz egy ártatlan kanálkától?

Íme az új rész....Fogalmam sincs , h mit írjak róla,,remélem elnyeri a tetszéseteket és írtok néhány komit :)
Percekig még a falhoz dőlve ültem és gondolkoztam a nagy semmin mikor Lucy dugta be a fejét az ajtón. Mondtam én, hogy ebben a házban senki nincs hozzá szokva a kopogáshoz ezért azt hiszem piros betűvel megjelölöm ez a napot a naptáromban, hogy Louis volt olyan rendes és kopogott- jó hogy vannak a világon még illedelmes emberek.
- Az apja szólt, hogy vacsora- nézett le rám a földre és undorodva mért végig ahogy feltápaszkodok.
- Már leszokhatna erről a családias vacsoráról, mostanában úgyis csak Mr.Szupersztárral van elfoglalva- zsörtölődtem és össze kulcsoltam a kezem a mellem alatt. Nem mintha ezzel sok mindent elérnék, ráadásul nem Lucynál aki a világon minden tinédzsert és gyereket utál. Ha nem lenne apa aki elég rendesen megfizeti és még azt is megengedi, hogy nálunk lakjon Lucynak már rég vissza kellett volna mennie Németországba mivel törvénytelenül van itt. Ezért muszájból el kell szívelnie engem. Amióta az eszem tudom nálunk van, állítólag még anya vette fel mert megsajnálta.
Aztán hangosan morogni kezdett a hasam. Kuncogva oda kaptam és ránéztem a szobalányra aki csak a szemét forgatta.
- Ha ennyire éhes vagy akkor jobb ha sietsz mert az új gyerek mindent felfal, aki mellesleg úgy néz ki mint Justin Bieber , de eláttítsa hogy nem ő az- kezdett el maga elé beszélni. Sokszor csinálja ezt, hogy hangosan gondolkozik és elmondja. Most is pont ez történt- Pedig feleslegesen tagdja elég sok MTV-t nézek- jaj csak ezt ne, nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit szokott csinálni a szobájába. Ezek szerint videóklippeket nézni és 60 évesen tudja ki az a Justin Bieber.
- Oké értem- szakítottam félfebe és gyorsan elmentem mellette, hogy ne kelljen tovább hallgaton.
Az ebédlőben már csak egy hely volt szavad és az is szerencsétlenségemre Liam mellett volt aki nagyon élvezte Zayn társaságát mert mikor beléptem hangosan felnevetett. Apa pedig szokás szerint a fő asztalnál ült és próbált mint az öt fiúval egyszerre beszélni.
Némán leültem Liam mellé aki csak egy pillanatra méltatott majd ismét visszafordult Zaynhez. Úgy tűnt mintha én itt most egy felesleges személy lennék. Mondjuk ez érthető mivel én voltam az egyetlen nő nemű lény. Millió lány örülne, hogy a One Directionos fiúk vesznek körbe, akiknek még csak fel sem tűnt hogy itt ülök közöttük.
Lucy épp a tányérokat és az evő ezközöket rakta végül pedig letette elénk a levest. Én szokás szerint mint mindig kezembe vettem a kanalat és úgy nyúltam a leveses tányért , közben pedig nem vettem észre hogy a kanalam véletlenül súrolta Liam karját. Észre sem vettem volna a balesetet, ha a drága mostohabátyám nem sikít fel mint egy kislány. Ilyedtemben még a kanalat is elejtettem és aggódva néztem Rá. Azt hittem rosszul lett vagy valami.
- Liam mi a baj?- fordultam felé aggódva, de ő csak kétségbeesve a fejét csóválta. Félelmetesen nézett ki minta valamilyen rohama lett volna. Komolyan féltettem, ráadásul úgy nézett ki mintha én csináltam volna vele valamit. De mit? Hisz az előbb még semmi baja nem volt.
- K...Ka...KANÁL !- ordította el a végét én pedig azt hittem, hogy azért nyúl le hogy fel vegye. De én gyorsabb voltam és egy ügyes mozdulattal felvettem a földről és felé tartottam.
Azonban mikor megpillantotta az ezüst evőezközt újból felkiáltott és elhúzódott tőle. Értetlenül néztem rá, majd a négy fiúra. Zayn és Harry komolyan nézte a jelenetet, ellenben Niall és Louis hasukat fogták a nevetéstől. Na most igazodj ki Emma.
Hülyén hangzik, de Liam tisztára úgy nézett ki mint aki fél a kanalaktól. Ez badarság ugye?
- Öhm minden rendben?- nem is én lettem volna ha újból nem tartom felé a kanalat. Mint az előbb úgy most is elhúzódott és összeszűkítette a szemét, hogy ne tudjon ránézni.
Úgy látszik mégis csak igazam volt. Fél a kanáltól !! Próbáltam vissza tartani a nevetésem, de az csak nem akart benn maradni.
- Nem, semmi sincs rendeben- nézett rám mérgesen, de azért a távolságot még mindig megtartotta- Meg tennéd, hogy elviszed mellőlem azt az...izét- bögött a fejével a kezemben lévő kanálra és megborzongott még csak a látványtól is.
- Ezt ?- húztam fel a szemöldököm és csak azért is elkezdtem felé mutattni a kanállal közben pedig vigyorogtam.
- Vidd el innen- könyörögve rámnézett, de én úgy csináltam mintha nem hallottam volna.
- Miért ? Csak nem félsz egy ártatlan kanálkától?- gúnyolódtam és szinte már a kezéhez ért amikor felpattan és elrohant egészen az ajtóig és onnan nézett rám dühösen. - Te komolyan félsz- tettem az asztalra és csodálkozva rá néztem, de még mindig nem ült vissza.
- Nem tudtad? Liamnak kanál fóbiája van- röhögött Niall én pedig értetlneül ránéztem. Ilyenről még soha az életemben nem hallottam. Jó az oké,hogy mindenki fél valamitől, de hogy valaki a kanáltól félne. De akkor, hogy eszik levest?- villával vagy mi?
- Tudnom kellett volna?- néztem rá közömbösen.
- A te bátyád nem a miénk- vont vállat Harry és hátra dőlte a széken. Libabőrös lett a hátam a bátyám szó hallatán. Miért nem képes senki felfogni, hogy nem a bátyám? Semmi közös nincs bennünk, még csak nem is hasonlítunk és csak az apánk ugyan az.
- Mostoha bátyám- javítottam ki és jól érthetően kihangsúlyoztam a mostoha szót. Felfoghatnák már végre.- Oké? Mivel én nem félek a kanalaktól.
Liam küldött felém egy gyilkos pillantás a megjegyzésem hallatán, de azért vissza ült mellém. ( Hozzá teszem először megbizonyosodott róla, hogy a kezeim kanál mentesek-e.)
- Kac-kac vicces vagy- próbálta ízetlenül mondani és durcásan össze kulcsolta a kezeit.
- De ha láttad volna magad- jutott újra az eszembe a jelenet ami először félelmetes volt, de most már vicces- Meg aztán nem sok mindenki mondhatja el magáról, hogy fél a kanalaktól.- úgy látom én ma még kanalakkal is fogok álmodni mivel annyit beszélek róla.
- Ejthetnénk a témát?- nézett a plafonra Liam, de úgy látszott senki nincs egy véleményen vele.
- E-e- csóváltam meg a fejem és újra felé fordultam- Elmondanád, hogy miért is félsz tőlük?
- Nem- vágta rá egyből és elfordította a fejét, hogy még csak véletlenül se kelljen rám nézni. De én nem hagytam magam. Elkezdtem bökdösni a vállát, közben pedig azt szajkóztam, hogy lécci. A szám rendesen kiszáradt mivel hajthatatlan volt.
- Pedig érdekes egy sztori az biztos- fogta meg a poharát vigyorogva Louis- Sok mindent nem tudsz te még rólunk.
- Megszólalt a répaimádó- mondta félvállon Liam- Gyerünk srácok akkor beszéljetek ti. Emma tudtad, hogy Lou élete a répa körül forog,vagy hogy Zayn tükörmániás, Niall egész nap zabál, Harry pedig az idősebb nőkre bukik?- sorolta és egyesével a barátai felé nézett akik már nem nevettek. Inkább csak csöndben hallgatták. Őszinte legyek én egyiket sem tudtam, nem is nagyon zavar. Mindenkinek a saját dolga, hogy mitől fél. És nekem nem esne jól, ha mindenki tudná. Liam ezzel azért egy kicsit túl messzire ment szerintem.
- Ez  azért egy kicsit szemét volt Liam- szólaltam meg csendesen, Ő pedig csak nagy szemeket meresztett rám. Megsajnáltam ezt a négy bolondot aki fél nap alatt eléggé a szívembe lopták magukat. Radásul még apa is itt volt, aki nyugodtan vacsorázott magának.- Mindenkinek vannak félelmei amiket nem szeretne, hogy mások megtudják- védtem meg a srácokat akik mosolyogva néztek rám.
- Ez megható volt Em- kezdett el úgy csinálni Lou mintha sírna és megtörölte a szemét, de közben meg vigyorgott.
- Igen, csak az a baj, hogy ezeket a tényeket már az egész világ tudja- tette hozzá röhögve Niall aki nem tudta, hogy most egyen vagy nevessen.
Hát köszi én most védem őket, nos kiderül hogy már mindenki tudja. Ránéztem Liamra akin azért látszott hogy kissé szégyenli magát. Esküszöm most azonnal vissza megyek  a szobámba és rájuk keresek a neten, hogy ne adódjon több ilyen alkalom.
- De nem gond, édes voltál ahogy próbáltál védeni- jött oda Zayn és barátságosan egy puszit nyomott a homlokomra aztán a srácokkal együtt felállt az asztaltól.
- Liam utolsó esély, hogy elmond miért félsz a kanáltól- állt fel Harry is és unottan ránézett a haverjára akin látszódott, hogy vívódik az érzéseivel míg végül aztán megszólalt.
- Majd ha ti eltoltátok innen a seggeteket- mondta végül ki, a négy srác apával együtt morogva kiment az ebédlőből így megint csak mi ketten maradtunk. Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért fél ennyire a kanalaktól. Elég sok minden átfordult már az agyamon ezzel kapcsolatban, de szerintem egyik sem az igazság volt.
- Mert a kanalak tele vannak bacikkal- hadarta el egy szuszra és az arca elé tette a két tenyerét. Én csak meghökkenve hallgattam és próbáltam megfejteni amit mondott- Tessék nevess- tette hozzá én pedig nem szóltam. Azért nem eszik kanállal mert szerinte azok tele vannak baktériummal. Fél a betegségtől is akkor? Mert bacik mindenhol vannak, nem csak a kanálon. Akkor inkább ki se kéne mennie az utcára vagy levegőt sem kéne szívnia.
- Hmmm...érdekes- mondtam néhány másodperc múlva Ő pedig elvette a kezeit az arca elől.
- Ennyi?- kérdezte csodálkozva- Semmi gúnyolódás, cikizés meg más?
- Az nem az én stílusom- csóváltam meg a fejem és küldtem felé egy barátságos mosolyt aztán felálltam, de mikor megfogtam az ajtó kilincsét Liam újra megszólalt.
- Em köszi- nézett rám barátságosan.
- Mit?- néztem rá értetlenül mivel úgy néhány órája épp azt mondta, hogy egy senki vagyok az életében most meg tök normálisan beszélget velem. Ez a fiú egy kész lexikon. Mindig más oldalát mutatja meg, te meg igazodj rajta ki.
- A fiúk mikor megtudták, órák hosszat röhögtek rajtam te meg még csak nem is mosolyogtál hanem ugyan olyan maradtál mit voltál- nézett rám elismerően én szívem pedig majd kiugrott a helyéből. Rettentő jól estek a szavai és ez most hihető is volt mivel látszott rajta, hogy a szívéből beszélt.
- Szívesen- küldtem felé egy barátságos mosoly aztán pedig végre valahára feljutottam a szobámba...

2012. július 29., vasárnap

§8.-Gondolj rólam amit akarsz

Esküszöm, hogy büszke vagyok magamra amiért minden nap hozok új részt :) de most komolyan...és még komikat is kapok és 100 felett van a napi látogatás :) nagyon jó érzés h ennyien követitek a törit :D

/EMMA/
Mind a négyen nagy szemeket meresztettek rám, majd egy ügyes mozdulattal egyszerre felpattantak a kanapéról és elém álltak. Egymagában Liam marad ülve aki hanyagul hátra dőlt és úgy nézte a jelenetet önelégült képpel. 
Fogalmam se volt róla, hogy most mi van. Direkt szívózik megint velem, vagy csak puszta véletlen hogy ez a négy vigyorgó majam itt van.
- Liam el felejtett szólni, hogy ilyen dögös szobalánya van az apjának- szólalt meg a göndör hajú aki velem egy magasságban volt. Miközben beszélt fel-le húzogatta a szemöldökét gondolom azért, hogy hívja fel magára a figyelmét.
Szobalány? Én? Hát köszi ezt a szép bókot. Egyébként nem tudtam, hogy úgy öltözködök mint azok. Én szerintem abszolút nem hasonlítok Lucyra pedig ő tényleg vérbeli szobalány. Sőt én még takarítani sem szeretek, a főzéshez pedig semmi tehetségem nincs. Szóval szerintem ebből az állásból nem tudnák meggazdagodni, de ha Ő így lássa a helyzetet akkor egészségére.- Egyébként Harry Styles.
- E...-kezdtem el mondani de mikor a kezemet nyújtottam a magasabbik srác akin répás felső volt elrántotta Harry kezét és egy gyilkos pillantást küldött felé.
- Louis Tomlinson- emelte rám kék szemeit és- Isten bocsájtsd meg bűnömet- de nagyon jól nézett ki velük. Asszem felmegyek és kimosom a szám szappanal amiért azt mondtam egy One Direction tagra, hogy helyes. De ő tényleg édes volt ahogy nézett. Na jó ez már nyálas.- Mond csak véletlenül nem találkoztál mostanában Liam hugicájával- nézett rám kérdően én pedig nem tudtam hogyan tartsam vissza a nevetésem mikor megpillantottam Liam riadt arcát. Úgy nézett ki aki menten elássa magát szégyenében. 
Egy kicsit azért szemétség tőle, hogy elfelejtette megemlíteni a nevemet, és még csak nem is beszélt rólam. Vagy ha beszélt is akkor is egy rondaságnak állíthatott be. Hát köszi Liam !!
- Lou- állt fel Liam és mellém állt. Látszott rajta, nem tudja hogy kezdjen el beszélni.- Hadd mutassam be a mostohatesómat akiről annyit beszéltem- rámnézett és direkt élesen kihangsúlyozta az 'annyit' szót. A fiúknak egysével maradt tátva a szája és nem tudtak megszólalni. Liam csak a fejét csóválta én pedig halkan felkuncogtam. Akkor ezek szerint mégis beszélt rólam valamit.
- Sziasztok fiúk, Emma vagyok. Emma Sparks- kezdtem el integetni és bájosan mosolyogni.
- Most ugye csak ugrattok- tért észhez a fekete hajú srác aki elék menőn nézett ki. Látszott rajta, hogy érti a divatot és imádja ha jól néz ki. De ez a bamba kép valahogy nem állt jól neki. Elcsúfította az arcát.
- Ez lehetetlen, Liam azt mondta, hogy fogszabályzód van, szemüveget hordasz és alig van hajad- mért végig értetlenül az egyetlen szőke hajú srác aki egyben a legalacsonyabb is volt. Viszont neki is kék szemei voltak. Szuper így már legalább hárman vagyunk kék szeműek: Én, Louis és Ő.
Ránéztem a mellettem álló Liamra ki hirtelen elkezdte a cipőjét vizsgálni és látszott rajta, hogy teljesen elvörösödik. Elszégyelte magát de rendesen. Egyáltalán hogyan jutott az eszébe a gyerekkori kinézetemről beszélni másoknak? És mi az a hülyeség, hogy hullott a hajam? Oké tényleg nem volt valami sok hajam, de csak az miatt mert szőke vagyok- meg aztán az évek során szép sűrű lett- sajnálatos módon fogszabályzóm és szemüvegem egészen 13 éves koromig volt aztán tértem átt kontaktlencsére a fogaim pedig egyenesek lettek.
- Niall mond már el, hogy ez kit érdekel?- förmedt rá Louis és Ő is mellém állt. Liam végre felemelte a fejét és gyanakodva méregette végig. - Itt áll előtted egy bomba nő aki...-Liam szúrósan ránézett, Louis pedig elharapta a mondatot és látszott rajta hogy gondolkozik valami értelmesen- ...aki Liam hugicája- fejezte be végül én pedig elnevettem magam. Kész, Louis fél Liamtól !
- Mond csak, neked ehhez nincs hozzá szólni valód?- fordultam végül Liam felé és karba tettem a kezem. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani most hogy lebukott pont előttem. Nem lennék a helyébe ebben a pillanatban.
- Hát...van- emelte fel büszkén a fejét és a négy srác felé fordult- Nem a hugicám, szóval semmi közöm nincs hozzá ! És örülnék ha nem játszaná folyton az eszét.- vont vállat flegmán, én pedig hihetetlenül néztem rá. Muszáj neki ilyen bunkónak lennie és leégetni mindenki előtt. Már kezd az agyamra menni a természete. 
Nem szóltam semmit csak keményen a szemébe néztem. Ha Ő ezt így gondolja, hogy semmi köze nincs hozzám, akkor nekem sincs közöm hozzá. Legalább megtudtam, hogy szégyel és legszívesebben letagadnak. 
Szép kis mostohatestvér mondhatom.
- Öhm én megyek tanulni- szólaltam meg néhány pillanat múlva és felvettem a földről a táskám és úgy mentem el Liam mellett, hogy a vállának mentem. 
De mikor ezt kijelentettem a srácok mint a kiskutyák utánam jöttek én pedig kénytelen voltam megállni a lépcső előtt, hogy megnézzem mit akarnak. 
Látszott rajtuk, hogy tiszta mások mint Liam. Nekik van humoruk és tudok is rajtuk nevetni, nem pedig csak az eszüket játszák. Mondjuk arra még mindig nem jöttem rá, hogy mit keresnek itt, de van egy sánta gyanúm hogy Liamnak köze van a dologhoz.- Segíthetek?-néztem rájuk barátságosan.- Szívesen beszélgetnék még veletek, de holnap matek dolgozatot írunk- húztam el a számat kellettlenül és felmentem a szobámba.

Mikor beléptem a táskámat az asztalom mellé dobtam, én pedig leültem az ágyamra. Valami oknál fogva rosszul esett amit most Liam mondott. Azt hittem azért valamit jelentek neki mégha olyan bunkó is velem. Ezek szerint nem. Ezzel az egésszel csak azt éri el, hogy napról napra jobban utálom.
Kelletlenül, de végül a könyveim felé vetettem magam. Mikor már teljesen arra öszpontosítottam kopogtattak. Furcsáltam mivel a házból eddig soha nem szoktak kopogni. Mindig mindenki úgy berontott mintha nekem nem lenne magánéletem.
Lassan felálltam a székből és kinyitottam a szobám ajtaját és újra szembe találtam magam az ismerős kék szempárral. 
Louis mosolyogva állt az ajtóm előtt. Zavartan én is vissza mosolyogtam rá. Nagyon megkedveltem Őt, de ahogy lent elnéztem Liam nem volt túl boldog tőle, hogy barátja így érdeklődik felém. Vagyis én ezt vettem ki a tekintetéből.
- Helló cica-mica- nézett rám egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. Nem csoda, hogy milliók vannak meghalva az 1D-től. Ha minden lányra így mosolyognak akkor rengeteg temetés van mostanában az biztos, mivel annyian kapnak szív infarktust.- Gondoltam segíthetek a matekban- ajálkozott fel.- El sem tudod képzelni, milyen jól tudok számolni- tette még hozzá aranyosan én pedig csak mosolyogni tudtam rajta. De tényleg aranyos volt ahogy próbálkozott nálam.
- Te meg a matek?- tűnt fel a semmiből Zayn és csodálkozva nézett Louisra aztán röhögve tovább állt. 
- Igen én meg a matek- kiáltott utána Louis és megcsóválta a fejét. - Ó egyébként szereted a répát?- nézett rám kérdően én pedig értetlenül néztem vissza rá. Olyan természetesen kérdezte, hogy azt hittem megbolondult. Azt se tudtam, most mit kéne mondanom. Ez most nála a csajozós duma, vagy mi?
- Höh?-néztem rá értetlenül- Ilyet tőlem még egy fiú sem kérdezett- válaszoltam őszintén, de az ő szemei csak csillogtak- Amúgy nem nagyon.- arcán csalódottság tükröződött.
- Kár,mivel én imádom- válaszolta vigyorogva és akkor megértettem miért is hord répás felsőt. Neki még ez is illett, de komolyan.

- Louis?- a folyosó végén Liam tűnt fel és gyanakodva méregetett végig minket aztán elindult egyenesen felénk- Mit csináltok?
- Beszélgetünk- válaszoltam fagyosan és lenézően rá néztem.
- Képzeld nem szereti a répát- újságolta Lou ezt a fontos újságot Liamnak aki még mindig komoran nézett. 
- Milyen kár- mondta gúnyosan- Akkor gondolom már nincs is témátok.- ebben a pillanatban teljesen elfogott a méreg. Minek kell mindenbe bele ütnie az orrát.
- Mi bajod van? Hallod magadat amit beszélsz?- emeltem fel a hangom és dühösen ránéztem.
- Én inkább megyek- szólt közbe gyorsan Louis majd elrohant egyenesen le a többiekhez. Én pedig mintha semmi nem történt volna vissza mentem  a szobámba és leültem a székre. Szerencsétlenségemre Liam is követett és becsapta maga után az ajtót és a székem mellé állt. Emlékezetem szerint amióta itt van még egyszer sem volt bent nálam. Őszintén szólva nagyon bele illett a rózsaszín színekbe.
- Azt hittem én a számodra láthatatlan vagyok- mondtam az orrom alatt. 
- Mi?- kérdezte értetlenül én pedig felnéztem rá.
- Nem te mondtad azt, hogy én számodra egy senki vagyok?- húztam fel a szemöldököm és érdeklődve felé fordultam. Kíváncsi voltam mit fog válaszolni.
- Az csak véletlenül kicsúszott a számon- védekezett, de én nem hittem neki. Persze hogy most nem fogja az igazat mondani ahhoz már nincs elég bátorsága. Most a jófiús énjét fogja mutatni, hogy igyam  a szavait.
-Aha- válaszoltam röviden és elfordultam tőle.- Már elegem van a hazudozásodból Liam- válaszoltam végül és szembe álltam vele. Komoran néztünk egymásra majd végül ismét ő szólalt meg.
- Gondolj rólam amit akarsz, csak ha elfogadsz tőlem egy tanácsot vigyázol a srácokkal- fogta halkabbra a hangját én pedig értetlenül hallgattam. Most a barátait beszéli ki? Az eszem megáll.- Mind imádja a csajokat válogatni és nem akarom, hogy te is köztük légy- nézett rám könyörgően. Most el kellett volna hinnem neki, de nem adom meg neki ezt az örömöt, hogy aztán megint nevethessen rajtam.
- Oké- ennyi válasz telt tőlem, Liam pedig sértődötten kiment a szobámból én pedig a falhoz dőltem és hatalmasat sóhajtottam....



2012. július 28., szombat

§7.- Nem is voltak olyan ismeretlenek

Hello mindenkinek....Gondoltam mivel olyan sokat kellett várni a részekre ezért úgy döntöttem h behozom a lemaradásom :) remélem örültök és komiztok is :D
A teremben a lányok egyesével fordultak az új jövevény felé aki megszeppenten vizslatott minket. Lányok közül többen összesúgtak barátnőjükkel. Mondjuk nem csoda mivel eléggé kiütött a gimis lányok közül.
Hosszú derékigérő vörös haja volt- ami elég régen látott már fésűt - kócos volt és ezáltal bozontos lett. Sötét barna szemei voltak ami nem nagyon illett össze a festett vörös hajával. Vagyis szerintem festett volt a haja mivel a homloka hegyett mikor rásütött a nap barna volt.
Az öltözködési stílusáról pedig nem is beszélve. Kék- fekete színű fiús kockás ing volt rajta alatta pedig egy fehér top, farmer nadrágja szakadt volt, edző cipője pedig már látott szebb napokat is.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy Ő most valamilyen fiút akar utánozni vagy én vagyok annyira elmaradva hogy nem tudom mi az új divat.
Tök mindegy mert ilyen öltözködéssel eláshassa magát nálunk. Viszont ahogy ott állt Mr.Sweet mellett gyámoltalanul megsajnáltam, ráadásul még Mindy is játszotta az eszét.
- Ebben a ruhában úgy néz ki mint egy kukázó- súgta gúnyosan Alysson fülébe végül pedig mind ketten kuncogtak. Ahogy elnéztem még az új lány is meghallotta és ezáltal olyan formája lett mint aki rögtön rókázni fog.
Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nem fogom megadni Mindynek azt az örömöt, hogy gúnyolja. Majd én a szárnyaim alá veszem és megtanítom öltözködni 2012 szerint.
Rásandítottam Lanára aki ilyedten nézett vissza rám.
- Lányok Ő itt Lily Martin - tette az igazgató Lily vállára a kezét majd mosolyogva távozott.
Mivel késve jött ezért nem kellett már tornázni így a tanár leültette a kispadra én onnan nézett minket.
Csöngetés után az öltöző felé vettük az irányt és direkt lassan öltöztem átt. Négyszemközt akartam beszélni Lanával és ma ez az utolsó esélyem mivel mindjárt végez Aaron is és akkor már vele lesz elfoglalva.
Még az átlagosnál is lassabbra fogtam a tempót végül pedig már csak néhány csaj maradt az öltözőbe.
- Siethetnél már egy kicsit, nem akarom Aaron megvárattni- tette derekára a kezét Lana és elém állt miközben én a cipőmet vettem fel. Szerencsére az utolsó lány is becsukta maga után az ajtót így csak ketten maradtunk.
- Mit szólsz Lilyhoz?- tértem rögtön a témára, Lana pedig elkezdett a cipőjével toporzékolni. Úgy nézett ki, hogy nincs kedve Lilyről beszélgetni. Már pedig fog.
- Azt, hogy az ókorból szabadult- vont vállatt kelletlenül én pedig szörnyülködve néztem rá. Nem értettem miért ilyen ellenszenves mindenki azzal a szerencsétlen lányról, hisz nem lehet mindenki modell meg plázacica.
- Hogy mondhatsz ilyet?- álltam fel és farkasszemet néztünk egy percig. Lana értetlenül nézett rám és látszott rajta hogy nem tudja mi ütött belém- Nem lehet mindenkinek divat érzéke. Ráadásul nem láttad milyen elveszettnek tűnt- mondtam elérzékenyülve, Lana pedig csak hangosan kifújta a levegőt- Barátokra van szügsége akik segítenek neki- szerintem ezzel a beszédemmel mindent elértem amit akartam. Lana sajnálta az Etióp gyerekeket is és ha jól sejtem most Lilyt pont az éhező emberekhez hasonlítsa.
- Ha azt mondom, hogy benne vagyok akkor elindulunk végre?- nézett rám könyörgő tekintettel én pedig boldogan mosolyogva bólintottam.
Amíg a parkolóba értünk megbeszéltük, hogy holnap reggel az órák előtt elkezdünk barátkozni vele és rászedjük, hogy jöjjön el velünk vásárolni majd hétvégén teljesen áttalakítsuk. Már csak az volt a kérdés, hogy Lily bele- e megy ebbe az egészbe. Szerintem igen, mivel mindenkinek szügsége van barátokra.

Aaron szokás szerint egész úton üvöltette a rap zenét a rádióban közben pedig azt próbálta túlharsogni miközben a tanárokat szidta, hogy milyen igazságtalanok. Örülök, hogy mindig hátul kellett ülnöm és csak darabkákat csíptem el a beszédéből. Ellenben szegény Lana végig hallgatta az egészet.
- Hallom új osztálytársatok lett- állt meg a pirosnál és hátra fordult hozzám.
- Aha Lily Martin- mondtam egyhangúan és kinéztem az ablakon. Épp a Big Ben mellett mentük el ahol most is tele volt turistákkal azonban a szemem egy mellette álló hatalmas plakátra tévedt ahol szembe találtam magam Liam bazinagy fejével és még másik négy srácéval. Eszméletlen, hogy ki tudják photoshoppolni. Csak szeretné ha ilyen tökéletes lenne az arca.
Egyáltalán minek kell ennyire nagy dobra verni, hogy koncertjük lesz. És még az a bugyuta szöveg amit mellé írtak:

One Direction Londonba !!!
Ugye Ott leszel te is?

Nem, nem leszek ott mivel már napok óta nézhetem a mostohabátyám arcát. Ki olyan hülye aki képes értük fizetni? Oké tudom sokan de akkor sem kellene ekkora felhajtást keríteni nekik.

Végre valahára aztán Aaron befordult a jól ismert utcába és megállt a villánk előtt. Elköszöntem majd mentem is be mivel elég sok lecke volt, meg aztán veszekdeni akartam egy kicsit Liammel mivel tudtam, hogy apa még ilyenkor dolgozik.
Ám amikor beléptem az előtérbe a hall felől hangos nevetés szűrödött ki. Lassan oda mentem és kinyitottam a szemem és akkor öt szem szegedőzött rám Liammel együttvéve. Szerintem olyan 'what the fuck' fejet vághattam mikor a négy ismeretlen srácra pillantottam . Jobban mondva nem is voltak olyan ismeretlenek mivel néhány perce láttam az arcukat egy plakáton...

/LIAM/
 Gondolom mondanom se kell, hogy eseménydúsan telnek a napjaim apáméknál, köszönhetően Emmusnak. Először is ott volt a bikinis dolog. Azóta minden éjjel merevedésem van hála neki. Fogalmam sincs, hogy miért hagyott olyan mély nyomot bennem az a pillanat. Álmomban akkor nagyon jól szórakoztunk együtt és élveztük is. Ott soha nem olyan bunkó mint a valóságban.
Habár az is az én hibám, hogy utál. Jól szórakoztunk a medencénél és végre megtudtam, hogy miért gyűlöl annyira. Hát igen  kis kölyökként is tudtam a dolgom. Nem tehetek róla már akkor is megmozgatott bennem valamit. Pedig akkor még tényleg barátok voltunk ha lehet így mondani.
Akkoriban mikor haza mentem Manchesterbe anyámhoz mindig Emről áradoztam neki, hogy milyen szép. Most ez lehet cikisen fog hangzani tőlem, de totál bele voltam esve és ezt boldogan meséltem az ismerőseimnek. A haverjaim pedig azt mondták, hogy gyagyás vagyok amiért bele szerettem a húgomba. Nyolc éves fejjel nem fogtam fel, hogy csak a mostohatesóm ezért a haverok elmagyarázták, hogy a kisebb tesvéreket buzerálni kell, hogy végül sírva rohangjanak a szülőkhöz. Én meg a hülye fejemmel el is hittem és akkor csináltam azt a bugyis dolgot.
Ráadásul most még majdnem Em előtt is lebuktam, pedig már tényleg nem úgy  nézek rá.Na de mindegy bocsánatot kértem tőle egy egy napig jóban voltunk egészen ma reggelig amikor szépen nyakon öntöttem hideg vízzel. Muszáj volt kihasználom az alkalmat mivel már nagyon ki akartam próbálni milyen érzés. Néhány hónappal ezelőtt Harry is ugyan ezt csinálta velem amikor nem akartam felkelni. Meg kell mondani, csodás érzésa ahogy kinéz olyankor az áldozat.
Mind ezek ellenére én még mindig unatkozok. Em iskolába jár, Ric dolgozik, így csak Lucy van otthon aki már ha meglát seprűvel akar rámtámadni.

Épp ezért gondoltam arra, hogy átthívom a srácokat néhány napra. Tegnap este mikor Ric szokás szerint a dolgozó irodájába volt elhatároztam, hogy megkérdem.

- Szóval mi lenne akkor ha áthívnám a banda többi tagját néhány napra- kezdtem bele a mondókámba és leültem egy bőr székre az asztalával szembe. Ric felemelte a tekintetét és érdeklődve hallgatott.- Tudod a srácok akikről már annyit beszéltem- túrtam bele a hajamba. Nem tudtam, hogy mire számíthatok mivel én mégsem itt lakok csak nyaralni jöttem erre fő ide akarok hívni még embereket akikről még a hülye is tudja, hogy milyenek.
- Tőlem aztán jöhetnek- vont vállat és mosolyra húzta a száját úgy ahogy én is- Legalább akkor nem fogjátok Emmával megölni egymást mikor én még dolgozok- tette hozzá egy ravasz mosollyal megspékelve.
Nem hittem volna, hogy ilyen hamar bele megy. Ezek után rohantam a szobámba és már hívtam is a srácokat.
- Niall Londonban vagy?- szóltam bele a telefonba mikor a Szöszi nagy sokára felvette.
- Haver rég hallottam becses hangod- vigyorogta és hallottam ahogy épp valamit rág. Már megint evett- Itt vagyok, mér?
- És Harry? Zayn? Louis?- soroltam az érintettek nevét, Niall pedig háromszor igennel válaszolt- Oké akkor kérdezd meg tőlük, hogy nincs-e kedvük néhány napra eljönni apám villájába- Niall elüvöltötte magát nekem pedig el kellett tolnom a telefont a fülemtől. Néhány másodperc múlva léptek hangzottak fel végül pedig kihangosították a telefont.
- Csak akkor ha a hugicád is ott lesz- szólt bele Louis én pedig már meg sem próbáltam bunkó lenni. Tegnap volt szerencsém befejezni a félbehagyott beszélgetésünk és így megtudta, hogy Em milyen .
- Itt- válaszoltam röviden.
- Még szép, hogy megyünk.- röhögött a telefonba Harry majd végül letette.

A szavukat betartották és délután megérkeztek tele pakokkal.
- Hát barátom sajnálhatod, hogy ennyi évig nélkülözted apucit- nézett körül tátott szájjal Zayn mikor beinvitáltam őket a házba. Úgy ahogy én , ők is csodálkozva méregették a viskót. Megmutattam nekik a vendégszobákat, Louis és Harry pedig totál a padlón voltak, hogy semilyen nő nemű lénnyel nem találkoztak.
Végül leültettem őket a hallba, hogy nyugodjanak egy kicsit le és mondják el miért rövidítették meg a nyaralásukat. Épp elkezték mondani mikor nyitódott az ajtó és megjelent az elképedt Em,

2012. július 27., péntek

§6.-Ki kell adnom magamból a feszültséget

Sziasztok ! Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni amiért ilyen soká nem volt friss rész :S Tudom hirtelen tűntem el de sajnos nyaralni voltam és hirtelen jött a lehetőség és csak most jöttem haza...de mostantól ugyan olyan gyakran jön a rész mint eddig :) óh és köszönöm a komikat ma arra is válaszolni fogok :D 
A nap további részében boldog voltam mivel oly sok hosszú év után végre Liam kinyögte, hogy bocsánat. Ez nekem annyival felért mintha előbbre hozták volna a szülinapomat.
Az viszont eléggé elvette a kedvem, hogy a spanyolt még mindig nem tudtam. Ráadásul akár hányszor kinyitottam a könyvem mindig Liam helytelen spanyol beszédje jutott az eszembe és ilyenkor mindig nevethetnékem támadta.
Este aztán nagy nehezen rávettem magam és leültem az íróasztalom elé. Elszakadtam a külvilágtól és csak az járt az eszembe, hogy miként élt Picasso vagy miként kell útbaigazítás kérni egy idegentől... Ennél még egy unalmas könyv is jobban érdekelt volna, vagy szívesebben hallgattam volna tovább apát ahogy Liamot faggatja.
Még a vacsorát is kihagytam, és csak olyan éjjel két óra körül eszéltem fel arra, hogy még nem is zuhanyoztam. De sajnos arra már nem volt eről. Álmosan az ágyamhoz vonszoltam magam és stresszeltem a reggeli nap miatt. Tudtam ha ez a dolgozat nem sikerül akkor megbukok, apa pedig kitagad.
Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba.

- Emmus gyerünk ébresztő !- hallottam ahogy nyitódik az ajtó és egy alak áll az ágyam mellé. Fáradt voltam, fáztam, korgott a hasam és gyűlöltem ha valaki felkelt. Résnyire kinyitottam a szemem és rögtön felismertem Liam alakját aki már fel volt öltözve és karba font kézzel állt mellettem. Összeszűkült szemöldökkel pillantottam fel az éjjeliszekrényemen álló órára.
Pontosan hat óra volt ami azt jelentette, hogy még van fél órám míg szólni fog az ébresztőm. De akkor mi a francot keres itt Liam?
- Haggyj aludni- mondtam álmos hangon és fejemre húztam a takarót.
- Csak szólok ma én viszlek suliba- hangja távolinak tűnt és minél jobban zuhantam vissza mély álomba végül pedig teljesen elmosódott amit beszélt.
 Nyugodtan aludtam egészen addig amíg ismét nyitódott az ajtó és újra Liam jött vissza- Gyerünk kelj fel mert rossz vége lesz- fenyegetőzött én nálam pedig betelt a pohár. Mérgesen felültem és megfogtam az órám.
- Látod fél hét- mutogattam az órámra,
- Leszarom. Ma úgy kelsz ahogy én mondom- válaszolta flegmán és terpeszbe állt mint valami katonta. Ez már kezd az agyamra menni.- Szóval öltözködj !- parancsolta.
- Nem- ellenkeztem és vissza feküdtem az ágyamba. Pont ma reggel kell játszania az eszét. Így is görcsölök a doga végett, erre még ő is boldogít.
- Oké- válaszolta és ahogy hallottam rettentő mérges volt. Becsapta maga mögött az ajtót én pedig vigyorogva dőltem vissza az ágyba. Tudtam, hogy úgysem fogok elkésni, de még szügségem volt a pihenésre, hisz így is úgy nézhetek ki mint egy vámpír.
Ám néhány pillanat múlva ismét nyitódott az ajtó, de én már meg sem próbáltam kinyitni a szemem, csak áttfordultam a másik felemre.- Te akartad- hallottam Liam hangját és abban a pillanatban az egész fejemre öntött egy korsó hideg vizet.
Dideregve, csuron vizesen, szitkolózva szálltam ki az ágyból és néztem farkasszemet a vigyorgó Liammal. Szinte már a hasát fogta a nevetéstől én pedig kínomban csak sikítoztam kétségbeesve. Aminek az lett az eredménye, hogy most már nem csak simán nevetett hanem előre görnyedt és úgy fogta a hasát a nevetéstől.
- Húzz ki innen- mutogattam az ajtó felé és megindultam felé. Ő nevetve megfordult és elégedett képpel kilépett az ajtómon.
Nem elég, hogy felkeltettek, de most még a hajam is száríthatom ráadásul az egész ágyam tiszta víz. Az biztos, hogy itt Ő fog rendet rakni és nagyon meg fogja bánni amit csinált. Úgy fog sírni mint egy kislány a bosszúmtól ami nagyon fájdalmas lesz.
Bunkón mentem le a konyhába és vettem fel a cipőm és indultunk el apa autójához amivel Liam elvisz a suliba mivel apa korán reggel bement dolgozni. Az út nagy részében még mindig nevetett én pedig legszívesebben behúztam volna egyet neki.
- Úgy látom jó napod lesz- vicsorogtam mikor megállt a gimi kapuja előtt és szörnyülködve nézett az iskolára ahol már hemzsegtek a diákok.
- Pfuj én ide már nem tudnám betenni a lábam- húzta el a száját. Már megint kezdi a menősgedést.
- Tudod nem mindenkinek lehet magántanára- gúnyolódtam közben pedig kinyitottam az ajtót, de utoljára még vissza fordultam- Ó és nem kell értem jönnöd mivel Lanával megyek haza.- tettem hozzá és a vállamra tettem a táskámat. Nem volt kedvem tovább hallgatni az ostoba szövegjét, de szerencsémre Lana pont akkor tűnt fel mikor becsaptam az ajtót Liam pedig végre elment.
- Jól láttam te Liammal jöttél- kérdezte csodálkozva én pedig csak karon ragadtam és elmeséltem neki a reggelemet.

- Azt hittem nem éled túl a hétvégét- nézett rám mosolyogva mikor a szekrényeknél álltunk és a könyveinket raktuk be.
- Ha-ha nagyon vicces- gúnyolódtam fáradtan. Jobb reggelt is el tudtam volna magamnak képzelni.- Ráadásul ma még itt van a spanyol is- húztam el a számat, de szerencsétlenségemre még a szekrényem ajtja is becsukódott. Egy újabb balszerencse.
- Ne is mond anya azt mondta ha megbukok nyári suliba küld- megborzongott és kinyitotta az egyik könyvőt.
- Nekem mondod?- néztem rá- Apa Alaszkába akar küldeni javítóintézetbe- a végén mind ketten elnevettük. Őszintén szólva egyikünk sem a jó tanulásról volt híres. Jobban modva ha kellett inkább ellógtunk a dolgozatokról. Az osztályfőnök is pikkelt ránk amiért tavaly az osztálykiránduláson eltűntünk és órák hosszat kerestek minket Wales-ben míg végül ránk találtak egy csomó fiatal fiú között. Ezek után igazgatói megrovót kaptunk mind a ketten és még be is hivatta a szüleinket. Emlékszek apa egy taljes hónapra elvette a hitelkártyámat és nem engedett vásárolni. Borzalmas volt.
Úgyhogy jobb ha ma jól megírom a dolgozatot mert akkor vége a nyaramnak ahogy apámat ismerem.

Spanyol a testnevelés előtt volt ami azt jelentette hamar be kell fejeznem mivel még átt is kell öltözködnöm. Miss. Knigh a suli legszigorúbb tanárai közé tartozott. Nem csak a spanyolt vitte hanem az osztály szerencsétlenségére még a matek is hozzá került. Így egy héten szinte minden nap láttuk.
Mikor kiosztotta a dolgozatokat az asztal elé állt és feltette a szemüvegét, hogy jobban lássa a puskázókat.
- Tudjátok mi a szokás- kezdte el a szokásos beszédét, a osztály pedig figyelmesen hallgatta. Kár volt vele szemtelenkedni mivel igazgató helyettes volt ezért akár mit el tudott intézni- Az asztalon nem marad más csak a dolgozat és egy toll- emelte fel a mutatóújját és körbe pásztázta a társaságot holló fekete szemével,végül pedig leült az asztalához ami azt jelentette kezdhettük a munkát...

Kicsengetés után felsóhajtva mentünk a tornaterem felé Lanával és közben a dolgozatról beszéltünk. Én úgy éreztem, hogy kihoztam magamból, pedig mikor elkezdtem írni Liam remek spanyol beszéde jutott eszembe amitől mosolyra húzódott a szám, de aztán újra rágondoltam a reggeli incidensre. Fogalmam sincs, hogy fogom vissza adni neki, de az biztos hogy most megint utálom.
- Lana !- kiáltott hátulról Aaron és megvártuk még beér minket. Aaron egy évvel felettünk jár ami azt jelenti, hogy jövőre végzős lesz a mázlista. Bár már én is ott tartanák, sajnos én még pesvedhetek itt két hosszú évet.- Várjatok meg és haza viszlek benneteket suli után- kacsintott egyet rám, majd gyors puszit adott Lanának és már el is viharzott. Ez volt a jó, hogy szinte szomszédok voltunk.
- Em nincs kedved ellógni tesiről- nézett rám csillogó tekintettel Lana mikor a csarnok előtt voltunk. Szívem szerint igent mondtam volna, de most valahogy ki akartam adni magamból a gőzt.
- Jaj Lana ne csindáld !- állítottam le az ábrándozásból- Ki kell adnom magamból a feszültséget.
- És ahhoz mi köze van a tesinek?- nézett rám értetlenül.
- Hát...-kezdtem el kereseni az értelmes érveket. Fogalam sincs, hogy mit mondhattam volna.- Kiüthetem Mindyt kosárban- kuncogtam fel és a szőke plázacica jutott az eszembe aki már általános óta boldogítja mindennapjaimat. Ami a lényeg csak azért mert az én apám gazdagabb mint az ő két szülője együttvéve. Nem tud beletörődni, hogy nekem mindenem megvan és mindenki jobban szeret mint őt.
- Okos- helyeselt vigyorogva Lana és bementünk az öltözőbe.
Mint mindig most is rekordsebbességgel készültünk el és mentünk ki a terembe ahol a többi lány már fel volt sorakozva.
Épp a bemelegítést kezdtük mikor belépett Mr.Sweet a suli igazgatója utána pedig egy új lány...

2012. július 13., péntek

§5-Miért pont Liam?

SZiasztok. OMG több mint 1000 látogató, nagyon szépen köszönöm. Viszont ez a komi mennyiségről nem mondható el. Gondolom most mindenkinek elvettem a kedvét mikor elolvasta az előző részt. Tudom én hibám amiért az elején nem figyelmeztettelek benneteket, hogy egy kissé a fiúk jellemnét átformáltam. Bocsi de engem már untat, hogy minden töriben Liam egy romantikus, bőgőmasinának van beállitva aki csak smárolni mer a csajokkal nos vége. Ezért ha valakit ez zavar akkor ne olvassa tovább a törit :D köszöntöm xD
/EMMA/
Ott álltam megkövülten és hagytam, hogy Liam a testemet bámulja. Tetőtől talpig végig mért és elég sokat elidőzött rajta. Fogalmam se volt, hogy mi tévő legyek. Oké az tény, hogy a mostohatesóm de fiúból van én pedig lányból ezért természetes dolog, hogy igy viselkedik.
Engem azonban akkor is nagyon zavar ! Éreztem ahogy elvörösödök és az arcom pedig lángolt a szégyentől. Egyik lábamról a másikra álltam és azon gondolkoztam, hogyan menekülhetek vissza minél előtt a házba, hogy végre normális ruhát vehessek fel. Ennyire cikis helyzetbe már rég kerülte. Istenem miért pont Liam?
Ő nézett engem én pedig Őt. Legjobb jelenet, szinte már filmbe illő. 
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy én igazából tanulni jöttem ki, de a könyveimet fent felejtettem a szobámba. Hogy ez nekem miért nem jutott eddig eszembe?
- Jé a könyveimet meg fent hagytam- vágtam homlokon magam a hatás kedvéért, nehogy Liam véletlenül rájöjjön, hogy totál zavarban vagyok miatta. Mint a villám megfordultam és már rohantam is fel egyenesen a szobámba ott pedig az ágyamon heverő ruhámat rögtön magamra kaptam. Ettől egy kissé megnyugodtam de szerencsétlenségemre a szobám ablaka pont a medencére nézett igy ismét lelátást nyertem . Lábai még mindig a vizben lógtak a feje pedig azt a helyet pásztázta ahol én álltam. 
Remek ezek után , hogy mennyek le és nézzek a szemébe? Lehet most egy olcsó ribancnak gondol aki mindenkinek mutogassa magát. Idegességemben elkezdtem fel-alá járkálni a szobában közben pedig azon járt az eszem, hogy mit csináljak. 
Végül arra a döntésre jutottam, hogy könyvestül együtt felöltözve újra lemegyek a medencéhez és próbálok úgy viselkedni mintha semmi nem történt volna. 
Azonban mikor az ajtóhoz értem megtorpant és nagyot nyeltem mikor átléptem. Liam ismét felém fordult, de ezúttal elmosolyodott. Nem tudtam mi ütött be, de az biztos hogy én nem fogom megkérdezni. Lehet arra számitott, hogy ismét bikiniben fog viszontlátni.
Mintha semmi nem történt volna lepakoltam az asztalon, kényelmesen elhelyezkedtem és kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. A spanyolt igy sem tudom, nem hogy még most mikor Liam felettem át és olyan furán mosolyog. Igen sajnos nem tudtam semmit kivenni az arckifejezéséből ezért inkább újra a tanagyagra összpontositottam nem sok sikerrel.
- Feladom !- csaptam be mérgesen a könyvet és kérdően ránéztem Liamra aki már mellettem ült és még mindig mosolyogott. Ilyen környezetben nem tudok tanulni, de ha ezt a dogát elcseszem akkor végem van.- Elmondanád, hogy mi olyan érdekes bennem, hogy állandóan bámulsz?- kulcsoltam össze a kezem mérgesen és kiváncsian ránéztem.
- Csalódást okoztál Emmus. Mi van Hello Kittys bugyiról áttértél pinkre?- kérdezte gúnyosan és még mindig vigyorgott, de ez már nem olyan volt mint az előző. Ebből inkább sugárzott a gúny és a megalázás.
Éreztem ahogy az arcom ismét lángba borul, gyomrom pedig görcsbe rándult. Ezzel a beszólásával most a padlóra küldött mivel az emlékeim ellepték az agyam és az elmém is.

Gondolom sokan gondolkoztatok már azon, hogy én Emma Sparks vajon miért gyűlölöm annyira Liam Paynet. Legtöbbetek agyán az futott át, hogy az végett mert a mostohatestvérem és féltékeny vagyok rá mivel apa sokkal többet foglalkozik vele mint velemi mikor nálunk van. Nos ez is egy megközelités, de szerencsémre hosszú évekig nem nagyon érdekelt, hogy mikor találkozik apával. Ez az ő dolguk és joguk van találkozni, hisz ugyan az a vér csorgadozik az erejükben.
A másik megközelités pedig ha nem csal a gyanúm az volt, hogy titkon szerelmes vagyok belé csak még magamnak se merem bevallani. Tisztázzuk ez nem egy Hamupipőke történet. Ez a puszta valóság ahol nem létezik herceg. Ráadásul olyan nincs, hogy Liam herceg aki bele szeret az átlag lányba. Hogy valójában Ő mint gondol rólam nem tudom, de hogy én semmit nem érzek iránta az biztos. És ezt most nem csak úgy mondom, ez igy van. Nekem Ő egy beképzelt 17 éves srác aki a hangjával nagy dolgokat ért el és most milliók vannak megőrülve érte.
A való igazság ezektől jóval távolabb áll. 
A gyűlöletem 8 éves koromban kezdődött pontosabban általános iskola 2. osztályában. Abban az évben Molly jelentkezett egy valóság showba ezért szokás szerint apára bizta Liamot egy fél évre. Mivel iskola köteles volt ezért beiratta abba az iskolába ahova én jártam. Pechemre pont velem került egy osztályba. Mondjuk akkoriban még nem utáltam inkább csak el voltam vele mivel örültem, hogy van egy idősebb bátyám aki játszik velem. Ne hogy azt higyjétek, hogy nem voltak barátaim, de voltak csak nem fiúk.
Nos az egész történtet pontosan egy ebédszünetben történt. Sütött a nap ezért ki lettünk engedve az udvarra, hogy játszunk egy kicsit. Fogalmam sincs, hogy miért de nagyon jó kedvemben voltam. Ezért úgy döntöttem hogy elkezdek az asztalon táncolni közben pedig örültem, hogy a szoknyám olyan volt mint azoké a táncosoké akiket a TV-ben szoktam látni. Na igen, de volt ezzel egy apró gond. Mivel apa öltöztetett reggelente ezért nem szoktam valami divatosan öltözködni. Értsd úgy: tornacipő, szoknya alatta pedig nem volt semmi csak bugyi. Nekem megfelelt. 
Szóval miközben az asztalon tettem az eszem az én drága mostohatesóm Liam egy kegyes pillanatban felugrott mellém és boldogan húzta fel  a szoknyámat és az udvaron mindenki megtekinthette a Hello Kittys bugyim. Beleértve a barátnőimet és azt a fiút aki akkoriban tetszett. Szinte mindenki a hasát fogta a nevetéstől és gúnyoltak én pedig sirva rohantam a mosdóba. Persze Liamnek eszében se volt bocsánatot kérni inkább gúnyolódott tovább, bezzeg apának nem merte elmondani és mivel én sem akartam azt, hogy árulónak csúfoljon inkább befogtam. Attól a naptól kezdve Liamot még csak a hátam közepére se kivántam.
- Látod haladok a korral- néztem rá fagyosan és elforditottam a fejem és lehajtottam. Utáltam arra a napra visszagondolni mivel még mindig hallom azt ahogy mások nevetnek,de leghangosabban Liam.- Tudod boldog voltam, hogy ennyi évig nem kellett hallgatom a gúnyolódásod, de ez a mámor néhány napja véget ért- fordultam újra felé és a szemébe néztem. Kifejezéstelen arccal nézett vissza rám én pedig csak felálltam és elindultam be, de néhány másodperc múlva a kezem után kapott igy muszáj volt megállnom.
- Még mindig az a bajod?-hangsújozta ki 'az' szót. Ezek szerint még mindig tudja, hogy mi bajom.
- Szerinted?- húztam fel a szemöldököm kérdően. Ennyire hülye nem lehet, hisz ő kezdte az előbb is.- Úgy látszik még mindig élvezed ha vissza gondolhatsz rá- kaptam ki karomat a szoritásából mivel kezdett kényelmetlen lenni a helyzet.
- Jaj Em az csak egy gyerekkori csintevés volt. Hány fiú viccel meg egy lányt az miatt mert igy mutatja ki az érzéseit mikor gyerekek.- dőlt hátra a székbe én pedig csak komoran hallgattam. Most ez miről beszél? Arról, hogy a kisgyerekek igy vallanak egymásnak szerelmet vagy mi.
- Akkor ezek szerint tetszettem neked?- néztem rá és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Liam e mondat hallatán székestül hátra fordult , én hülye pedig rögtön mentem, hogy segitsek rajta. Megfogtam a kezét és felhúztam aztán mellé ültem.
- Mi? Ezt meg honnan veszed?- hümmögött meg a hajába túrt. Zavarban volt, miattam ! Nem tudta, hogy rejtse el, hogy én ne vegyem észre.
- Az előbb mondtad, hogy egy kisfiúk úgy mutatják ki érzéseiket egy lány iránt, hogy cikis helyzetbe hozza-válaszoltam nemes egyszerűséggel közben pedig újra kinyitottam a könyvem. Direkt nem néztem rá mivel igy is láttam, hogy hatalmasakat pislog.
- Igaz, de nálam más volt a helyzet- válaszolta néhány perc múlva és ezzel szerintem lezártnak tekintette a témát.
- Oké- mondtam, de még mindig nem néztem fel a könyvből. Most már engem csak az Isten menthet meg holnap. Kizárt dolog,. hogy ezt meg tudja tanulni.
Szótlanul ültünk vagyis Liam ült és engem nézett én pedig el voltam merülve a könyveben de az eszem nem azon járt. Igazából szerintem most nagyon aranyos volt ahogy beszélt. Ha ilyen normális lett volna mindig akkor még barátként is mernék rá tekinteni.
- Mi ez?- nézett bele a könyvemben aztán elhúzta a száját. 
- Spanyol- válaszoltam aztán hangos nevetésben törtem ki mikor elhúzta a száját és újra visszadőlt a székbe.
- Espanol. Viva la fiesta ! Yo soy sexy- kezdett el mellettem hablatyolni ha jól hallottam spanyolul. Őszintén szólva lehet nem is az volt mivel szerintem valami ismeretlen nyelv jött ki a száján. De legalább megpróbálta.
- Liam fogadj el tőlem egy tanácsot- tettem a vállára a kezem és komor tekintettel meredtem rá- Soha a büdös életben ne beszélj még egyszer spanyolul- az utolsó mondatra úgy nézett rám mint akit nagyon megsértettem. Aztán nem birta tovább és elkezdett nevetni saját magán. 
Néhány percig csak nevettünk majd végül kifulladtunk.
- Sajnálom- szólalt meg végül én pedig értetlenül rá néztem mivel nem tudtam, miért kér bocsánatot. Úgy látszik, Ő is észre vette mert folytatta- Nem tudtam, hogy mindenki rajtad fog nevetni azt hittem jó vicc lesz és csak mi ketten fogjuk élvezni, de ezek szerint tévedtem- hajtotta le szomorúan a fejét. Végre megtörtént a csoda, bocsánatot kért tőlem. 
- Tudod mióta vártam erre, hogy ezt kinyögd?- néztem rá és a fejem a vállára hajtottam. Akár hiszitek akár nem, de élveztem. Tudom, úgy kellett volna rá néztem mint mostohatesómra de nekem az nem ment. Inkább úgy mint egy barátra akit hosszú idő múlva újra visszakaptam.
- De azért nekem még felveheted a Hello Kittys bugyid mivel azt jobban szerettem mint ez- nézett rám röhögve én pedig játékosan vállba ütöttem- Befogtam, de az akkor is inkább olyan Emmusos- tette még hozzá...

2012. július 11., szerda

§4-Muszáj neki pont most itt lennie?

Nos ime itt az új rész :D az előző részhez nagyon szépen köszönöm a komikat amikre válaszoltam is. Nos ennél a résznél már merem azt mondani, hogy kezd izgalmas lenni. És remélem, hogy nem zavarnak benneteket a trágár szavak és ehhez kapcsolódó jelenetek :P
Vasárnap a hét legunalmasabb napja. Utálom úgy ahogy van mert egész nap a másnapi iskolán jár az eszem. Nos igen azt mondtam, hogy szeretek iskolába járni, azt azonban nem hogy tanulni is szeretek. A jegyeim egész jók voltak, de csak az miatt mert jól tudtam lyukat beszélni mások hasába. És ez a tulajdonság nagyon jól jött sok tanárnál. Apa mindig azt mondta, hogy pontosan anya volt ilyen. Amit egyszer a fejébe vett azt véghez is vette. Ezért én is el fogom érni a célom, hogy vegyenek fel New Yorkba médiaszakra.
Tudjátok szabadidőm nagy részét irással töltöm vagy pedig a csajokkal várost járjuk, hogy minél több jó helyet fedezhessünk fel amit én tudjak lefényképezni. Rengetek képem van már amik fontosak nekem. Olyan apró dolgokat örökitek meg amik mások számára semmiségek nekem mégis az életem részei. Szeretnék minden fontos pillanatra emlékezni és ha megöregszem az unokáimnak mutogatni. Ráadásul állitólag nagyon jó vagyok. Vagyis a média tanárom és apa szerint. Mondjuk az utolsónak csak a képeimet mutogattam meg. A suli újság fő szerkesztője vagyok amiben elég sok fontos cikket irtam már. Vagyis a diákok nekem köszönhetik, hogy a bálokon rendes bandák játszanak (nem szupersztárok, inkább feltörekvő sztárocskák), vagy nincs egyenruha és választanak bál királyt és királynőt.
De ne feletkezzünk meg az irásról is és most nem a sulis cikkekre gondoltam, hanem azokra amiket senkinek nem mertem megmutatni. Olyan történetek amik szereplői kitaláltak mégis az én életemről szólnak. A végük happy end, de amig idáig eljut a szereplő nagy megpróbáltatásokon megy keresztül. A leges legjobban a mostani tetszik amit nem rég kezdtem. A szivemhez nagyon közel áll mivel pont úgy irtam mintha rólam szólna. A főszereplő lány anyja meghalt, apjával él és van egy mostohatesója...és eddig jutottam. Hogy miért pont mostohatestvért irtam bele? Hát mert pont akkor jött Liam és megzavarta az egész életemet.
Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és mivel nem volt kedvem újra apát hallgatni akit még mindig Liamot faggatja az életéről, ezért úgy döntöttem várok még egy kicsit és csak az után megyek le reggelizni. Igy az utam a számitógép felé vezetett. Nagy meglepetésemre szinte be sem jelentkeztem már is webcamera felkérést kaptam. Meg sem lepődtem mikor a monintoron Lana kócos haja tűnt fel és vigyori arca. Akkor ezek szerint jól sikerült a vacsi Aaron szüleivel.
- Szia, látom felkeltél- vigyorgott bele a kamerába én pedig csak hatalmasat ásitottam válasz helyett. Mondjuk tegnap elég későn feküdtem le, hála Liamnek és az Ő ostoba filmjeinek és csesztetésének- Úúú, annyi mindent kell mesélnem.
- Gondoltam- válaszoltam lehangolóan és már fel voltam készülve a monológra ami hosszú órákig el fog tartani.
- De előtt kiváncsi vagyok, hogy hogyan birod Liammel-  na erre a kérdésére nem számitottam. Most komolyan fontosabb az neki, hogy mi van velem meg Liammel mint ,hogy Aaronról beszéljen.
- Borzalmasan- mondtam egyszerűen Lana pedig felhúzta a szemöldökét.
- Bővebben !
- Apa szinte élve felfalja, minden körülötte forog most számára- kezdtem el panaszkodni. A két napos nem beszélés Lanával most jött ki rajtam. Tudtam neki bármit elmondhatok úgyis megért. Mondjuk még szép, hisz a barátnője vagyok- Ráadásul Liam olyan bunkó, hogy az már fáj. Azt hiszi velem is flegmáskodhat, de majd én megmutatom neki- aki nem ismer az szerintem most totál hülyének hisz. De egyszerűen valamiért taszit Liam jelenléte.
- Em, ha nem ismernélek totál azt hinném, hogy egy bele vagy zúgva Liambe- kuncogott a kamerába én pedig hangos röhögésbe törtem ki. Nem tudtam eldönteni, hogy most ezt  komolyan gondolva vagy ilyen vicces kedvében van.
- Én és Liam?- fogtam a hasam a nevetestől közben pedig az asztal szélébe kapaszkodtam nehogy leforduljak a székről. Ez még álmomban se fordulna meg a fejemben, hisz a mostohatestvérem. Még ha nem is lenne az akkor sem az esetem. Nem birom a nyálgépeket.- Jó vicc mondhatom.
- Oké csak mondtam- szabadkozott komolyan.
Néhány percig még beszélgettünk majd leléptem. Akkor tudatosult bennem, hogy holnap témazárót irunk spanyolból. Remek a világ legutálatosabb tantárgya ráadásul a tanár is szörnyű és a nyelvért sem vagyok meghalva. Mondjuk mint ország tetszik mivel rengeteg barna bőrű pasi lakik arra fele és a focit is szeretem.
Kinéztem az ablakon és örömmel tudatosult bennem, hogy süt a nap. Ez itt Londonban nagyon ritka eset volt, úgyhogy jó ha kihasználja az ember. A szekrényemből elő halásztam a pink fürdőruhám és boldogan kaptam magamra. A spanyol még várhat magára, hisz úgyis tök mindegy mikor fogom elkezdeni akkor sem fogom tudni úgy ahogy én akarom.
Szökdécselve hagytam magam után a lépcsőket és mosolyogva mentek végig a földszinten. Nem hiába mondják azt, hogy a sugárzó napfény boldogit.
Na igen a boldogságom tova szállt mikor a medencénél megpillantottam Liamot aki szomorkásan lógatta lábát a vizbe, de mikor meghallottam az ajtó nyitódást rögtön felkapta a fejét és már végig is mért.
Oké mi a szart keres Ő itt? Egyáltalán muszáj neki pont most itt lennie?...

/LIAM/
Egész jó volt ez a filmezés Emmussal pedig nagyon is jól tudom, hogy az idegeire megyek. De ezt a nyelvfogós dolgot még akkor is vissza fogja kapni mert az kegyetlen volt. Szegény lány nem tudja titkolni, hogy mennyire utál ráadásul még én se hagyom maga. Azt is tudom, hogy féltékeny rám amiért többet vagyok az apjával. Igen, arra a döntésre jutottam, hogy nekem csak simán Ric lesz és nem apa mivel ezt a megnevezést Emet illeti, hisz többet volt vele mint én. Igaz jól esne ha én is saját apámnak tekinthetném, de nem megy. Hisz egy évben egyszer ha láttam, köszönhetően anyának.
Mondtam már, hogy mennyire unatkozok itt? Tele van ez a villa csúcs dolgokkal, de magam nem a legjobb. Reggel lementem a mozi terembe, de mikor beléptem és megláttam hogy mekkora rögtön elment tőle a kedvem. Pedig szivesen megnéztem volna egy jó filmet. Gondoltam megkérdem Emet, de úgyis visszautasitan meg aztán a bunkó képére sem vagyok kiváncsi.
Igy aztán végső elkeseredésemben lement a medencéhez ismét. Nem tudom miért de nagyon megszerettem ezt a helyet. A Nap is sütött és olyan barátságos, nyugodt környezet vett körül.
Gondolkodás nélkül levettem a cipőimet zoknistul és már indultam is a viz felé, hogy lógathassam a lábaimat.
Azonban alig léptem néhány lépést mikor megjelent a morcos képű Lucy akit tegnap este volt szerencsém megismerni és rögtön rém álmaim lettek miatta.
- Remélem megmostad a lábad mikor a vizbe tetted- mutogatott felém a seprűjével én pedig csak nagy szemekkel bámultam rá. Ha jól értettem azt mondta, hogy meg-e mostam a lábam mikor a vizbe tettem. Most ez egy vicc akar lenni, vagy mi? Ha megyek fürödni akkor sem mosakodok meg előtte és csak utána megyek fürdeni.
- Meg kellett volna?- kérdeztem félve és erőltettem egy mosolyt az arcomon. Lucy küldött felém egy gyilkos pillantás és magában motyogva elment. Úgy látszik nem vagyok a szive ügye.
Néhány percig csak a fákat bámultam majd gondoltam egyet és már halásztam is elő a zsebemből a telefonomat és tárcsáztam a legelső számot.
- Lou- szóltam bele vidáman mikor felvette répa imádó haverom a telefont. Akár hiszitek akár nem, hiányzott ez a négy bolond. Ha itt lennének sokkal jobb lenne mert végig hülyülnénk az egész napot.
- Liam- szólt vissza és hallottam, hogy kihangositott. Akkor ezek szerit a többiek is ott vannak.- Jó hallani becses hangodat .
- Most meghatottál haver- mondtam érzékenyen, közben pedig vigyorogtam.- Akkor hiányoztam ?- kezdtem el nyalizni.Őszintén szólva  állandóan hülyéskedünk és soha nem lehet minket komolyan venni. Ezért is gondolják sokan rólunk, hogy melegek vagyunk. Elég abszurd dolog, de ha ennyire hülyék az ember akkor higyjék csak el.
- Egész nap rád gondolok- hallottam ahogy röhög a telefonba.
- Én még éjjel is- hallatszott a távolból Zayn hanga. Szóval még Ő is ott van.
- Zayn is ott van?- kiváncsiskodtam mivel úgy tudtam mindenki haza ment.
- Aha és néhány napon belül Harry és Niall is vissza jön- válaszolta egyszerűen Louis.
- De miért, hisz úgy volt hogy szabadságon leszünk- értetlenkedtem.
- Nem tudom- istenem Lou is az ő értelmes gondolkodása. Soha semmit nem tud.- És mi a hézag a hugicáddal?- na persze ha csajról van szó akkor minden szóba jöhet.
- Hát nem olyan mint amilyenre én számitottam- válaszoltam halkan, nehogy még véletlenül Em meghallja, hogy mit gondolok róla- Egy...- kezdtem el mondani, de ismét nyitódott az ajtó és megjelent élőben az emlitett....bikiniben- Visszahivlak- nyeltem nagyot és rögtön letettem. A szemeim szinte kipotyogtam mikor végig néztem rajta. Bikiniben még jobb csaj volt, mint ruhában. Halvány barna bőre tökéletes illett az alakjához és a bikiniben betekintést nyerhettem melleire is és még azt is megláttam, hogy köldökpiercingje van. Muszáj volt elforditanom a fejem mert ha nem tettem volna mentem rá vetettem volna magam és szerintem végig dugtuk volna az összes napágyat.
De persze engem nem igy faragtak, ezért inkább csak elkezdtem fészkelődni a földön és inkább elforditottam a fejem mert igy is majdnem szét durrantam a gatyámban.  Bassza meg, de én is férfiból vagyok, persze hogy beindulok egy ilyen csaj láttán. Na igen, de ez a csaj a mostohatesóm akire még csak igy rá se szabadna gondolnom. Tisztázzuk nekem Ő nem tetszik, csak megfektetném és kész. Ez a kettő nem ugyan az.
Ahogy észre vettem Őt is meglepetésként érte a dolog, hogy itt vagyok mert teljesen elvörösödött...

2012. július 9., hétfő

§3-Ez itt az én rezidenciám.

Nagyon szépen köszönöm a komikat :D nem hittem h ennyire tetszeni fog pedig még nem is olyan izgis szerintem, ennél sokkal jobb lesz azt garantálom. Ó és egy nap alatt majdnem meg lett a 100 látogató, nagyon örülök neki ....és most jöjjön a rész !!!
/EMMA/
A vacsora fő szenzációja Mr. Szupersztár volt. Apa szinte az ő szavait ette a rendes étel helyett. Esküszöm ha nem a fia lenne még azt hinném, hogy nyomul rá. Oké ez buta volt, de hahó én is itt vagyok !!! Undorodva turkáltam az előttem lévő ételt a fejem pedig az öklömön pihent. 
- És mond csak fiam, milyen a sztárok élete?- kérdezte apa mosolyogva, Liam pedig büszkén kihúzta magát én azonban csak a szemeimet forgattam és eltoltam a tányéromat nehogy véletlenül még bele hányjak.
- Eszméletlen- válaszolta olyan nagymenősen mintha annyira nagy dolog lenne amit Ő csinál. A mai világban minden tehetségtelen ember már sztár, szóval szerintem nincs benne semmi eszméletlen.
- Gyerünk mesélj az életedről, hisz olyan régen nem látott már Emma sem. Biztos kiváncsi mi történt veled. Hisz nem mindenkinek sztár a mostohabátyja- kérlelte apa közben pedig rám sanditott és próbált jelet adni, hogy : Viselkedj úgy mintha érdekelne nézéssel. Érdekel engem? Inkább nem érdekel, sőt szinte halálra unom magam és ha befognák a szájukat itt helyben el tudnák aludni.
- Nem olyan menő azért a sztárok élete- válaszolta szégyenlősen Liam és bele ivott a poharába- Szinte minden nap együtt vagyunk a sztárokkal ezért vettünk a belvárosban egy villát, vagyis ahogy a rajongók mondják One Direction villa.
- Szóval már külön laksz anyádtól?- csillant fel apa szeme és látszott rajta, hogy teljesen meghatódott.
- Aha már az X-Factor óta mivel igy könnyebb- vont vállat hetykén- Nem lenne kedvem állandóan Manchesterből, Londonba utazni és ezért igy oldottuk meg.
- És mi van Mayavál? Mármint most már maga él?
- Mikor élt ő maga?- húzta fel a szemöldökét Liam apa pedig csak lehajtotta a fejét. Hát igen Maya soha nem arról volt hires, hogy szinglin töltse mindennapjait. Vajon a fia is megörökölte ezt a tulajdonságát?
- Igaz- válaszolta egyszerűen apa és ezzel lezártnak tekintette a témát.
- Ezt teszi ha valakinek jó az alakja- morogtam az orrom alatt, Liam pedig csak lehangolóan rám nézett.
- És milyen az egyedülálló élet?- kiváncsiskodott tovább apa. Úgy látszik soha nem akarja abbahagyni.
- Nem nagyon tudom élvezni mivel szinte naponta koncertezünk, vagy stúdiózunk, fotózásra meg interjúkra járunk- sorolta a mindennapi dolgait én meg nagy szemekkel néztem rá. Most komolyan bele tudja sűriteni ezt egy napba. 
- Na várjunk csak- egyenesedtem ki, hogy tudjak rendesen felé fordulni. Mikor sikerült még mindig nagy szemei voltak- Mikor van szabadidőd? Mikor jársz moziba? Vagy szórakozni, vagy mit tudom én...
- Hát...mikor épp szünet van, vagyis most- túrt bele szomorúan a hajába. Egy 17 éves srác melóval tölti a mindennapjait és nem a barátaival. Azért ez elég kemény. Még a vele egykorúak suliba meg kirándulni járnak ő addig egy stúdióban üldögél és dalt ir.
- Ez agyrém- mondtam csodálkozva és a szék támlájának dőltem. Néhány percre csend lett majd apa felállt.
- Bocs srácok, de vár a munka- mondta egyszerűen és már ment is a dolgozószobája felé igy mi ketten maradtunk. Egyikünk sem szólt semmit, és még csak egymásra sem néztünk. 

Este mivel Lana épp Aaron szüleivel vacsorázott maga töltöttem a TV előtt. Elég unalmas volt mivel rettentő vacak filmek mentek igy szombat este. Meg aztán én sem vagyok hozzá szokva, hogy otthon ücsörögjek.
- Na told arrébb a segged Emmus- ugrott a kanapéra Liam én pedig csak meghökkentem. Mi a szart akar itt.
- Ne szólits Emmusnak- förmedtem rá mérgesen. Mikor kicsik voltunk akkor ragasztotta rám ezt az ostoba nevet. Gyűlöltem mivel Ő találta ki.- Hé mit csinálsz?- néztem rá mikor elvette mellőlem a kapcsolót és elváltott egy másik adásra amin a Pokemon? ment. Most hirtelen nem tudom mit gondoljak. Egy 17 éves srác ül mellettem aki normálisan gondolkozik a korához megfelelően vagy egy 5 éves kisgyerek aki rajzfilmeket néz.
- TV-t nézek- válaszolta természetesen és még a popcornomból is evett. Ezt a kis szemtelent. Nem is zavartatta magát.
Néhány percig néztem ezt a gyagyaságot, de végül betelt a pohár. Kikaptam kezéből a kapcsolót és elkapcsoltam vissza a horrorfilmre.
- Mit hisztizel?- nézett rám értetlenül és megint nyúlt volna érte, de én rá csaptam a kezére.
- Ide figyelj Szupersztár. Ez itt az én rezidenciám. Itt a kutyát sem érdekli, hogy te vagy Liam Payne a One Direction egyik tagja.- bökdöstem az ujjammal a mellkasát- Szóval ha én horror filmet nézek akkor azt nézek nem pedig valami ostoba mesét...
- A pokemon nem ostoba. A srácokkal minden nap megnézzük- húzta fel az orrát gyerekesen amitől nekem muszáj volt mosolyognom. Hoppá megszegtem a bunkó fogadalmam.
- Ez is azt bizonitja, hogy még pelenkásak vagytok- gúnyolódtam, Ő pedig kiöltötte rám a nyelvét és elkezdett vigyorogni.
- Jobb mint ha vásárlás mániások lennénk- húzta fel az egyik szemöldökét és olyan érdekes arca lett.
-  Inkább meg sem hallottam- tettem úgy mintha meg sem hallottam volna az utolsó beszólását. Gondoltam, hogy ezzel fog előjönni mint minden fiú. Azért mert szőke vagyok és szeretem a divatot még nem kell plázacicának lennem.
- Csak nem megsértődtél hercegnő?- kérdezte gúnyosan én pedig csak a középső ujjamat mutattam felé, Ő pedig elkapta és nem engedte el.
- Eressz el, te kis....
- Na mi?- húzogatta a szemöldökét nevetve- Csak nem hiszti rohamod lesz és...- gúnyolódott tovább, de én a másik szabad kezemmel elkaptam a nyelvét és nem engedtem el. Elég undoritó volt, de legalább megtanulja, hogy velem nem érdemes packázni. Fúj tiszta nyál a kezem, ráadásul Liam nyálja- Affonna endedd é vad neded addi- fenyegetőzött én pedig csak röhögtem ahogy beszél. Mondjuk nem sokat értettem belőle- Feadom !- engedte el a kezem én pedig a nyelvét. Néhány másodpercig egymás szemébe néztünk majd mind ketten hangos nevetésben törtünk ki.....

2012. július 8., vasárnap

§2-Úgy látom hosszú vakációnak nézek elébe

Gondotam fel teszek még egy részt és még annyi szerintetek megéri folytatni? :D
Egy fekete Mercedes állt a villa előtt, benne pedig az örökké vidám Lana. A gimiben ő volt az egyetlen igaz barátnőm mivel a többiek csak azért akarnak velem barátkozni mert az apának sok pénze van. Gyűlölöm az ilyen embereket. A pénz nem boldogit annál sokkal fontosabb a barátság.
Elég sokat kell autózni, hogy beérjünk a suliba mivel apa a városon kivül vett egy villát. Imádom a házunkat ha lehet igy mondani, mivel minden megvan benne amit csak akarok. Igaz kettőnknek elég nagy, de nem az a lényeg. Meg hát aztán Lana is szinte minden nap ott van és elég sokat nálunk is alszik. És még jól is járok mivel a szomszédban lakik és minden nap mehetünk együtt suliban mivel neki megvan már a jogsija.
Sajnos nekem még nincs pedig már 16 múltam és már autóm is van. Szerencsére már csak a vizsga maradt hátra és aztán végre én is mehetek oda ahova akarok és még csak kiséret sem kell.
A gimi előtt már tele volt autókkal és vihogó diákokkal. Szokás szerint mikor megláttak mindenki köszöntött vagy integetett én pedig boldogan tettem a dolgom. Soha nem voltam az a beképzelt tipus inkább jobban szerettem vizsahúzódni és távolról figyelni a jeleneteket.
- Lana- tűnt fel a semmiből Aaron Lana pasija akivel ha engem kérdeztek többet veszekszik mint szeretkezik. Fel sem fogom, hogyan tudott pont a suliból összeszedni magának egy pasit. Ide csak a város selejtje jár. Drogoznak, isznak, lógnak és még csúnyák is. Sokszor frászt kapok tőlük.
- Aaron- nézett rá bunkón Lana. És tessék már megint kezdődik- Mond csak hol jártál szombaton ?
- Otthon ültem a tv előtt és meccset néztem.- válaszolta egyszerűen a srác és egy kisebb tömeg jött eléjük.
- Tényleg?- tette derekára kezét Lana és összehúzta a szemöldökét- És mond csak miért nem vetted fel a telefont? Vagy miért nem irtál vissza a leveleimre?
- Véletlenül beleejtettem a telómat aaaa....-kezdett el gondolkozni az érveken Aaron én pedig jobbnak láttam a lelépek. Sütött róla a hazugság, még a hülye is észrevenné- WC-be !
- Majd találkozunk- súgtam oda az ideges lánynak aki ebben a pillanatban nem velem volt elfoglalva. Igy vállat vontam és lassan elindultam a termek felé.
Első óra matematika. Szerintem nem kell ecsetelnem milyen borzalmas. Ráadásul a tanárnő elmehetne horrorfilmekbe szerepelni, olyan ijesztő. Esküszöm rém álmaim vannak tőle.

Délután megbeszéltünk Lanaval, hogy elmegyünk vásárolni mivel be kéne már újitani valami új ruhákat. Meg aztán nem sok kedvem volt hazamenni mivel tudtam, hogy akkor szembe kell néznem Liammel azt pedig nem akartam.
- Örökké valóságig nem vásárolhatunk- csóválta a fejét Lana mikor már vagy századszor jártuk körbe az üzleteket a plázában. Igaza volt de nem vallottam be.
- Jobb ez mint az ostoba mostohatesóm arcát nézni- vágtam vissza nyersen és felpróbáltam egy sapkát ami a kezembe került közben pedig a tükörbe nézegettem magam.
- Nem tudom mi bajod van Liammel- vont vállat Lana és megigazitotta rajtam.- Szerintem cuki, jó hangja van és hires. Kell ennél több? Más örülne ha ilyen mostohatesója lenne.
- Ezt inkább meg sem hallottam- húztam el a számat. Nagyon is jól tudtam, hogy Lana csak a banda miatt van úgy oda érte ahogy mindenki más is. Én azonban nem tartozok a rajongóik közé és nem is fogok.
Igaza volt sajnos késő délután haza kellett mennünk. Mikor a villánk elé álltam vállat vontam : Jobb túlesni rajta !
/LIAM/
 Késő délután volt mikor a limó kitett annál a villánál aminek a cimét Ric akarom mondani apa adott meg. Fura lesz ennyi év után megint néhány hétig vele élni. Őszintén szólva nem sok kedvem volt ide jönni, de nyár van a srácok is vakációzni mentek nekem pedig nem volt kedvem magam lenni Manchesterbe anyához pedig nem mehettem mivel ki tudja, hogy pontosan hol tartózkodik most a világon.
Vissza térve a villára kis hiján elejtettem a telefonomat amit a fülemnél tartottam. Ez volt a legkirályabb hely amit valaha láttam. Az 1D villa ehhez semmi volt. Tele volt szobrokkal, növényekkel, trópusi fákkal.
- Liam ott vagy ?- hallottam Zayn hangját a vonalban.
- Persze-csuktam vissza a számat és kinyitottam a vaskaput és botladozva elindultam az udvarra vagy hova. Mondjuk azért ki jöhettek volna elém mivel elég nehéz ennyi csomagot egyedül cipelni.
- Na milyen?- most Louis hangja csendült fel a vonalban. Nem hiszem el, hogy ennyire unatkoznak a reptéren.- Találkoztál már a húgoddal?
- Lou hányszor mondjam már el, Ő csak a mostohatesóm. Semmi közöm nincs hozzá- válaszoltam egy kissé idegesen. Amióta megtudták, hogy ide jövök folyton ezzel csesztetnek.
- Oké, oké- szabadkozott, de nyitódott az ajtó és már sietett is felém Ric vagyis apa. Rég láttam már de még mindig ugyan úgy néz ki. Állandóan öltönyt visel a cipője pedig már távolról fénylik olyan ügyvédes kinézete van.
- Liam- ölelt szorosan magához én pedig csak megveregettem a hátát. Mindig is birtam, kedves és vicces pasa volt. Anyám szerint teljesen rá ütöttem természetileg mivel mindig csak a hülyeségeken jár az eszem- Örülök, hogy itt vagy. Gyere menjünk be és megmutatom a szobád, hogy tudj lepakolni- invitált be a házba ahol megint csak tátva maradt a szám. Hogy lehet ilyen luxusban élni. Oké ha vissza mentem az 1D villájába áttépitjük az egészet. A hallba egy hatalmas festmény tárult a szemem elé. Rögtön tudtam, hogy Ő May apa volt felesége. Gyönyörű nő volt. Az emelet tele volt szobákkal, de nekem bökte a csőröm hogy hiányzott valaki. Még hozzá egy lány.- Tessék itt lepakolhatsz. Ó és ha keresed a lányom a medencénél láttam utoljára- világositott fel mosolyogva én pedig csak kacsintottam egyet és már mentem is arra a bizonyos helyre. Hisz illő lenne a drága mostohatesómat is üdvözölni.
Mikor leértem a medencéhez ott nem találtam semmi, csak napágyakat meg mindenféle vacakot ami a vizhez kell. Összehúzott szemöldökkel néztem körül. Őszintén szólva nem tudtam mit keresek. Nyolc éves korom óta nem találkoztunk, úgyhogy nem tudtam mire számitsak.
- Csak nem engem keresel?- hallottam egy lányos hangot a hátam mögött és mint a villám hátra fordultam. A szemeim majd kipotyogtam mikor megláttam a jövevényt. Hosszú szőke göndörös haja volt ami a derekáig leért, tengerkék szemei még a borús idő ellenére is ragyogtak, karcsú alakja tökéletes volt és halvány barna.
- Emma?- kérdeztem bizonytalanul. Az kizárt, hogy az a csúnyácska kislány Ő lenne. Hisz fogszabályzója volt, szemüveget viselt és alig volt haja. Most meg bombanő lett?
- Liam- mondta unottan és lejött a lépcsőről. Elindultam felé közben pedig széttártam a kezem, hogy megölelhessem , de ő elment mellettem.
- Megváltoztál- túrtam belé a hajamban, hogy eltereljem erről a cikis helyzetről .
- Nem erre számitottál mi?- húzta fel a szemöldögét gúnyosan és leült egy székre. Rögtön rávágtam volna, hogy nem, de inkább befogtam.- Azt hitted ugyan úgy nézek ki mint régen.
- Jaj dehogy- vontam vállat nevetve, Emma pedig elhúzta a száját. Morcos kedvében van, vagy mi?
- Aha persze. Csak tudod már nem vagyok olyan mit akkor- állt fel újra és a szemembe nézett fagyosan. Szóval még mindig utál.
- Tudom, hisz látlak- viccelődtem de még mindig nem nevetett velem.
- Felesleges próbálkoznod- nézett rám lehangolóan.
- Kölykök vacsora- hallottuk meg apa hangját és rögtön beindultunk a konyhába. Úgy látom hosszú vakációnak nézek elébe...

§1-De minek jön ide ?

Nagy tapsot kérek....köszönöm és itt a rész :D Hát nem tudom milyen lett döntsetek ti :P

Telefonom csörgésére keltem fel és elkezdtem matatni az éjjeliszekrényemen, de mivel elég kómás volt nem vettem észre hogy a készülék a párnám alatt szólt. Ilyen is csak én lehetek hisz éjjel zenét hallgattam ezért nem tettem a helyére.
Lassan kinyomtam az ébresztőt és felültem a jó meleg ágyamból, pedig szinte hallottam ahogy könyörög:
 ' Emma ne hagyj itt '
Nyújtózkodtam egy jó nagyot közben pedig beletúrtam hosszú szőke hajamban ami kócosan pihent a fejem.
Mégis mikor kiszálltam az ágyból és kinéztem az ablakon mosoly húzódott a számon úgy mint minden reggel. Ez az egy rossz szokásom van. Egész álló nap mosolygok, mindenen és mindenhol. Nagyon nagy bajnak kell történnie ahhoz, hogy én bunkó legyek. Most is morcosnak kéne lennem hisz esik az eső és iskolába kell menni.
Én mégis mosolyogva válogattam a ruháimat, mostam fogat, vasaltam a hajam és dúdolva mentem le a lépcsőn egészen a konyháig. Ne kérdezzétek, hogy mitől voltam boldog mivel nem tudok rá válaszolni. Csak simán boldog voltam.
Mikor leértem a tiszta konyhába senki nem volt még ott. Lucy a házvezetőnő ma szabadságot kapott . Mondjuk amúgy sincs nagyon fontos dolga mivel csak takarit és főz. De igy, hogy most nincs itt én készitem elő apa reggelijét. Vállat vontam és elő vettem két narancsot és elkezdtem facsarni mivel apa csak természetes ételeket ihat és ehet. Én személy szerint örülök neki mivel nem nagyon rajongok a húsokért, nyugi nem vagyok vega inkább csak az állatokat sajnálom. Azonban a hamburgernek meg a pizzának én sem tudok ellenállni.
- Emma hol van a reggelim?- söpört be apa a konyhába és már nyúlt is a kávéjáért amit én egy ügyes mozdulattal kivettem a kezéből. Szúrós tekintettel rámnézett de elfogadta és megitta aztán már fogta is aktatáskáját. Tudjátok apa London egyik legkeresettebb ügyvédje igy mindig siet dolgozni. Nem gond mivel elég sok időt tölt velem is ami számomra a fontos. Világon Ő számomra a legfontosabb mióta anya meghalt. Két éves voltam szóval nem emlékszek rá, de a halban van róla egy hatalmas festmény és ez álltal tudom, hogy rá hasonlitok.
- Hivott a nagyi is, hogy meglátogathatnánk már végere- mentem utána mert tudtam máshogy úgysem fog meghallgatni.
- Majd kicsim, majd- fordult hátra és elkapta az uzsonnáját és már indult is az ajtó felé mikor megtorpant- Ó, egyébként ma este jön Liam és nálunk fog vakációzni- Emlékeztek mikor azt mondtam, hogy mindig mosolygok és csak akkor nem mikor nagyon nagy baj van. Na tessék most nem mosolyogtam, sőt inkább bunkó képet vágtam és még ha lehet azt mondani a szivverésem is leállt.
- Liam?- kérdeztem vissza bizonytalanul pedig nagyon is jól tudtam, hogy jól értettem. Ugyanis az én életemben csak egyetlen Liam nevezetű fiú van. Aki nem más mint Liam Payne a mostohatestéverem. Még ha rá gondolok már attól a rosszullét kerülget, akkor mi lesz akkor ha ide tolja a seggét? A válasz egyszerű: katasztrófa.
Apa még mielőtt elvette volna anyát, Manchesterben élt és ott megismerkedett Maya-val, Liam édesanyjával. Szerelem első látásra, fejetlen főiskolás suhancok és a végeredmény Liam lett. Összeházasodtak egy év után pedig elváltak mivel Maya bikinimodell volt és megcsalta az apámat. Néhány hónap bánkódás után pedig beleszeretett a titkárnőjébe vagyis az anyámba összeházasodtak és megszülettem én Emma Sparks. Persze apa rengeteg volt Liammel mivel imádja és elég sokat volt nálunk mikor kisebb volt mivel Maya rengeteg utazik és ezért az apjára szokta hagyni. Igy a fél életemet vele töltöttem, de szerencsére nyolc éves korától nem láttam mert anyja végre felfogadott hozzá egy dadát és igy ha Londonba járt csak apával találkozott. Ó egyébként mondtam már, hogy a One Direction nevezetű banda tagja. Majdnem leestem a kanapéról mikor először megláttam az X-Factor válogatásán. Úgy látszik meghallgatta Isten az imám mert nem jutott tovább, de rá két évére sajnos igen. Most meg mindenhol az ő képébe ütközök.
- Légy vele kedves- tette még hozzá apa én pedig csak a fejemet kapkodtam mivel annyira elbambultam.
- De minek jön ide ? Hisz az anyját már évek óta nem láttad- makacskodtam és reméltem apa megenyhül és majd azt mondja hogy felejtsem el.
- Liamnek semmi köze a váláshoz.  Nem tehet róla, hogy milyen az anyja és Ő az én fiam- nézett a szememben én pedig csak lehajtottam a fejem. Tudtam a csatát elvesztettem. Fogalmam sincs miért ragaszkodik annyira hozzá. Jó oké a fia meg minden, de én is itt vagyok. Figyelemmel lehetne rám is.- Szia. Este találkozunk- nyomott egy puszit a homlokomra és már el is ment.
- Szia- intettem unottan közben pedig megfogtam a táskám mert hallottam, hogy a ház előtt megállt egy autó ami azt jelentette Lana megérkezett...


2012. július 2., hétfő

Helllo :D

Nos gondoltam illő lenne először is bemutatkozni. Elég ugye annyi h nagy 1D fan vagyok. Őszintén szólva nem nagyon megy nekem ez a bemutatkozás :/ Szóval elégedjetek meg ennyive : 18 éves lány, 1D fan, lüke,bolond, vicces xD

A sztori  :D
Emma Sparks 18 éves londoni lány aki az apjával él a külvárosban egy villában. Az anyja néhány évvel ezelőtt meghalt, ám az apjának van egy másik gyereke egy másik nőtől. A fiú úgy dönt meglátogassa régen látott apját és a mostohahúgát. Na igen de Emma szivből utálja a fiút....

Ez a történet az én beteg agyamból pattant ki, szóval semmi nem igaz belőle. Liam szülei élnek és nem ez a nevük.